Jan Pisani-Ferry német (helyesen: francia – ERS) közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a geopolitika (melyen a szerző világhatalmi törekvéseket ért) és a világgazdaság felvirágoztatására való törekvés két, merőben eltérő gondolkodásmódot képvisel, melyek lényegüknél fogva összeegyeztethetetlenek. Legalábbis radikális változataikban. Az államok közti hatalmi rivalizálás ugyanis a világgazdaság rendeltetésszerű működésében súlyos zavarokat okozhat.
2015-ben a németeket mély aggodalommal töltötte el, hogyan lehetne úgy befogadni a határok mentén gyülekező migránsokat (politikai vagy háborús menekülteket, gazdasági bevándorlókat, közönséges szélhámosokat), hogy Németország második világháborús bűntettei végre feledésbe merülhessenek. Ebben rejlett a Willkommenskultur lényege.
Olvasom a kolozsvári tévések nagykárolyi beszámolóját. Kínos helyzetbe hoz, hiszen én román-magyarszakosként, a román kultúra meglehetősen alapos ismeretében kénytelen vagyok önmagam előtt a román szempontot, ha nem is mindig elfogadni, de legalábbis mérlegelni.
Az orosz–ukrán háború a Nyugat számára – legalábbis geopolitikai értelemben – mindennek tűnik, csupán győzelemnek nem. Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzetközi közösség fejlődő államainak zöme ne egyértelműen az amerikai álláspont mellett kötelezte volna el magát.
A leglaposabb közhelyek egyike, hogy a történelem ismétli önmagát. Persze van egy másik nem kevésbé közhelyszerű, de mélyebbnek tűnő igazság is, a Hérakleitoszé, mely szerint ugyanabba a folyóba nem léphetsz bele kétszer.
A magyar nemzeti ünnep rendezvényei minden korábbinál inkább felhívták a figyelmet arra, hogy a nemzet, a nemzeti érzés, az asszimiláció és az asszimiláció elutasításának kérdései társadalmainkban máig tisztázatlanok.
A nemzetközi felmérések legújabban közzétett tanúságai szerint az elmúlt öt esztendőben (2018-tól 2022 végéig) a megelőző évekhez képest 47 százalékkal nőtt az európai fegyverimport, miközben a világpiacon ez idő alatt öt százalékos csökkenést mértek.
Újabban genderelméletektől hangos a sajtó, a közvélemény, sőt időről időre a közterek is. Nem férhet hozzá kétség, hogy fontos dologról van szó, hiszen – természeti adottságaitól korántsem függetlenül – mindenkinek joga van eldönteni, hogy férfi-e vagy nő, vagy ott szédeleg a két véglet közti állítólag 70 alternatívát kínáló homályos útvesztőben.
Katrin Büchenbacher a Neue Zürcher Zeitungban közölt cikke címében is félreérthetetlenül leszögezi: az új hidegháború már rég elkezdődött. Igaz, viszonylag rövid kommentárjában pusztán a leginkább szembeötlő jeleket rögzíti. Mindenekelőtt azt, hogy a kínai és az amerikai politikát egyaránt a félelem reflexei mozgatják.
A nyugati sajtó Ukrajna jelenlegi helyzetét „személyes” kudarcként érzékeli. A Weltben Christoph B. Schlitz ennek a sikertelenségének okait keresgéli.