//
most olvassa...
Külpolitika, Politika, Román-román, Történelem

A szolgalelkűség román érzése – Caţavencii

Nem születünk szolgalelkűnek. Ellenkezőleg. Amikor még egyetlen szót sem sajátítanak el, amikor még csak a sírás és a dünnyögés áll a rendelkezésükre, a gyerekeknek sikerül megértetniük magukat, és nagyon világosan közvetíteni a kívánságaikat, és főleg a kielégítendő szükségleteiket. Valami történik azután. Részben ez így van jól. Nem boldogulnánk egy bolygónyi diktátorral. Ha szembekerül egy komolyabbal, ez sokáig felkavarja az emberiséget. Képzeljék el egy pillanatra, mennyire nem boldogulna, ha több milliárd zsarnokkal kellene egyszerre tárgyalnia.

Ám az oktatás, amelynek a gyerekeket értelmes és méltóságteljes felnőttekké kellene változtatnia, csúnyán mellé szokott fogni. Néha tömegjelenségekről beszélünk, amelyek teljes társadalmi kategóriák vagy akár egész népek szintjére kiterjednek. De az is lehet, hogy mégsem az oktatás miatt. Talán valami genetikai oka van. Vagy talán még az sem. Talán a földrajzi elhelyezkedéstől függ, a domborzattól, a víz minőségétől, a széliránytó. Soha nem fogjuk megtudni. Csak az eredményeket tapasztaljuk.

Vegyük például a románok esetét. Bátor, szorgalmas és intelligens nép, mely hősiesen ellenállt a Kelet kapujában, azon hintázgatva, hol az udvar egyik, hol a másik oldalára lendülve át. A románok ritka remeklései kevésbé kollektívek, inkább egyéni jellegűek. De mindenki ezekbe kapaszkodva, idealizálva őket a torz történelem-értelmezésben, amit nem az iskolából, hanem Sergiu Nicolaescu propagandafilmjeiből tanultak. Jó, hogy azért ezt megteszik, jó, ha a történelem ezen (évszázadonként egyszer, vagy talán még ritkábban bekövetkező) baleseteihez igazodnak, miközben egy gazdát keresgélve botorkálnak zavarodottan.

A románok képesek meglenni bőséges étkezések nélkül, képesek meglenni a modern világ számos kényeztetése nélkül, meggyőzhetők arról, hogy a vécének a kert végében a helye; de nehogy sokáig gazda nélkül hagyd őket. A szolgaság román érzése azonban nem a méltóság hiányának, a gyávaságnak a bizonyítéka. Ellenkezőleg. A román szolgaság e nép gyakorlati intelligenciájának legfőbb formája. Úgy tűnik, semmi sem fárasztja jobban a népet, mint a saját fejjel való gondolkodás. Márpedig nem élünk az emberiség legjobb korszakában. Nem szabad elpazarolni az erőforrásokat. Ha pihentethetjük az agyunkat, ha találunk valakit, aki gondolkodik helyettünk, és nagylelkűen megmondja, mit tegyünk és higgyünk, akkor jó, ha kihasználjuk ezt a lehetőséget.

A szolgaság nem szégyen. A szolgaság stratégiai visszavonulás, az erők átcsoportosítása, kellemes önfeladás a dicsőség pillanatára várva. Amikor mások meggyengülnek, amikor már nem lesz erejük továbblépni, a románok előmásznak majd a romok alól, és vezetni fogják a világot. 2000 éve készülünk erre. Megmutattuk, hogy türelmesek vagyunk, és remekül át tudunk verni mindenkit, azt a benyomást keltve, hogy engedelmesek és alázatosak vagyunk. Látszólag örömmel tapsolunk mindennek, amit mondanak nekünk, megfizetjük a tőlünk megkövetelt adót, nem szólunk közbe, amikor a nagyok éppen a mi jövőnkről beszélnek. De ők nem tudják, hogy mi vár rájuk, fogalmuk sincs arról, hogy ez a látszólagos szolgaság vasmakacsságot és nagy terveket rejt.

2000 évet vártunk, és ha szerencsénk van, akkor még legalább ennyit várni fogunk. De dicsőségünk napja biztosan eljön. Addig ne feleddjék: fejet leszeg, a tekintetet a földre szegezni és a hátat behajlítani! Ez az út.

Patrick André de Hillerin

Eredeti cím: Sentimentul românesc al slugărniciei – https://www.catavencii.ro/editorial/sentimentul-romanesc-al-slugarniciei/

2022. február 22.

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: