Az utóbbi időben a moldovai és a romániai sajtó hangulatkeltő cikkekkel esett neki a Moldovai Köztársaságban működő Gagauz Autonóm Tartománynak, amelyről azt írják, hogy lakosságának többsége oroszbarát, és a kormányzóválasztást megnyerő Evghenia Guţul baskán is Moszkva embere. Az persze kizárt lenne, hogy a gagauzok és vezetőik románbarátok legyenek, hiszen ahova Románia beteszi a lábát, ott … olvasásának folytatása
Jan Pisani-Ferry német (helyesen: francia – ERS) közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a geopolitika (melyen a szerző világhatalmi törekvéseket ért) és a világgazdaság felvirágoztatására való törekvés két, merőben eltérő gondolkodásmódot képvisel, melyek lényegüknél fogva összeegyeztethetetlenek. Legalábbis radikális változataikban. Az államok közti hatalmi rivalizálás ugyanis a világgazdaság rendeltetésszerű működésében súlyos zavarokat okozhat.
Románia arra készül, hogy áthelyezzen egy ünnepnapot, és bár nem valami nagyszabású össznemzeti ünnepről van szó, a döntés annál szimbolikusabb jelentőségű az ország orientációja szempontjából.
2015-ben a németeket mély aggodalommal töltötte el, hogyan lehetne úgy befogadni a határok mentén gyülekező migránsokat (politikai vagy háborús menekülteket, gazdasági bevándorlókat, közönséges szélhámosokat), hogy Németország második világháborús bűntettei végre feledésbe merülhessenek. Ebben rejlett a Willkommenskultur lényege.
Az orosz–ukrán háború a Nyugat számára – legalábbis geopolitikai értelemben – mindennek tűnik, csupán győzelemnek nem. Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzetközi közösség fejlődő államainak zöme ne egyértelműen az amerikai álláspont mellett kötelezte volna el magát.
Ki gondolta volna, hogy a búza ennyire veszélyes? Bele lehet fulladni! A Wikipédián szócikk foglalkozik a búzába való “beleragadással”, az abban való “alámerüléssel”. A szócikk csak angolul, portugálul és héberül hozzáférhető, de gondolom, hogy hamarosan magyarra, lengyelre, románra, szlovákra is le fogják fordítani. Nem vagyok híve a mindenért örökösen Brüsszelt okoló-csepülő magatartásnak, de most én … olvasásának folytatása
A speciális juttatásoktól egyensúlyát vesztett nyugdíjrendszer és a túlduzzasztott állami adminisztráció reformjának elodázása után itt a harmadik olyan terület, amelyen a kormány nem teljesíti vállalásait, és emiatt ismét óriási pénzeket veszíthet az ország az európai uniós helyreállítási alapból.
Az atomerőművek meghibásodásakor kibocsátott káros sugárzástól félők most sugároznak a boldogságtól, mert Németország végre bezárta utolsó három, ez idáig még működő atomerőművét is.
Az Európai Uniónak saját célok mentén, az európaiak érdekeit követve kell az világpolitikában és -gazdaságban részt vennie – ezen a maguktól értetődő, de abszurd módon az Európai Unió, illetve az EU-tagállamok többsége által képviselt fősodratú politikától igencsak eltérő célok felvázolásával kavarta fel az állóvizet a napokban Emmanuel Macron francia elnök.
Emmanuel Macron most Európa hőse! Legalábbis egy pillanatra. Azt mondja, hogy Európának Tajvan ügyében az Egyesült Államoktól függetlenül önálló álláspontra kellene helyezkednie és nem pusztán annak vazallusaként viselkednie. A status quo őrei, a fősodrú politika és sajtó a francia elnök kijelentésére rendesen fel is kapták a vizet, míg a crypto- vagy egyenesen nyílt amerikaellenesek most … olvasásának folytatása