//
most olvassa...
Helyhatósági, Közösségi/kisebbségi jogok, Kormányzás, Magyar pártok, Magyar szervezetek, Magyar-román, Magyarokról, Parlamenti, Pártok, Politika, Régiók/autonómia, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Választások

Buborék – Háromszék

Nem tették ki. Se hétfőn, se kedden. És szerda reggel is hiába jártam arra. Sehol az ígért magyar felírat: Karácsonyi vásár! Azok a piros buborékok, tudják… Továbbra is csak románul. Szombaton, mint írtuk, került valami soknyelvű transzparens a vásártérre, amin megjelenik a magyar textus is, de az ember, ha egyáltalán észreveszi, csak legyint rá: idén már csak ennyire tellett?

Illusztráció – Musai-Muszáj Facebook-oldal

 

Két évvel ezelőtt a Musai-Muszáj civil szervezet kérésére-közbenjárására, ha jól emlékszem, a Főtér északi oldalán, a „hátsó fertályra” kikerült a magyar felirat. Komoly fegyverténynek számított. Akkor a derűlátóbbak úgy értelmezték: kezdetnek nem is rossz, csak megy ez a világ elébb! A cinikusabbak viszont a következő év tavaszán esedékes önkormányzati választásokkal hozták összefüggésbe a gesztust: no lám, Emil Boc megint a „hasznos szavazatokra” konvertálható magyar érzelmekre apellál, amikor hozzájárul a magyar felirat kihelyezéséhez. De addig is legalább szokják… – gondoltuk. És többségünk biztos volt abban, hogy ha most már megtört a jég, ha ezek a feliratok egyszer polgárjogot nyernek, és ráadásul bebizonyosodik, hogy a következő lépés részünkről nem a trianoni határok módosításának a követelése, akkor az ilyesmi természetessé válik. Hétköznapjaink részévé oldódik. És nem kell minden alkalommal megharcolni, kiverekedni, megküzdeni értük. Pedig, lám, kell. Az idén hiába vettük biztosra, végül sehol semmi. A vásár felállításával megbízott cég arra hivatkozott: siettek, nagy volt a rumli, elnézték, de pótolják. Ez nem történt meg.

A naptár szerint jövőre nem esedékes semmiféle választás – bár ezt a jelenlegi képlékeny romániai belpolitikai viszonyok közt azért teljes magabiztossággal kijelenteni nem lehet. Tény, hogy polgármesterünkön semmiféle kényszer nincs, hogy a helyi magyar közösségnek különböző bizalomerősítő jelzéseket küldjön. Sőt, a Szociáldemokrata Párttal (PSD) való frissen kelt szövetség után az RMDSZ alkupozíciója meglehetősen csökkent mind az országos, mind a helyi erőviszonyokat tekintve. Most nem feltétlenül azzal gyanúsítom Emil Bocot, hogy ő kaszálta el a magyar feliratozást a karácsonyi vásáron, a polgármesternek – állítólag – nincs ellenvetése, hogy anyanyelvünkön is feltüntessék az üzenetet. De nem is jelent prioritást számára, hogy udvariasan fogalmazzak. Azt pedig végképp nem tudom elhinni, és nem tudom elfogadni, hogy egy ilyen horderejű kérdés a polgármesteri hivatal által felbérelt jött-ment szervező cég belátásán múlhat. Van vis maior, van trehányság is, félreértések, anyagi nehézségek, technikai akadályok és még sorolhatnám. De az nem lehet, hogy ha Emil Boc feltárcsázza az illetékes cégvezetőt, és leszól, hogy „Măi, bade, nyomjatok ki még néhány magyar feliratost is, ha nem is akkorában és halványabb árnyalatban, de mindenképpen ékezetekkel, mert ezeknek az is fontos!”, akkor annak ne lenne foganatja!

Csak remélni tudom, hogy a következő napokban fény derül a mulasztás okára, okozójára és hogy megint Murphynak lesz igaza, miszerint ne keress semmiféle összeesküvést olyasmi mögött, amit egyszerű balgasággal meg lehet magyarázni. Azt se bánnám, hogy amikor e cikk nyomdafestéket lát, a felháborodás okafogyottá vált, mert a december 1-jei ünnep hevében a szervezők pótolták a mulasztást, és csütörtök reggelre kikerült minden magyar felirat. (Még ha kisebb betűkkel is, halványabb piros háttérrel, de mindenképpen ékezetekkel…)  És megkövetném Emil Bocot, a liberális pártot, már ami maradt belőle, vagy bárkit, akiről alaptalanul szándékosságot, diszkriminációt feltételeztem.

Piros buborék… Van azért ebben valami szánalmas. Fajsúlyosabb dolgok várnak itt rendezésre, ha már a magyarok jó közérzetéről, a kölcsönös tiszteletről van szó. Emil Boc polgármester – minden érdeme mellett – annyi év után sem hajlandó egyszer és mindenkorra pontot tenni arra a korszakra, amelynek szelleme szalonképesebb formában ugyan, de még mindig itt lebeg közöttünk. Fűbe rejtett Iorga-idézet, hamisan értelmezett és magyarokat sértő történelmi táblák városszerte. A többnyelvű feliratokra vonatkozó kérésünk süket fülekre talál, a történelmi magyar utcanevek kifüggesztése is csak ábránd, jóllehet a számarányát tekintve sokkal kisebb magyar, illetve német közösségeknek otthont adó Tordán, Besztercén, Szászsebesen ez már megtörtént… Most akkor mi van? Miért fél tőlünk a polgármester, hogy kockázatosnak tartja a magyar feliratokat? Mitől nem biztos még mindig magában Emil Boc az ő Kolozsvárában, a mi Kolozsvárunkban, hogy továbbra sem lehet ezeket a kérdéseket tisztességesen lezárni?

Székely Kriszta

2021. december 2., 11:39

http://szabadsag.ro/-/buborek

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: