Az Európa kulturális fővárosa címet viselő Temesvár multikulturalizmusáról szól a román politikum és sajtó. De vajon mekkora e jelzőnek a valóságtartalma? Mikortól beszélhetünk többnemzetiségű közösségről a bánsági városban? Ezt a kérdéskört boncolgattuk Szekernyés János nyugalmazott újságíróval, helytörténésszel, aki 1965 óta él a Béga-parti városban.
A közel hat évtizede Temesváron élő Szekernyés János helytörténész ,,testközelből” élte meg a város egynyelvűvé válását • Fotó: Beliczay László
– ,,Multikulturális” városként emlegetik Temesvárt, ahol a többségi román lakosság mellett – rohamosan apadó lélekszámban – magyarok, németek, szerbek, bolgárok és más nemzetiségek is élnek. Mikor volt „utoljára” magyar város Temesvár?
– A város és az egész tájegység igazából 1552-ig volt magyar. Itt székelt az 1030-ban alapított csanádi püspökség 228 plébániával. Szent István király meghagyásából minden plébániához tíz település tartozott, amiből következtetni lehet, mekkora magyar közösség élt az egész tájegységben. A mai fogalmak szerint 1316 és 1323 között Temesvár volt a korabeli Magyarország fővárosa: Károly Róbert király a Csák Máté-féle felkelés idején nem érezte magát biztonságban Visegrádon, sem Budán, ezért udvarával ide költözött, innen irányította az ország ügyeit.
A magyar királyok a törökveszély miatt legkiválóbb hadvezéreiket nevezték ki temesi ispánnak és Temesvár várkapitányának:
Hunyadi Jánost, Kinizsi Pált, Petrovics Pétert, Perényi Pétert és utolsóként Losonczy Istvánt, aki 1552-ben rákényszerült, hogy feladja a várat a töröknek. Az utolsó magyar várkapitány Losonczy Anna édesapja volt, akihez Balassi Bálint a verseit írta.
– A 164 esztendeig tartó török uralom mit hozott Temesvárra és környékére?
– Pusztulást és teljes leépülést. A török időkben a helyi, őshonos lakosság elmenekült, sokakat rabszolgaságba hajtottak. A térség elnéptelenedett, egyetlen korábbi falu sem élte túl ezt a másfél évszázadot. Amikor a törököt kiűzték, a Habsburgok egy elvadult, mocsaras vidéket találtak itt. Ma a Temes folyó a várostól tíz kilométerre, délre folyik. Ami a városon átfolyik, valamikor a Kistemes nevet viselte: ennek csatornázásával hozták létre a Bégát. Temesvár védelmi rendszerében nagy szerepet játszott a mocsár: a várat csak azok tudták megközelíteni, akik ismerték a csapásokat.
Temesvári látkép. A Béga-parti város mai arculata a 19. század végén és a 20. század elején alakult ki • Fotó: Makkay József
– Milyen fordulatot hozott a Habsburg-seregek temesvári bejövetele?
– Az egyik gyarmatosítót felváltotta a másik. Temesvárt nem szabadították fel, hanem elfoglalták.
A Habsburgok másként zsákmányolták ki a népet, mint a törökök. Gazdasági érdekből kezdték el lecsapolni a mocsarakat és folyóvizeket, a folyókat gátakkal fogták közzé.
– Az elnéptelenedett vidékre új telepeseket hoztak. Milyen volt a Habsburgok betelepítési politikája?
– Ezt a politikát Savoyai Eugén hadvezér rendelete határozta meg. Nem használom a Savoyai Jenő nevet, mert utálta a magyarokat: tiltó rendeletet adott ki, hogy a térségbe ne jöhessenek protestáns és kuruc magyarok. Rendelete a 18. század végéig volt érvényben. Három hullámban érkeztek svábok, de sok szerbet, bolgárt és egyéb nemzetiséget is betelepítettek. Elzász-Lotaringiából francia telepesek érkeztek, ma egyetlen falu, Nagyősz őrzi nyomokban a múltjukat. A románságot később a környékbeli földesurak telepítették be olcsó munkaerőként.
A betelepítési politika nagy elszenvedője a magyarság volt. Mária Terézia császárnő korában annyiban változott a helyzet, hogy uralkodása végén, 1779-ben a tájegységet visszacsatolta a Magyar Koronához.
Mivel vármegyei hivatalokat csak magyar nemesek tölthettek be, ,,importálni” kellett a magyarokat. A török megszállás utáni idők első magyar telepesei Ótelekre és Majláthfalvára érkeztek és dohánytermesztők voltak. A Bánság megnevezés is osztrák huncutság, mert a magyar történelemben a Délvidék alsó részeiként tartották számon.
Látogatóban a felújítás alatt álló temesvári székesegyházban, a Dómban • Fotó: Makkay József
– A 19. századra az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségileg legszínesebb régiója lett a Bánság. Milyen volt a nemzetiségek közötti együttélés?
– A legnépesebb közösséget a németek, magyarok, szerbek és a románok adták. A szerbek már Kinizsi Pál idején, a Hunyadiak korában benyomultak, főleg a rigómezei csata után. A szerbek és a románok a 18. században még itt élő görög közösséggel közös egyházi fennhatóság alá tartoztak.
Az 1848-as román forradalom itteni vezére, Eftimie Murgu nem vállalta fel Avram Iancu magyarellenes politikáját,
hanem tagja maradt a magyar parlamentnek. Kossuth Lajos megígérte, hogy ha nem fordul szembe a magyarokkal, támogatja leválásukat a szerb egyházról. Tény, hogy Temesváron és a Bánságban toleránsabbak voltak az együttélő népek, mint az ország más vidékein, de itt sem volt tökéletes béke.
– Temesvár gazdasági fellendülése az 1867-es kiegyezéssel indult el. Azt követően alakult ki a mai városkép?
– A kiegyezés utáni gazdasági bumm páratlan volt a maga korában. Nem csak Temesvár e korszak sikertörténete, hanem Bécstől Orsováig az összes város akkor nyerte el ma is ismert arcát, nem beszélve a masszív vasúti építkezésekről és más infrastrukturális beruházásokról. Tulajdonképpen ez lett az Osztrák–Magyar Monarchia veszte. Nem a kis nemzetek óhajai döntötték el tragikus sorsát, hanem a félelem, hogy a megerősödött közép-európai birodalom komoly versenytársa a francia és angol tőkének. A 20. század elején Temesvár több városból állt össze. Amiatt volt szétterpeszkedett, nagy kiterjedésű település, mert
amikor az osztrákok elfoglalták és kiépítették új várát, megtiltották, hogy a várfaltól két ágyúlövésre lehessen építkezni. A város belterülete hamar megtelt, és a tiltás miatt a külvárosok csak távolabb épülhettek fel.
A vár erődjellegét 1892-ben adták fel, így 1914-ig, az első világháborúig robbanásszerű gyorsasággal építették be az üresen maradt telkeket a belváros körül.
Házavató 2022 júniusában. A temesvári Magyar Házat a magyar kormány támogatásával sikerült visszavásárolnia a Várbástya Egyesületnek a helyi magyar közösség számára • Fotó: Makkay József
– A szászokkal ellentétben a bánsági és a temesvári svábok tiltakoztak a trianoni országcsonkítás ellen. Hova vezetnek ennek a gyökerei?
– Temesvár és a Bánság elcsatolása nem ment olyan könnyen, ahogyan a románok szerették volna. A térséget előbb a szerbek szállták meg. A szerbek és a románok között háború robbant ki a Bánságért. Hogy bizonyítsák a románokkal szembeni számbeli fölényüket, a szerbek 1919-ben nem hivatalos népszámlálást végeztek, ahol a magyar lakosság jött ki többségben. Ennek magyarázata az, hogy
a svábok magyarbarátok voltak: tudták, mire megy ki a játék, így magyarnak vallották magukat.
Többször is küldtek sváb delegációt Párizsba, ahol petícióban kérték, maradhassanak meg Magyarországon, ne csatolják el őket. Közben a szászok eljöttek Temesvárra, hogy számonkérjék magyarbarátságukat és hergeljék őket. Végül az lett az álláspontjuk, hogy bárhová is tartozzon a Bánság, a tájegységet hagyják egyben, ne szabdalják fel, ami sajnos, nem teljesült.
– A népszámlálási adatok szerint a két világháború között Temesvár sváb és magyar lakossága az összlakosság 70 százalékát tette ki. A kommunista Románia betelepítési politikája érvényesült itt is az ötvenes évektől?
– A svábok létszámbeli csökkenése a második világháborút követően kezdődött el, amikor a németeket elhurcolták a Szovjetunióba. Akik megmenekültek, sokan elköltöztek Temesvárról.
A románság beszivárgása már az ötvenes években elkezdődött, de a masszív betelepítés főleg a Ceaușescu-féle erőltetett iparosítással vette kezdetét.
Amit felerősített a svábok Németországba történő exodusa a hetvenes és nyolcvan években. Naponta több vasúti szerelvény is érkezett a Kárpátokon túli megyékből: a moldvaiakat és az oltyánokat buszba pakolták, és elvitték őket a kiüresedő szász falvakba, hogy válasszanak házat maguknak.
Az Új Ezredév Református Központ a Gyárvárosban • Fotó: Makkay József
– Milyen volt Temesváron az együttélés a románok, magyarok és németek között a kommunizmus idején?
– Amikor fiatal értelmiségiként 1965-ben idekerültem, ha az ember nem tudott néhány szót svábul, nem mehetett piacra, mert nem tudott értekezni a sváb parasztasszonyokkal. Akkoriban a környékbeli sváb falvakból érkező nagyszoknyás sváb asszonyok árulták a zöldséget a temesvári piacokon. Nem volt ebből gond, mert
a temesváriak többsége beszélt románul, magyarul és németül, és sokan értettek szerb nyelven is. Temesváron természetes jelenség volt a többnyelvűség.
Emlékszem, gyakran találkoztam a villamoson olyan helyzettel, amikor több nyelven beszélgettek egymással az emberek, váltogatták egymás nyelvét. Akik itt nevelkedtek, megtanulták mind a három vagy négy nyelvet. A békés többnyelvűség a nyolcvanas években szűnt meg, amikor az új betelepülőkkel látványos többségbe került a román lakosság.
Dominic Fritz, Temesvár német polgármestere hisz a multikulturalizmus erejében • Fotó: Facebook/Dominic Fritz
– Manapság mennyire toleránsak a nemzetiségekkel szemben?
– A többségi lakosság hosszú évtizedekig elfogadta a magyarokat. Azok a románok, akik itt nevelkedtek, hozzászoktak Temesvár szellemiségéhez. Igazából az újabb betelepülőkkel van baj, akiket zavar a magyar beszéd. Sajnos, ma már nem jellemző Temesvár régi toleranciája. A villamoson, az autóbuszban, de az utcán is rászólnak néha az emberre, ha magyarul beszél. Értetlenkedve hallgatják, hogy a másik miért beszél magyarul, holott ők a betelepülők…
Román értelmezésben a temesvári multikulturalizmus nagyjából azt jelenti, hogy a román, magyar és német színház egy fedél alatt működik.
Egy fiatal tanárnő találóan megírta, hogy a magyar színházba is főleg fülhallgatós románok ülnek be, mert eleve olyan a darabválaszték. Egy Amerikába elszármazott román rendezőnő darabját mutatták be legutóbb. Mi köze egy ilyen darabnak a temesvári magyar kulturális örökséghez? Engem és sok temesvári magyart sokkal jobban érdekelne például az, hogy mit tett Hunyadi János a városért.
– Ma már sem a temesvári helyi, sem a megyei tanácsban nincs képviselete a magyarságnak. Mi az oka az utóbbi két évtizedben felgyorsult létszámbeli fogyásnak?
– A helyi magyarság legnagyobb ellensége az elvándorlás. A rendszerváltás utáni években nagyon sokan elmentek, elsősorban a fiatal nemzedékek, akik családot és gyereket vállalhattak volna Temesváron. Ma az ő hiányuk érződik leginkább. A helyi magyarságnak a kommunizmusban az volt a szerencséje, hogy a masszív román betelepítések mellett jöttek magyarok is Székelyföldről és a Szilágyságból. Mára a magyar utánpótlás megszűnt. Az elöregedő bánsági magyar falvakból alig számíthatunk utánpótlásra. A hatvanas évek végén
Temesváron egy belső pártstatisztika szerint 1800 magyar diák tanult, és a számarányuk végig magas volt.
Mára ez is megszűnt. Ha a sok veszteséget összeadjuk, akkor világossá válik, hogy a temesvári magyarság életében eljön az a pillanat, amikor az utolsó magyar jelképesen leoltja a villanyt.
– A Magyar Ház tavalyi avatóján úgy éreztem, valami elindul, valami újrakezdődik. Lát erre esélyt?
– Nagyon fontos gesztus volt ez a magyar kormány részéről, hogy a helyi magyarság által a harmincas években felépített házat visszavásárolta. Nyilván, ennek szerepe van és szerepe lesz a magyar kultúra megőrzésében. Azonban látni kell, hogyha nem lehet megállítani a magyarság rohamos fogyását, évről évre csak zsugorodunk. Ha a Magyar Házról beszélünk, érdemes megemlíteni a két világháború közötti temesvári magyar zsidóság szerepválallását is. Több gazdag zsidó bankár és iparos ember adta össze a magyar ház felépítéséhez szükséges pénz nagyobb részét, amit a kisemberek által vásárolt téglajegyek ára egészített ki.
Az egykori magyar identitású zsidó közösség mára teljesen eltűnt. Akik maradtak, csak románul beszélnek,
holott nagyszüleik még magyar identitásúak voltak. Elég megemlítenem a Szibériai garnizon világhírű szerzőjét, Markovits Rodiont, akinek az unokái egyetlen szót sem tudnak már magyarul. Szomorú története ez a temesvári kisebbségi sorsnak. Lehet ezt szépíteni a multikulturalizmus előnyeiről szóló hangzatos jelzőkkel, de mindez a valóságon semmit nem változtat.
Nem mindenki szereti a magyar zászlót, de szép számú román közönséget is vonz a református központ Temesváron
Európa kulturális fővárosa: Temesvár történelmi örökségében hisz Dominic Fritz polgármester
Makkay József • 2023. március 20., 09:07 • utolsó módosítás: 2023. március 20., 11:37
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.