“Jó napot kívánok, PSD! […] Hihetetlen, hogy milyen alkuk születnek a román parlamentben! Miközben mi, én, a kormány, a többi hatóság a románok életéért küzdünk, azért küzdünk, hogy megszabaduljunk ettől a járványtól, a PSD, a nagy PSD a Parlament titkos irodáiban azért küzd, hogy Erdélyt a magyaroknak adja.
Klaus Iohannis, ez a Havak Emberek, akit a kortársak Big Fuck-nak becéznek: “Fiúk, a schengeni eset után úgy döntöttem, hogy keményen szabotálni fogom Ausztriát. Egész évben kizárólag Franciaországban, Svájcban és Olaszországban fogok síelni!”
Jó napot, Ciolacu! Mit ígért önnek Orbán Viktor, Budapest vezetője az üzletért cserébe?”
2020. április 29. volt, és Klaus Iohannis rendkívül ideges volt. A párt, amelynek egy ideig elnöke volt, és amely Románia elnökévé tette, a PNL, rendkívül magas lóra tett, és esélye lett volna arra, hogy a 2020 júniusi helyhatósági választásokat elsöprő fölénnyel megnyerje. De lecsapott a járvány, és a helyhatósági választásokat júniusról őszre halasztották. Ezért volt ideges Klaus Iohannis április végén. Az Orban-kormányon (Ludovic Orbanról van szó – ERS) keresztül kormányzó PNL kezdett ütést ütésről ütésre kapni, egyenesen az állába. És százalékokat veszített a közvélemény-kutatásokban. Ha a választásokat júniusban tartották volna, a PNL valószínűleg elsöprő győzelmet aratott volna, és nagy lépést tett volna a parlamenti választások megnyerése felé. De ez nem történt meg, és Klaus Iohannis kezdte érezni a kétségbeesést. Ezért ő, Románia elnöke, az alkotmány szavatolója, az az ember, akinek kötelessége lenne biztosítani a társadalmi egyensúlyt, Gheorghe Funarhoz vagy Corneliu Vadim Tudorhoz méltó támadást indított: “A PSD azért harcol, hogy Erdélyt a magyaroknak adja!”. Ilyen abszurd dolgot 1990 óta nem hallottunk egy román elnök szájából.
“Ki tudja, hogy Dragnea úr milyen titkos üzleteket köt a zsidókkal?!”,
tette fel Klaus Werner Iohannis 2018. április 26-án a szónoki kérdést, miközben Liviu Dragnea, a képviselőház akkori elnöke izraeli látogatáson tartózkodott.
Április rossz hónap Klaus Iohannis számára. Amikor nem a magyarokkal van gondja, akik Erdélyt akarják, akkor a zsidókkal van gondja, akik Jeruzsálembe akarják áthelyezni a fővárosukat.
A magyarok és a zsidók egyaránt két etnikai-vallási kisebbség a román államban, amelynek elnöke Klaus Iohannis volt és ma is az. Az egyik kisebbségit azzal vádolja az elnök, hogy titkos alkukat kötött a PSD elnökével, a másikat pedig azzal, hogy összejátszott egy másik PSD-elnökkel Románia nemzeti területének megcsonkítása érdekében.
Pedig Klaus Iohannis 2023. június 4-én kapja meg a Zentrum Gegen Vertreibungen Alapítvány Franz Werfel-díját az emberi jogokért.
A Siebenbuerger Zeitung kiadvány, amely a kitüntetés odaítélését bejelenti, azt is közli, hogy elnökünk azért érdemli meg ezt a díjat, mert “különböző minőségben dolgozott az emberi jogokért, különösen a hazájában és egész Európában élő kisebbségekért”.
Azt is megtudjuk, hogy “a Franz Werfel Emberi Jogi Díjat kétévente ítélik oda olyan személyeknek, kezdeményezéseknek vagy csoportoknak, akiknek tevékenysége felhívja a figyelmet a népirtás, a nemzeti, etnikai vagy vallási csoportok kiűzése vagy szándékos megsemmisítése által elkövetett emberi jogi jogsértésekre”. Mármint pontosan, de pontosan azt, amit Klaus Iohannis tett, amikor “titkos üzleteket kötő zsidókról” és “Erdélyt akaró magyarokról” beszélt.
A Franz Werfel-díj átvételére jobb embert egész Európában biztosan nem lehet találni.
A Franz Werfel-díjat kiosztó alapítvány által Klaus Iohannisnak tulajdonított érdemek között szerepel, hogy segített megalapítani a Németek Demokratikus Fórumát, “amely a nyolcvanas évek végi nagy kivándorlási hullám után Romániában maradt németekkel foglalkozik”.
Klaus Iohannis valóban nagy gondot fordított a Romániában maradt németekre. Vagyis a szászokra.
Mint 2014-ben, a választási kampány kellős közepén elmondta, Románia jelenlegi elnöke 1990 után is teljes mértékben kihasználta a szászok távozását, olcsón megvásárolta a házakat, amelyeket sietve eladtak, mivel nem tudták magukkal vinni a bujdosásba.
“Eladtunk és vásároltunk másokat (házakat – a szerz.). És megint eladtuk, és megint vettük. Viszonylag egyszerű volt. A házak akkoriban olcsók voltak, sok szász elhagyta Nagyszebent, így a dolgok lépésről lépésre haladtak előre.”
Az is egy jó húzás, hogy a megfelelő időben töltsél be vezető pozíciót Német Demokrata Fórumban. Időben értesülsz arról, hogy ki az, aki végleg elhagyja az országot, és olyan ajánlatot teszel neki, amit nem tud visszautasítani egy házra, ilyesmik… Ha az emberek nehéz helyzetét meggazdagodásra kihasználni azt jelenti, hogy gondoskodsz az érintettekről, akkor igen, Klaus Iohannis mindig is gondoskodott a szászokról. Legalább a magyarok és a zsidók házait nem szerezte meg potom áron…
Klaus Iohannist elkényeztetik
Németországból kapott díjakkal és kitüntetésekkel. Szinte minden évben kap valamilyen díjat, kitüntetést, oklevelet, valamit. Eddig a Nagy Károly-díjjal, a IV. Károly-díjjal, a Nagy Ottó-díjjal, a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjével és a Hanns Seidel Alapítvány “Franz Josef Strauss” díjával tüntették ki.
Ez utóbbi kitüntetést olyan nemzetközi személyiségként kapta, aki “a békét, a szabadságot, a törvények tiszteletét és a demokráciát előmozdítja”. Ez a tökéletes irónia, mert Franz Josef Strauss minden volt, csak nem a demokrácia és a törvények tiszteletben tartásának támogatója.
Franz Josef Strauss, az NSZK egykori védelmi minisztere, majd Bajorország miniszterelnöke volt. Védelmi miniszterként ő volt a fő tervezője a Der Spiegel több hetes felfüggesztésének, valamint Rudolf Augstein, a Der Spiegel szerkesztőjének és Conrad Ahlers riporter letartóztatásának.
1976-ban egy kétéves vizsgálat után az amerikai szenátus elismerte, hogy a Lockheed Martin tízmillió dollárral vesztegette meg Franz Josef Strauss-t, hogy az NSZK F-104G Starfightereket vásároljon.
Továbbá, amíg Franz Josef Strauss az Airbus elnöke volt, az Airbus megvesztegette Brian Mulroney kanadai miniszterelnököt, hogy országa Airbus repülőgépeket vásároljon.
Ennyit a díjakról, amelyeket Klaus Iohannis kap. Vagy baljós korruptakról nevezik el azokat, vagy olyan tettekért kapja azokat, amelyeket Klaus Iohannis nemhogy nem követett el, hanem gyakran éppen ellenkezőleg cselekedett.
Valójában, amióta elnök, Kluas Iohannis semmi említésre méltót nem tett, és ezért rengeteg díjat és kitüntetést kapott. Még ha nem is kerül be a történelembe a tettei miatt, legalább néhány szovjet tábornokhoz illő fényképet hagyjon hátra, akinek a mellkasa tele van csillogó bádogokkal.
Patrick André de Hillerin
2023. január 11., 12:06
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.