//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Emberi jogok, felsőoktatás (általános), Igazságügy, Kárpát-medencei körkép, Közösségi/kisebbségi jogok, Közoktatás, Kormányzás, Magyar szervezetek, magyar-magyar, Magyar-román, Magyarokról, Műemlékvédelem, Oktatás és tudomány, Politika, Régiók/autonómia, Történelem, XX. század

Variációk restitúcióra – Szabadság

Jogerősen elutasították a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Természettudományi Múzeuma gyűjteményének visszaszolgáltatását az Erdélyi Református Egyházkerületnek múlt héten. A román jogrendszerbe ugyanis “belefér”, hogy az államosítás során elvett tulajdon egy részét visszaszolgáltatják, másik részét pedig nem. Hiába bizonyították, hogy a múzeum mindig is része volt a kollégiumnak, az iskola visszakerült az egyház tulajdonába, a gyűjtemény viszont nem.

http://szabadsag.ro/image/journal/article?img_id=4850891&t=1645529867765&width=1020

Tavaly májusban a legfelsőbb bíróság jogerősen elutasította a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár visszaszolgáltatását a Gyulafehérvári Érsekségnek. Nem csak az épületet, hanem a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt is, ez utóbbit indoklás nélkül.  De említhetjük a kolozsvári református kollégium helyzetét is: a Farkas utcára néző Ókollégiumot visszaadták, a volt Petőfi, ma Avram Iancu utcai Újkollégiumot viszont nem. Tavaly novemberben a legfelsőbb bíróság jogerősen elutasította az egykori kolozsvári Marianum katolikus leánynevelő intézet épületeinek restitúcióját. Halvány a remény, hogy a zilahi Wesselényi kollégium ügyében, amely szintén a legfelsőbb bírósára került, kedvező ítélet születik. És folytathatnánk.

Ilyen összefüggésben enyhén szólva furcsa, hogy a kolozsvári Bánffy-palota egy részét gyakorlatilag egy kézzel írt végrendelet alapján visszaszolgáltatták az erre jogot formáló magánszemélyeknek.

Kolozsvár egyik legszebb barokk épületéről van szó, amelynek egykori tulajdonosai évszázadokon át kapcsolódtak a város múltjához, jelenéhez, történelméhez. Amint arról tudósítottunk, a törvényszéki határozat szerint az új tulajdonosnak jár az épület földszintjének és emeletének háromnegyed része, a félig lebontott 1-es lakrész kétharmada, illetve a 3287 négyzetméteres területből 2380 négyzetméter. A fennmaradó rész továbbra is a Kolozs Megyei Tanács köztulajdonát képezi. Nem állom meg a kérdést: vajon a Bánffy-palota tulajdonjogára vonatkozó ítélet ugyanez lett volna, ha teszem azt az örökös magyar nemzetiségű lett volna?

A jelen körülmények közt talán az volna a legjobb megoldás, ha az örökösök kiegyeznének a megyei tanáccsal az ingatlan árában, a tanács megvásárolná a palota visszaszolgáltatott részét, a megyei önkormányzat pedig uniós forrásokra pályázhatna az épület felújítása érdekében. Ilyenformán a múzeumnak sem kellene a kötelező öt év múlva elköltöznie az új tulajdonosok birtokába kerülő térből.

Bárhogy is alakuljon, annyi biztos: nehéz évek várnak a palotára, amit már épp ideje lenne alaposan felújítani. Vajon a tulajdonosok számoltak azzal, hogy krőzusi vagyon sem elegendő a helyrehozatalára, fenntartására? Vagy arra, hogy ha a felújítás sokat várat magára, az épület állaga csak romlani fog?

Úgy tűnik, nem csak a Fennvaló, hanem Justitia útjai is kifürkészhetetlenek, megmagyarázhatatlanok. A visszaszolgáltatással az épület sorsa nem oldódott meg, sőt, még inkább függőben marad. Úgy látszik, ez senkit sem érdekel. Városlakóként nem tehetünk semmit a törvény betűjével szemben. Csak reménykedhetünk, hogy jobb napok is felvirradnak erre a gyönyörű, várostörténeti szempontból jelentős épületre, és – valami csoda folytán – mégiscsak „visszafordítható” lehet a sorsa.

2022. február 22., 13.17

http://szabadsag.ro/-/variaciok-restituciora

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: