//
most olvassa...
Politika

Európa cserbenhagyja nemzeti kisebbségeit – Nyugati Jelen/v

Elutasította az EU bírósága a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezést. Pontosabban annak kezdeményezőjének, a FUEN (Európai nemzetiségek föderatív uniója) Európai Bizottság elleni keresetét, melyben azt kifogásolták, hogy a brüsszeli testület nem tesz lépéseket új uniós jogszabályalkotásra a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében.

A Minority SafePack révén EU-s szintű kisebbség-védelmi szabályrendszer létesült volna, amolyan uniós kisebbségi-minimum, melyet minden egyes tagországnak be kellett volna tartania. A Minority SafePack lényegében kivonná a kisebbségpolitikát a tagországok hatásköréből, és áthelyezné EU-s szintre, ahol teljesen mások az erőviszonyok, illetve a kisebbségekhez való viszonyulás. Az Európai Bizottság (EB) azonban elutasította ezt 2021 elején, a kisebbségi kérdést tagállami hatáskörben hagyván. A FUEN ezen döntés miatt perelte be Brüsszelt.

Az EU-bíróság döntése hidegzuhany az EU-ban élő őshonos nemzeti kisebbségek számára, élvi és erkölcsi övön aluli ütés, de mégsem meglepő. A szerdán született bírósági döntés ugyanis semmibe veszi a FUEN által összegyűjtött több mint egymillió, az EU szinte valamennyi országából származó támogató aláírást. Az EU-bíróság az európai polgári kezdeményezés hitelességét is aláássa azzal, hogy elfogadja, hogy az EB immár az ötödik sikeres alulról szerveződött, állampolgári kezdeményezést utasítja el. Sőt, az Európai Parlament döntését is semmibe veszi, 2020 decemberében ugyanis az EP háromnegyedes többséggel támogatta a Minority SafePack-et.

A döntés jelzésértéke még keserűbb – az EU politikai intézménye után immár a jogi testülete is cserbenhagyta az őshonos kisebbségeket, vagyis olyan 50-60 millió EU-s polgárt. Ennyire tehető az őshonos nemzeti kisebbségek összlétszáma az Unióban, arról nem is beszélve, hogy majdnem minden európai országban vannak nemzeti kisebbségek. Kivételek csupán a kontinens nyugati perifériáján vannak, Írország és Portugália az a két EU-s tagállam (és Izland), ahol a lakosság szinte teljesen homogén, csupán ezek tekinthetők valódi nemzetállamoknak.

Bármennyire is elszomorító a szerdai bírósági döntés, aligha lehet meglepőnek tekinteni. Az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete forró gesztenye Európában. Helyzetük igen eltérő, a legtöbb nyugati országban értéknek tartják, miközben keleten inkább veszélyforrásnak tekintik. Kelet-Európában a többségi állami nacionalizmus még mindig jelentős tényező, noha az utóbbi években jócskán alábbhagyott – éppen az EU-s csatlakozás nyomán. A legszélsőségesebb kisebbségüldöző azonban toronymagasan az a Franciaország, ahol a legtöbb őshonos nemzeti kisebbségi közösség található, erőszakos beolvasztásuk azonban az 1789-es forradalom óta állampolitika. Párizs még a nemzeti kisebbség létét sem ismeri el, számára az ország valamennyi állampolgára francia, csakis francia és kötelezően francia.

A nemzeti kérdés továbbra is „forró gesztenye” Brüsszel számára, még mindig óriási megosztó és konfliktus-teremtő potenciállal rendelkezik. A huszadik századi szörnyűségek után Európa jóformán nem tud mit kezdeni a nemzeti kérdéssel, tudomást sem vesz róla, a szőnyeg alá sepri vagy országos hatáskörbe dobja a forró gesztenyét. Csak akkor foglalkozott a témával, amikor az egyszerűen elkerülhetetlenné vált, a koppenhágai kritériumokat – melyek előírják, hogy ott, ahol egy adott kisebbség aránya helyileg meghaladja a 20%-t, az adott kisebbség nyelve hivatalossá válik helyi szinten – a jugoszláviai vérengzések idején fogadták el. A nemzeti kérdés annyira kényes téma, hogy Brüsszelben inkább mossák kezüket, tagállami hatáskörben hagyják (mint például a katalán ügyet), nehogy felkavarják az állóvizeket.

Az uniós szintű kisebbségvédelmi jogalkotás kidolgozása eleve roppant nehéz lett volna. Mivel az európai őshonos nemzeti kisebbségek helyzete annyira eltérő, célkitűzéseik, orvoslásra váró problémáik is különbözőek, roppant bonyolult lett volna közös nevezőre jutni. A koppenhágai kritériumokat is csak a regionális nyelvek nyakatekert megfogalmazással sikerült elfogadtatni, különben Franciaország megtorpedózta volna – de még így sem ratifikálta 30 év után sem! Talán még annál is nehezebb lett volna a kidolgozott Minority SafePack elfogadtatása a tagországokkal, vagyis a hatáskörök átszabásával. Borítékolható, hogy számos ország nem lenne hajlandó lemondani szuverenitásáról Brüsszel javára éppen ilyen kényes ügyben.

Aligha meglepő tehát Brüsszel struccpolitikája. Főleg ilyen válságos időkben, amikor az EU minden ízülete recseg-ropog, s jó néhány kemény kihívással szembesül. Az immár évtizedes gazdasági és politikai hátterű széthúzás mellett megjelent az energetikai válság, a gazdasági krízis, a milliós nagyságrendű ukrajnai menekültek okozta kihívás, a déli határokon felerősödő illegális migráció kezelése, az USA-val, Kínával és mindenekelőtt Oroszországgal való kapcsolatok átgondolása. A legsúlyosabb azonban távolról a szomszédban hónapok óta dúló háború, főleg, hogy Moszkva az úgymond üldözött nemzeti kisebbség helyzetét hozta fel az Ukrajna elleni agresszió indokaként. Mindezek komoly fejfájást okoznak Brüsszelben, kisebb baja is nagyobb, mint felkavarni az állóvizet egy olyan üggyel, amelyet korábban sem tudtak megoldani.

Chirmiciu András

2022. november 10., 17.20

https://www.nyugatijelen.com/allaspont/europa_cserbenhagyja_nemzeti_kisebbsegeit.php

Hírdetés

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: