Egy új világháború kockázata nem zárható ki teljesen, de jelenleg meglehetősen csekély – véli Veronica Anghel politológus, az amerikai Johns Hopkins Egyetem professzora és a firenzei Európai Egyetemi Intézet kutatója. (A cikket csak az információs hadviselés ábrázolására közöljük – ERS.)
A veszély azonban a jövőben a Peking–Moszkva tengelyen érkezhet, azzal a megjegyzéssel, hogy Kína – legalábbis egyelőre – nem tűnik hajlandónak arra, hogy a Kreml kedvéért tönkretegye gazdasági kapcsolatait a Nyugattal – mondja a SunMedia újságíróival folytatott párbeszédében.
“Óvakodjatok attól, hogy Oroszországot Kína karjaiba taszítsátok” – hangzott a Henry Kissinger szintű szakértők egyik figyelmeztetése Washington felé. Az 1973-ban a vietnami háború befejezéséhez való hozzájárulásáért Nobel-békedíjjal kitüntetett Kissinger Amerika egyik vezető politológusaként és diplomatájaként vonult be a történelembe.
És nem csak erről van szó. Henry Kissinger a “A háromoldalú diplomácia elmélete”, egy valódi útmutató szerzője, amely lényegében azt javasolja, hogy az USA folytasson a világ másik két nagyhatalmát, Oroszországot és Kínát figyelembe vévő külpolitikát, de mindig ügyelve arra, hogy közelebb kerüljön a gyengébbikhez, hogy közvetve ellensúlyozza a másikat.
Amerika így közeledett Kínához Richard Nixon hivatali ideje alatt, és egyesek szerint most is így kellene közelednie Oroszországhoz, hogy ellensúlyozza Kína lépéseit.
DE A PUTYINI OROSZORSZÁG UKRAJNAI INVÁZIÓJA NEMCSAK AZ AMERIKAI-OROSZ KÖZELEDÉST TETTE LEHETETLENNÉ, HANEM A KÉT ORSZÁG KÖZÖTTI KAPCSOLATOKAT A HIDEGHÁBORÚHOZ KÉPEST ÚJ TÖRTÉNELMI MÉLYPONTRA JUTTATTA.
Meddig mehet el a kínai veszély
Oroszország Ukrajna elleni pusztító háborúja közepette egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az USA hasonlóan veszélyes riválisa Kína. Más szakértők szerint a két nagyhatalom közötti nézeteltérések közepette a következő években valósággá válhat az USA és Kína közötti harctéri összecsapás.
Erre utaló jelet maga Hszi Csin-ping elnök adott, aki a legutóbbi kínai kommunista kongresszuson bejelentette, hogy “veszélyes viharok vannak a láthatáron“, és egyenesen utasította országa hadseregét, hogy készüljön fel a háborúra, anélkül, hogy megnevezte volna az érintett országot vagy országokat.
Ugyanilyen fontos, hogy a Pentagon új védelmi stratégiája egyértelműen kijelenti, hogy Kína “alapvető kockázatot” jelent az Egyesült Államok biztonságára az elkövetkező évtizedekben.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház korábbi elnöke tavaly év közepén tett tajvani látogatása olaj volt a tűzre, és felerősítette a félelmeket, hogy a két nagyhatalom az elkövetkező években összecsaphat.
Ezt követően Joe Biden és Hszi Csin-ping elnökök találkozója megnyugtatta a kedélyeket, miután a két vezető együttműködésről és párbeszédről beszélt. Bár a két nagyhatalom közötti háború a közeljövőben igen valószínűtlen, nem teljesen kizárt.
Veronica Anghel elmagyarázza, hogy a két szuperhatalom miért fogja eleve elkerülni azokat a lépéseket, amelyek háborúhoz vezethetnek.
Veronica Anghel, aki kockázatelemzésre, a posztkommunista Európa pártpolitikájára, az európai integrációra és a régió demokratikus rendszereire szakosodott, arra figyelmeztet, hogy az orosz-kínai szövetség, bár messze nem okozhat háborút, mégis elég fejfájást okozhat.
“A NATO 2022 júniusában bemutatott új stratégiai koncepciójában először jelentette ki, hogy Peking ’rendszerszintű kihívást’ jelent a nemzetközi rend számára, és aggodalmát fejezte ki a Moszkvával való partnerség miatt. Valójában Oroszország és Kína globálisan a már ismert szabályokon alapuló liberális nemzetközi rend alapjainak gyengítésén fog dolgozni” – mondja Veronica Anghel.
A szakember azonban hangsúlyozza, hogy az orosz–kínai szövetség távol áll attól, hogy katonai szövetség legyen, és nem lát közelgő konfliktust az USA és a két állam között.
Jelenleg a szövetség inkább egy érdekházasság, mivel Oroszország megpróbálja korlátozni az Ukrajna lerohanása után rá kirótt szankciók okozta gazdasági katasztrófa mértékét.
Ugyanakkor Kína nem tesz mást, mint kihasználja szomszédja hatalmas energiaforrásait, de anélkül, hogy néhány diplomáciai nyilatkozaton túl jelentős támogatást nyújtana.
Inkább gazdasági szövetség
“A Moszkva–Peking tengely messze van attól, hogy hivatalos biztonsági szövetséggé váljon. Azt fogjuk látni, hogy Oroszország továbbra is támogatni fogja Kína törekvéseit az ázsiai–csendes-óceáni térségben, abban a reményben, hogy meggyőzheti Pekinget, hogy a NATO-val szemben támogassa” – jósolja Veronica Anghel.
