//
archívum

haláltábor (Barcaföldvár; XX)

This tag is associated with 5 posts

Barcaföldvár áldozataira emlékeztek – Háromszék/+

Az egykori barcaföldvári 2-es számú fogolytábor utolsó tömegsírja fölött kialakított emlékkertben péntek délután huszonharmadik alkalommal emlékeztek azon magyar foglyokra, akik 1944 nyarától kezdve a lágerben hunytak el vagy a szögesdróttal elkerített részen ártatlanul sínylődtek hosszú hónapokon át. Az eseményen jelen voltak az egykori foglyok hozzátartozói közül többen, helybeli és környékbeli magyarok, lerótták kegyeletüket politikusok és … olvasásának folytatása

Hírdetés

„Tananyagba kívánkozó” könyv újrakiadása – ehír/+

Az „Otthonom Szatmár megye” sorozatban nemrég megjelent Boros Ernő „Hogy a magyar pusztuljon” 1944 vége – 1945 eleje: Szatmár megyeiek a (barca)földvári haláltáborban című könyve. Ez egy korábban már kétszer megjelent mű bővített, javított, aktualizált változata. Bencze Mihály ajánlja figyelmükbe a kötetet.

A hit megtart bennünket – Háromszék

Koszorúzással egybekötött megemlékező istentiszteletet tartottak az egykori barcaföldvári 2-es számú fogolytábor utolsó tömegsírja fölött kialakított emlékkertben tegnap, november 4-én, a nemzeti gyásznapon. Ez volt a huszonkettedik megemlékezés, amióta 2000-ben sikerült emlékművet állítani az ott elpusztult, illetve sínylődött magyar foglyoknak. A koronavírus-járvány okozta helyzet következtében idén a megszokottnál kevesebben, de a tavalyi jelenlétnél többen, mintegy hetvenen … olvasásának folytatása

Korosztenyi szempont – Maszol

Apai nagyapámat nem ismertem. Jószerint édesapám sem emlékezett rá: hétéves volt, amikor deportálták. Nagyapám nem volt arisztokrata. Nem volt kulák. Még a fronton sem szolgált, túl volt a harmincadik évén, három kisgyereke volt, így nem sorozták be. Szántott, vetett, aratott Kézdialbison. Alig értesülhetett arról, hogy Románia átállt a Szovjetunió oldalára, amikor 1944 őszén megjelentek a … olvasásának folytatása

Uzvölgye, Isonzó völgye – Szabadság

Száz évvel az első, illetve hetvenöt évvel a második világháborút követően sem tudnak békében és háborítatlanul nyugodni a hazájukért fegyvert fogó, feletteseik parancsait a fronton zokszó nélkül teljesítő, sokszor borzalmas szenvedések és kínok közepette elhunyt katonák. A tényleges fegyverropogás ugyan elhallgatott, de úgy tűnik, hogy a háború számukra még nem ért véget, hiszen a viszálykodás … olvasásának folytatása

Főtámogatók

KEDVENCEINK