Egyvalaki egészen biztosan jól járt a kétnapos „molinóbotránnyal”, azaz a magyar labdarúgó-válogatott egyes szurkolói által a meccsek alatt kifeszített, a történelmi Magyarország körvonalait is ábrázoló transzparens kapcsán kitört romániai hisztériával.
Mind a román külügyminisztérium, mind maga a román kormányszóvivő azzal hárította el a román újságíróknak a Magyar Labdarúgó Szövetség történelmi Magyarországot ábrázoló molinókról szóló döntésével kapcsolatos érdeklődését, hogy nincs miért állást foglalniuk, a politikát nem kell összekeverni a sporttal.
Csaknem ötven éves szakmai múltamban a napi híradásoknak két fő fajtája létezett: az egyik, amelyik nevelni, a másik pedig amelyik tájékoztatni akart. Az egyik a szocializmusra, a másik pedig a rendszerváltás utáni időszakra volt a jellemző.
Egy hét telt el Cseke Gábor halála után, de az elmúlt napokban pályatársai, olvasói, tisztelői, barátai és kulturális intézményvezetők részéről oly sok méltatás hangzott el, hogy kimondottan zavarban vagyok, mi is lehetne az, amit még nem írtak le pályájáról, életéről és hadd fogalmazzak így: mindenekelőtt erdélyi magyar értelmiségi hívatásáról.
Egy csúf régi szólás szerint a székely sz…ta a magyart, és bár ez csak egy rossz vicc, azért minden viccnek a fele igaz…
Több mint három hónapig lapunk utolsó oldalán közösségeinkben ismertségnek örvendő személyiségek, intézmények álltak ki a Háromszék független napilap mellett.
Még 33 év után is sűrű homály fedi Marosvásárhely fekete márciusának titkait, okozóinak kilétét. Ezért jó, hogy a történtekről néha a „szakértők” fellebbentik a fátylat, hogy mi is világosabban lássunk.
A budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet 4:1 című sorozatában négy kutató válaszol erre a kérdésre: Barabás T. János, Pataky István, Rostás-Péter István és Pászkán Zsolt.
Ha egyedül lennék a véleményemmel, akkor azt mondanám: megöregedtem, agyalágyult lettem, már nem tudok lépést tartani a modern korral. De nem vagyok egyedüli, a környezetemben barátaim, ismerőseim többsége is hasonlóan gondolkozik. S ennyi intelligens felnőtt ember azért csak nem hülyül meg, nem veszti el józan ítélőképességét egyik pillanatról a másikra.
Rövidzárlat, baleset, árulás, katasztrófa. Vagy lehetőség a kitekintésre a lövészárkokon túlra.