Az ukrajnai román nemzeti kisebbség esetében valószínűtlen a visszatérés az összes tantárgy anyanyelven való tanulásához – mondta a Libertateának adott interjújában Vjacseszlav Lihacsov kijevi emberi jogi szakértő, a Polgári Szabadságjogok Központja szakértői tanácsának tagja. (A cikket csak az ukrajnai “liberális” “jogvédők” korlátainak ábrázolására közöljük – ERS.)
* Lihacsov úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt javítani kell, de azt mondja, hogy Ukrajna csak Magyarországgal folytatott valódi konzultációkat, amely Kijev beleegyezésével belement abba, hogy számos magyar tannyelvű magániskolát finanszírozzon.
Vjacseszlav Lihacsov az Ukrán Polgári Szabadságjogi Központ szakértői tanácsának tagja, a Nemzeti Kisebbségi Jogokat Megfigyelő Csoport korábbi igazgatója és az Ukrán Nemzeti Közösségek Kongresszusának projektkoordinátora. Történész, politológus, az emberi jogok, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus szakértője. Etnikailag zsidó származású, Moszkvában született, de 2002-ben Ukrajnába költözött, megtanult ukránul, és támogatta a szomszédos államban élő kisebbségek nemzeti identitásának megőrzésére irányuló erőfeszítéseket. Ukrajna egyik vezető emberi jogi szakértője.
Hogyan látják Kijevben a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt?
“Ukrajnában kevés szó esett erről a törvényről. Nem volt sok vita, ezért nem is olyan fontos téma a társadalom számára. A kormány nemrég bejelentette, hogy az uniós követelményeket teljesítették, és a nemzeti kisebbségek kaptak bizonyos jogokat ” – mondja Vjacseszlav Lihacsov történész és politológus a Libertateának.
Megemlíti, hogy nem történt valódi konzultáció és vita a nemzeti kisebbségek képviselőivel. A különböző etnikai csoportok azonban hangot adtak elégedetlenségüknek.
Az elemző rámutat:
A magyar közösségre, a románokra, a németekre és a lengyelekre gondolok. Ezek nem új követelések voltak, hanem olyanok, amelyek már évek óta ismertek.
A kisebbségek ódzkodnak Kijev bírálatától, nehogy oroszbarát hozzáállással vádolják őket
Vjacseszlav Lihacsov megjegyzi, hogy Ukrajna megszállása után a nemzeti kisebbségek óvatosabbak, és tartózkodnak attól, hogy a korábbiakhoz hasonlóan kritizálják Kijevet.
“Oroszország az orosz ajkúak jogainak megsértésére hivatkozva indokolta az inváziót, ezért a nemzeti kisebbségek félnek kritizálni Kijevet, nehogy azzal vádolják őket, hogy támogatják a Kreml hivatalos narratíváját. Ez egyfajta öncenzúra, amelyet a háború okoz. A kisebbségek nem akarják, hogy azzal vádolják őket, hogy Oroszország kezére játszanak” – magyarázza Lihacsov.
Ugyanakkor sok kritikus hangot hallattak ukrán szakértők, akik megemlítették, hogy a törvénytervezet nem felel meg az európai szellemiségnek, és módosításokra van szükség a bevezetett terminológiai zűrzavar miatt.
A jogok megvalósítását szolgáló konkrét mechanizmusok nélküli törvény
A Libertatea kérdésére, hogy szakértőként hogyan értékeli az ukrajnai nemzeti kisebbségekről szóló törvényt, Vjacseszlav Lihacsov azt mondta, hogy számos hiányosságot lehet megfigyelni, de nem lát katasztrófát.
Lihacsov megemlíti:
„A törvény nem káros, de nem minőségi teljesítmény. Számos magyarázat hiányzik, például az, hogy a deklarált jogok hogyan lesznek a gyakorlatban biztosítva. Az államnak nem elég azt mondania, hogy nem tilt valamit, hanem konkrét mechanizmusokat kell kidolgoznia e jogok megvalósítására, és itt elsősorban a nyelvi jogokra gondolok.”
Ebből a szempontból a szakértő úgy látja, hogy a törvény demonstratív jellegű, amelyet sietve hoztak az EU Bizottság kedvéért.
“A 30 évvel ezelőtti régi törvényhez képest az új törvény sokkal jobb, de megtartotta a deklaratív szempontokat vagy másolatokat más törvényekből anélkül, hogy bármi újat hozzáadna. Tényleg nevetnem kellett, amikor olvastam. A máshonnan másolt cikkeket úgy mutatták be a társadalomnak, mint valami progresszív és új dolgot” – jegyzi meg a kijevi politikai elemző.
A románok és a magyarok, az orosztalanítási politika járulékos áldozatai
Lihacsov megjegyzi, hogy az ukrajnai magyar és román kisebbség nem ért egyet azzal, hogy a 2017-es oktatási törvény elfogadása után milyen szinten biztosított az anyanyelvi oktatáshoz való jog az állami iskolákban.
“Egyes kisebbségek nem értik, miért nem változtatnak a 2017-es oktatási törvényen, de Kijevnek elvi álláspontja van – a régi jogszabályhoz való visszatérés nem fog megtörténni. És meg kell értenünk, hogy az oktatási törvény célja Ukrajna orosztalanítása volt, senki sem akarta megfosztani a románokat, magyarokat vagy más nemzetiségeket bizonyos jogoktól. Az ukrán kormány úgy véli, hogy ezek a törvények jók, hogy a társadalom egyetért ezekkel a változtatásokkal, így a régi törvényekhez való visszatérés nem fog megtörténni” – mondja Vjacseszlav Lihacsov.
“Nagyon fontos számukra az oktatáshoz való jog”
A szakértő megjegyzi, hogy a nemzeti kisebbségek túl nagy elvárásokat támasztottak a Volodimir Zelenszkij elnök által 2022 decemberében kihirdetett törvénnyel szemben, amely lehetetlenné tette az állam és a polgárok közötti párbeszédet.
“A nemzeti kisebbségek képviselői gyakran nézik a törvénytervezetet, hogy az anyanyelvi oktatáshoz való joguk megoldott-e. Ha nem találnak semmi újat a jogalkotási javaslatokban, akkor felhagynak a lehetséges egyéb megoldások megvitatásával. Az oktatáshoz való jog nagyon fontos számukra” – mondja az emberi jogi szakértő.
Kijev fél a magyarországi bírálatoktól
A politológus szerint az ukrán fél konzultált Budapesttel a törvénytervezet kidolgozása során, ezért Magyarország reakciója óvatosabb volt, mint korábban.
“A Magyarországgal folytatott párbeszéd során Ukrajna kompromisszumos megoldásokat talált a nemzeti kisebbségekről szóló törvény kidolgozása során. Valójában Kijev csak Budapesttel folytatott valódi konzultációkat a törvényről. Kijev fél a Magyarországról érkező további kritikáktól, amelyek további kezdeményezésekbe csaphatnak át Ukrajna európai vagy euroatlanti útjának blokkolására” – mondja Lihacsov.
A szakértő hozzáteszi, hogy a magyar politikusok kompromisszumos megoldásként látják a magániskolák finanszírozásának lehetőségét Ukrajna területén, ahol a törvény szerint minden tantárgyat anyanyelven lehet tanítani.
A szakértő megemlíti:
„Budapest vonakodó reakciója alapján úgy vélem, hogy hozzájárul ahhoz, hogy Ukrajnában több magyar tannyelvű magániskolát finanszírozzanak, és az ukrán állam a kétoldalú tárgyalások során biztosítékot adott Magyarországnak, hogy ezt nem fogja megtiltani.”
