//
most olvassa...
EU, Európai Bizottság, Európai Parlament, Gazdaság, Külpolitika, Kormányzás, NATO/fegyveres ügyek, Politika, Szociálpolitika - Egészségügy

A német újrakezdés – Nyugati Jelen

Kétszáztizenöt éve, 1806 augusztusában II. Ferenc császár az elvesztett austerlitzi csata után, kényszerből lemondott a német-római császári címről, és ezzel hivatalosan megszűnt Európa történelmének legnagyobb, és talán legizgalmasabb múltú államszövetsége. Pár évtized múltán, az akkori porosz kancellár, Otto von Bismarck kiharcolja a német egységet, és megszületik a Német Császárság (II. Német Birodalom).  Az európai nagyhatalmak, Nagy-Brittánia, Franciaország és a cári Oroszország nem nézték jó szemmel a német felemelkedést, az antant az I. világháborúban amerikai segítséggel legyőzte a németeket, szövetségeseivel együtt.  Ezután következett egy újabb, sikeresnek induló kísérlet, a Weimari Köztársaság, 1918–1933 között. A zavaros belpolitikai helyzet mellett, az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság, de a szerencsétlen Versaillesban kötött béke is hozzájárult, hogy a németek az újrakezdést elfecsérelték, a republika bukott, és 1933-ban Hitler és a nácik átvehették az ország vezetését. Az újra kikiáltott III. Birodalom 12 év után megsemmisült, és a németség ismét egy szerencsésebb újrakezdésben reménykedett.

1949-ben megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, közhasználatban Nyugat-Németország, 1990-ben pedig, hosszú reményteli várakozás után, megszületett a német egység, azóta ismét nagy Németországról beszélhetünk. (Az egyesítés vagy újraegyesítés használata, vitatott kényes kérdés, de ez most nem lényeg). Tény, hogy a német egység következményeként, felgyorsult a szovjet impérium szétesése, Kelet-Európa felszabadult, szóval Európa történetében új korszak kezdődött. Viszont az is igaz, hogy nem mindenki tapsolt a német egyesülésnek, mert pl. a nagy angol lady, Margaret Thatcher úgy vélte, hogy „ez azonnali és félelmetes növekedést hoz majd Németország gazdaságának, mely már eleve a legerősebb európai kereskedelmi partnerünk volt.” Igaza lett! Az Egyesült Államok hivatalos politikája támogatta a német egyesülést, hiszen az Európai Unióban a németekre lehetett a legbiztosabban számítani, mint erős gazdasági partnerre. A háttérben mozgó névtelen  erők, viszont felhúzták a szemöldöküket.

Európa közepén a németségnek mindig különös és fontos szerep jutott, talán túlértékelt szerep, de úgy gondolom, hogy ezt a szerepet nem ők osztották ki maguknak.

Visszaugrok az időben, a múlt század elejére, amikor egy skót származású brit tudós, H. J. Mackinder geopolitikai fejtegetései során kihangsúlyozta (Magterület – Heartland-elmélet), hogy Oroszország, mint eurázsiai nagyhatalom, és Európa közepén Németország szövetsége az, ami a legjobban veszélyezteti az angolszász világbirodalmat. Ezt a geopolitikai veszélyt az amerikaiak azóta is fontolgatják. A NATO,  az európai integráció megteremtése, a civilizációk között feszültségek, az ukrán válság, de az energia és migrációs kérdés is, végeredményben ehhez  a geopolitikai rögeszméhez kapcsolódik.

Németország 1949 óta egy szabad, demokratikus ország, több párt rendszerrel, ugyanakkor gazdasági világhatalom, az Unió vezető állama. Valójában madzagon rángatják őket, de ezt olyan ügyesen teszik, hogy szinte senki nem veszi észre, legkevésbé a német nép, akit az utóbbi 70 évben „sikeresen átneveltek”.

Konrad Adeanauer, az első, zseniális nyugatnémet kancellár után még hét kancellár vezette eddig az országot, pár napja a kereszténydemokrata Angela Merkel búcsúzott, 16 év után. Nincs most helye ezt a hosszú hét évtizedet analizálni. Egy mondatban fogalmazva azt mondanám, hogy ez a korszak volt a németség, gazdaságilag és társadalmilag, legstabilabb korszaka. Ezt az állítást statisztikák, és a közvélemény szavatolja. Az más kérdés, hogy alapvető kérdésekben, melyekről keveset beszélnek, és amelyek nagyon fontosak és meghatározóak lehetnek egy egész kontinens, és a mi keresztény kultúránk, civilizációnk jövője szempontjából, olyan változások történtek a németség, de egész Nyugat-Európa szellemi, társadalmi életében, amit ha nem tudunk leállítani, és nem tudunk egy új paradigmát önteni a fejekbe, akkor a németekkel együtt egész Európa pusztulásra lesz ítélve.

Most ismét egy izgalmas „újrakezdés” indul, de a jelenlegi politikai felállás szokatlan, és rengeteg kérdést hoz felszínre. A konzervatív erők gyenge szereplése után az új kormány szociáldemokrata, zöld és liberális erőkből tevődik össze. Ellentétes erők, ellentétes elképzelések, és hiányoznak a karizmatikus, határozott politikusok.

Kár találgatni, mert Ők maguk, az új vezetők sem tudják, hogy valójában mi lesz, mit sikerül a tervekből, az elképzelésekből megvalósítani. A német nép viszont türelmetlen, ideges, a COVID-katasztrófa mellé egy bizonytalan államvezetés egyáltalán nem hiányzik.

Szomorú, hogy a karácsonyi hangulatot ugyancsak összekuszálta az Omikron megjelenése. Tegnap hallgattam egy cinikus kommentárt, miszerint karácsonyi ajándéknak szánták. Remélem, csak vicc marad.

Hollai Hechs Ottó

2021. december 14., 17:08

https://www.nyugatijelen.com/allaspont/a_nemet_ujrakezdes.php

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Hírdetés

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: