Lassacskán a nyolcadik hónap végéhez közeledik az orosz–ukrán háború (jó, hallgattassék meg a másik fél is: legyen speciális hadművelet).
Véres és pusztító, mint minden fegyveres konfliktus, pláne országok közötti. Mert ha afrikai törzsi, etnikai vagy ki tudja milyen összecsapásról van szó, abban meghal tíz, száz, pár száz (esetleg ártatlan) ember. No de országok, és két nagy(obb) ország közötti fegyveres konfliktus (akár háború, akár „csak” „speciális hadművelet”) már egy földrészre, sőt a világra kiható következményekkel jár.
A mondat utolsó fele már most bőven bebizonyosodott.
Európa, főleg annak nyugati fele (de a keletibb sem áll sokkal jobban) akut energiaéhségben szenved, ugyanis nagyrészt leszakadt a keletről, az Oroszországból érkező kőolaj- és földgázellátás emlőiről. Mondja a Nyugat, hogy ezeket más forrásból pótolja, de tudja (annyira bunkó nem lehet, hogy ne tudja): ez rövid távon legalábbis lehetetlen.
Európa – ne adja az ég, hogy igazi hideg hónapok következzenek – nehéz tél elé néz.
Az energiatakarékosságra már születtek elképzelések a kényelemhez szokott Nyugat-Európában, ezek szerint közintézményekben tilos lesz a hőmérsékletet bizonyos C-fok fölé emelni (ez kisebb a komfortot biztosító átlagnál, és nagyon megérződik „saját bőrünkön”), le kell kapcsolni a díszkivilágításokat – ez a legkevesebb, üsse kő, enélkül jól megvagyunk.
De távolról sincs vége.
A kőolaj és földgáz ugyanis nem csak a milliónyi gépkocsi meghajtására, lakások fűtésére (hűtésére) szolgál: mindkettő alapvető nyersanyag számos meghatározó cég számára. Közülük sok már most bezárt Európa-szerte – sajnos, Romániában is –, és csak a folyamat kezdetén vagyunk.
Hogy a mostani európai háború meddig tart, senki nem tudja. Ami, szerintem, egyértelmű: minél tovább, annál rosszabb.
Annál több – nagy részüket biztosan akarata ellenére a fegyveres konfliktusba belerángatott – ember halálával, komoly anyagi áldozatokkal létrejött épített örökség elpusztulásával, s ami – talán nem hiszik, hogy a legfontosabb – a háborús felek amúgy testvérnemzet-kapcsolatainak további elmérgesedésével járhat.
Ma, 2022 októberének közepe táján, a gyalázatos háború (minden háború gyalázatos!) nyolcadik hónapjának közeledtével azt kérdezem: nem a békének kellene-e (kellett volna-e) lennie a mindenféle, elmúlt napokban lezajlott fő-fő világszervezeti (G-7, NATO, európa-tanácsi stb.) tanácskozásoknak a középpontjában?
Ehelyett a fő téma az agressziót szenvedett Ukrajna katonai megsegítésének problémája volt, tankokkal, önjáró lövegekkel, rakétaelhárító rendszerekkel stb. Semmi, vagy csak alig egy-két halvány utalás a békére, vagy az azt megelőző, lehetővé tevő fegyverszünetre.
Gyilkolják egymást nyugodtan, mi segítünk, kipróbáljuk (leg)újabb fegyvereinket, utólag úgyis bőven behajtjuk a költségeket, s diktáljuk a feltételeket.
Hogy mi van a háttérben, sokan sejtik, sőt biztosra tudni vélik.
Hogy mi lesz holnap, holnapután, ma egyelőre titok.
Jámbor Gyula
2022. október 17., 14:49
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.