Meggyőződése azonban, hogy Kína nem fog eleget tenni ennek a követelésnek, nehogy feláldozza a Nyugattal fenntartott gazdasági kapcsolatait, amelyek fontosabbak és jövedelmezőbbek, mint az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok. Peking tehát továbbra is barátságot fog hirdetni Oroszországgal, de anélkül, hogy konkrét, akár közvetett segítséget nyújtana ennek a szövetségesnek papíron.
“Kína azonban sokkal visszafogottabb az ukrajnai helyzetben, nehogy még jobban maga ellen hangolja az európai államokat, amelyekkel sokkal jobb együttműködési kapcsolatban áll. Peking Washingtont és a NATO-t hibáztatja az ukrajnai háborúért, de kerülni fogja, hogy kifejezze támogatását Oroszország tettei iránt, nehogy elidegenítse az európai államokat.”
Ugyanakkor Veronica Anghel úgy véli, hogy Peking megpróbálja majd kihasználni az USA és az EU közötti gazdasági nézeteltéréseket, és saját hasznára kihasználni azokat. A transzatlanti kapcsolatokban bekövetkező bármilyen törés Kína előnyére válna, amely nem akar 100%-osan működő szövetséget.
“Kína arra fog törekedni, hogy elválassza a Washingtonnal és a NATO-val folytatott vitáit az Európával való gazdasági együttműködéstől. Peking nem akarja, hogy Európa közeledjen az USA Kínával szembeni álláspontjához” – teszi hozzá a szakértő.
Mit tesz az Európai Unió
Az Egyesült Államok hagyományos szövetségese, de Kína fontos üzleti partnere is, az Európai Unió Washington mellett állt, és határozottan elítélte Oroszországot az ukrajnai háború kitörése miatt.
Ráadásul az EU és a NATO január 10-én, kedden új közös együttműködési nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat, amelynek eredetileg a 2022. júniusi madridi NATO-csúcstalálkozó előtt kellett volna elkészülnie, a 2016-os és a 2018-as nyilatkozatot követően a harmadik dokumentum, amely a két fél együttműködésének alapját képezi. Ugyanakkor a most aláírt dokumentum egyúttal erős jelzés Oroszország felé is, ami szertefoszlatja a Kreml minden reményét, hogy a két fél között nézetkülönbségek lesznek.
Veronica Anghel szerint az Európai Uniónak sikerült megfelelnie a legújabb kihívásoknak, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel az Európai Unió kényes időszakon megy keresztül, kezdve a világjárvánnyal, annak utóhatásaival és a kényes nemzetközi kontextussal.
“Amikor Oroszország megszállta Ukrajnát, az Európai Bizottság vezető szerepet játszott az Európai Unió válaszlépéseinek koordinálásában, különösen a szankciók bevezetésében, de humanitárius segítségnyújtásban és még halálos fegyverek biztosításában is.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a beszélgetés élére állt – beszélt az ukrán vezetőkkel, ellátogatott a háború sújtotta országba, és felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy Ukrajna szilárdan elkötelezze magát a konfliktus túlélése, sőt győzelme mellett. Még azt is felvetette, hogy Ukrajnát be kellene vonni az Európai Unióba, és ezzel újraindította az EU bővítéséről szóló vitát” – emlékszik vissza Veronica Anghel.
MIKÖZBEN AZ EURÓPAI UNIÓ PONTOSAN A VÁRAKOZÁSOKNAK MEGFELELŐEN REAGÁLT AZ EGÉSZ KÉNYES KONTEXTUSRA, A FRANCIA-NÉMET MOTOR NÉHA MINTHA LEÁLLT VOLNA.
Innen erednek a párizsi és berlini reakciók, amelyek elégedetlenséget váltottak ki Kijevben és a kelet-európai szövetségesek körében.
“Az Ukrajna elleni küszöbön álló orosz támadásra adott válaszlépés előkészítése során az EU egyeztetett az Egyesült Államokkal és a NATO-val, megerősítve ezzel nagyhatalmi potenciálját. A transzatlanti partnerek által gyűjtött hírszerzési információk már hetekkel az invázió előtt felfedték Oroszország szándékait. A háború előrehaladtával a Bizottság intézkedései ellentétben álltak néhány tagállam, különösen Franciaország és Németország fejleményeivel.
Emmanuel Macron francia elnök sokat fektetett a diplomáciai fordulatba, de nem sikerült előrelépést elérnie. Olaf Scholz német kancellár kezdetben halogatta a dolgot, nem tudta, hogy reagáljon-e és hogyan, majd – miután meggyőződött a határozott fellépés szükségességéről – ellentmondásos adminisztratív döntésekkel kezdte aláásni saját nyilvános kötelezettségvállalásait” – olvasható Veronica Anghel elemzésében.
Más tagállamok is hozzájárultak a megosztottsághoz
“Itt a magyar kormány a legjobb példa. Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemcsak hogy nem volt hajlandó részt venni az orosz energiahordozók fokozatos bojkottjában, hanem késleltette és felhígította az Oroszország elleni szankciók hatodik körét is” – tette hozzá Vernonica Anghel.
Mindezeken túl, néhány nyilvánvaló működési zavar ellenére a transzatlanti szövetség jól működött, és az Oroszországnak és Kínának küldött jelzés egyértelmű volt. Ez az oka annak is, hogy Kína többé-kevésbé elméleti támogatás nyújtására korlátozta magát Oroszországnak, és ezzel közvetve többé-kevésbé hozzájárult Oroszország elszigeteléséhez.
Sergiu Costea
2023. január 20.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.