Kijevet a nacionalista politikusok azzal bírálják, hogy túl sok jogot ad a nemzeti kisebbségeknek
Vjacseszlav Lihacsov úgy véli, hogy Ukrajna nem köteles finanszírozni a teljes anyanyelvi oktatást, és hogy a Budapesttel folytatott tárgyalások során talált megoldások összhangban vannak az Európa Tanács ajánlásaival.
“A legérdekesebb, hogy egyes ukrán nacionalista politikusok bírálják Kijevet, amiért túl sok jogot ad a nemzeti kisebbségeknek. Vannak paradoxonok is. A törvény például lehetővé teszi az államilag finanszírozott nemzeti kisebbségi sajtó működését, de nem támogatja azt az elképzelést, hogy az állami iskolákban minden tantárgyat anyanyelven oktassanak” – mondja Vjacseszlav Lihacsov, hozzátéve, hogy minden nemzeti kisebbségnek más elvárásai és forrásai vannak jogai megvalósításához.
Ukrajna felhagyott a nemzeti kisebbségekkel való kapcsolatok régi paradigmájával
A Libertatea újság kérdésére, hogy miként oldható meg a nemzeti kisebbségek elégedetlensége az oktatási törvényekkel kapcsolatban, amikor Kijev elvileg nem akarja megváltoztatni az oktatási törvényt, a szakértő azzal érvel, hogy Ukrajna 2014 után feladta a területén lévő “etnikai oázisokba való be nem avatkozás” paradigmáját.
“A kisebbségek nemzeti megújulásának és az államnak e folyamat irányításába való be nem avatkozásának gondolatát elvetették. Nem hibáztathatjuk ezért az ukrán államot, mert az orosz nyelv és a keletről érkező kihívások körül sok spekuláció volt. A kisebbségeknek ki kellene lépniük a komfortzónájukból, és a társadalomnak meg kellene próbálnia megismerni más kultúrákat anélkül, hogy idegennek tekintené őket. Kijevnek meg kell találnia a kisebbségek integrációjának módját anélkül, hogy asszimilálná őket. Ebben a folyamatban azonban nem sok minden történt” – mondja Lihakhov.
A médiának közvetlenül a kisebbségekkel kell beszélnie, hogy ne essen az orosz propaganda csapdájába
Az orosz kormánymédia propagandacélokra használja fel a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésének témáját, hogy azt mutassa be, hogy Ukrajna náci állam, amelyet demilitarizálni kell.
Az emberi jogi szakértő azt tanácsolja a külföldi újságíróknak, hogy a félretájékoztatás csapdájába esés elkerülése érdekében közvetlenül beszéljenek az ukrajnai nemzeti kisebbségekkel.
“Ha a nemzeti kisebbségek képviselői megszólalnak, akkor az orosz propagandának nem lesz mit mondania. Az ukrajnai antiszemitizmusról szóló álhírek lebontásához elég, ha a zsidó képviselőkkel beszélünk. Az egész világnak tudnia kell, hogy a nemzeti kisebbségek harcolnak a háborúban, segítenek a belső menekülteknek, és részt vesznek az orosz agresszió elleni állami támogatásban” – mondja a politikai elemző.
Hozzáteszi, hogy az orosz propaganda az ukrajnai háború mítoszát az ukrán nacionalizmus és az orosz imperializmus közötti összecsapásként építi fel, és a nemzeti kisebbségeket kizárja az egyenletből.
“Beszéljen csak a krími tatárokkal, az azeriekkel vagy az ukrajnai zsidókkal, akik az oroszok által neonáci katonai egységként feltüntetett Azov-ezredben harcolnak. Az ukrajnai valóságnak sok más aspektusa is van, amelyet csak az ott élő emberekkel való beszélgetés révén lehet megismerni” – szögezte le végül Vjacseszlav Lihacsov.
Marin Gherman
2023. január 16., 07:30. Frissítve: 2023. január 16., 11:05
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.