Még nem látszik, hogy ki mennyire lesz vesztese az orosz–ukrán háborúnak, az sem, hogy ki milyen mértékben lesz győztese annak, de Európa fölött sűrű felhők gyülekeznek, ami viszont meglátszik az euróárfolyamon, az infláción, az energiaárakon, a nemzetközi diplomáciában tapasztalható káoszon. Ebben a helyzetben a Kelet-Közép-Európa országai közti együttműködés és a hagyományosan erős magyar–lengyel kapcsolat is nagyon komoly szakítópróbának van kitéve – hívta fel a figyelmet Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Tusnádfürdőn a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik panelbeszélgetésén.
Németh Zsolt, John O’Sullivan, Jerzy Snopek és Csoma Botond. Fotó: Codra Botond
Magyar-lengyel, két jó barát?
A Közép-Európa a háború árnyékában című fórumot a brit John O’Sullivan konzervatív újságíró, a Daube Institute elnöke, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök beszédírója moderálta, rávilágítva arra, hogy a kezdetben igen egységes, Oroszországot elítélő európai álláspont miként változott a háború során, és milyen törésvonalak alakultak ki azóta például a szankciók kérdésében. Németh Zsolt a Kelet-Közép-Európa előtt álló kihívások kapcsán kitért a magyar–lengyel viszonyra, a hagyományos baráti kapcsolatot ugyanis komoly szakítópróba elé állította a háború.
Ennek kapcsán kiemelte: a hibrid hadviselésnek része a média is, a sajtó egy részében pedig komoly támadások érik a magyar–lengyel barátságot. A magyar médiában Lengyelországgal kapcsolatosan egyfajta Amerika-barátság sztereotípiája figyelhető meg, a lengyelben pedig Magyarország vonatkozásában az orosz barátság motívuma erőteljes. Ezek a sztereotípiák jelentős mértékben tudják korlátozni az országok politikai vezetésének mozgásterét. Németh Zsolt példákat is említett erre: a lengyel sajtóban például rossz fordítás nyomán úgy jelent meg Orbán Viktor választások éjszakáján elhangzott kijelentése, mintha Vologyimir Zelenszkijt ellenségnek nevezte volna, holott a magyar kormányfő politikai ellenfelek sorolásakor utalt rá. Az elmúlt időszakban sokat dolgoztak azért, hogy a magyar álláspontot megértessék Lengyelországban is, ugyanakkor az tény, hogy két fontos témában, a szankciók és a fegyverszállítások ügyében eltérő álláspontokat képvisel a két ország. Lengyelország az áldozat, Ukrajna megsegítésére törekszik minden eszközzel, Magyarország a kárpátaljai magyarok miatt is aktív békepolitikát szorgalmaz, és Budapest szerint a szankciók esetleg csak hosszú távon hatnak – a szankciók valójában sokszor a politikai tehetetlenséget leplezni kívánó pótcselekvések –, márpedig minél hamarabb fegyverszünetre, békére lenne szükség. Fontos azonban látni, hogy ezek taktikai, eszközviták – stratégiai célok tekintetében azonos álláspontot képviselnek: Budapest és Varsó is független, az Európai Unióba integrálódó Ukrajnát szeretne. Németh Zsolt hangsúlyozta, Közép-Európát nem temetheti és nem is fogja maga alá temetni ez a háború, mint ahogyan a magyar–lengyel barátságot sem, utóbbiban viszont „komoly odafigyelésre” van szükség, tisztázni kell, melyek az eszközviták, és melyek a stratégiai célok.
A mai Közép-Európa a régi Nyugat-Európa
Bakk Miklós politológus, a Sapientia egyetem oktatója előadásában újfajta európai együttműködés lehetőségeire világított rá. Meglátása szerint Kelet-Közép-Európa történelme során mindig egyfajta peremvidéke volt a keleti és nyugati nagyhatalmi törekvéseknek. Miközben az Európai Unió jelenlegi működése egy rejtett föderatív berendezkedés irányába mutat, amelyre nincs esély, Kelet-Közép-Európának fel kellene vállalnia e peremvidékből is adódó saját kulturális hivatását. Szerinte ugyanis Kelet-Közép-Európa ma lényegében egy korábbi európai éthoszt képvisel, azt, amit a civilizációs átalakítások során mára egyfajta globalista logikába sodródott Nyugat-Európa a hetvenes-nyolcvanas években képviselt. Ennek a felismerésnek a mentén lehetne újrafogalmazni az európai együttműködést, Kelet-Közép-Európának pedig a kettős peremhelyzetéből adódó közvetítői szerepet is nyugodtan fel kellene vállalnia, hiszen az, bár feszültségeket jelent, de egyben termékeny kiindulópontja is lehet a régió fejlődésének.
Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője hangsúlyozta: miközben a nemzetközi jog szempontjából tiszta a helyzet az orosz invázió kapcsán, hiszen Oroszország a támadó, Ukrajna az áldozat, a geopolitikai narratívák igyekeztek kontextualizálni a háborút, helyenként azonban ez az orosz álláspont igazolásához vezetett. A politikus szerint hamisak az olyan narratívák, amelyek szerint például Ukrajna tervezett NATO-csatlakozásával vagy a Nyugat tévedéseivel próbálják igazolni az orosz agressziót, ugyanakkor arra is kitért: egyelőre nem világos, kinek okoznak nagyobb kárt a szankciók.
A lengyel álláspont
Jerzy Snopek korábbi budapesti nagykövet elsősorban a háború magyar–lengyel kapcsolatokra kifejtett hatásait taglalta. Rávilágított arra: a lengyelek történelmi tapasztalata az, hogy a tőlük keletre levő nagyhatalom, Oroszország terjeszkedni akar, a 18. században is ez volt a lengyel államiság megszűnésének az oka. Ezt nem tudják feledni, és nincs is bizalmuk az oroszok iránt. A lengyel politikában és nyilvánosságban konszenzus uralkodik arról, hogy amennyiben Oroszország győzne Ukrajnában vagy a békekötés Moszkva feltételei szerint történik majd meg, akkor a keleti nagyhatalom nem fog megállni, hanem tovább akar terjeszkedni. Ezért a lengyel álláspont az, hogy minden eszközzel támogatni kell Ukrajnát és gyengíteni kell Oroszországot. Mint kifejtette, az elmúlt időszakban fontos témákban megnyilvánuló magyar–lengyel egységet, mely a visegrádi együttműködésben és azon kívül is erős volt – például a migráció kérdésében, a szuverenitás témájában –, beárnyékolta a magyar álláspont az orosz invázió kapcsán. Mostanra sokat tisztult a kép, és a lengyelek nagy többsége megértette a magyar szempontokat például a szankciók ügyében. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy a lengyel érdek az, hogy Ukrajna független, Európába integrálódó állam legyen, és szerinte erre az álláspontra rá tud csatlakozni Magyarország és a többi kelet-közép-európai állam is. Ugyanakkor azt elismerte: a szankciók nem annyira hatékonyak, mint amire számítottak, amikor elrendelték azokat, és az sem világos, hogy a háborúnak hosszú távon milyen hatása lesz Európára. Leszögezte ugyanakkor: a magyar–lengyel barátság tovább él.
Lesz-e a kutyából szalonna?
Az értekezések után John O’Sullivan azzal a kérdéssel fordult az előadókhoz, hogy a háború után milyen viszony képzelhető el Oroszország és Európa között. Lesz-e a kutyából szalonna? – fordította mintegy magyarra a felvetést Németh Zsolt. Jerzy Snopek megismételte korábbi álláspontját: a lengyelek bizalmatlanok, számukra a szövetséges tagállamokkal folytatott párbeszéd az elsődleges. Németh Zsolt elmondta: bár érthető és jogos az a történelmi tapasztalatokon alapuló lengyel álláspont, hogy Moszkva csak az erőből ért, azért az tény, hogy Oroszország volt, van és lesz, ezért megkerülhetetlen kérdés a világ számára, hogy milyen tranzakcionális viszonyban van vele, hiszen nem lehetséges, és talán nem is lenne észszerű új vasfüggönyt felhúzni köréje. A magyar válasz a diverzifikáció: nem azt kell elérni, hogy Oroszország ne tudjon exportálni nyersanyagot, hanem hogy megszűnjön az orosz monopolhelyzet. Azt elérni pedig stratégiai cél, hogy Oroszország sem katonai, sem energetikai, sem gazdasági értelemben ne jelenthessen fenyegetést Európa számára.
Farcádi Botond
2022. július 22., 08:00
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.