A Közel-Keleten, vagy ahogyan a német sajtó bizonyos orgánumai nevezik: a Sötétség Völgyében, Irakban 2004-ben indult el egy olyan folyamat, melyről alig tud a világ. Szisztematikusan hallgatnak róla a nagy világlapok, hozzánk is legfeljebb a jobboldali (de – a kérdésben ugyanolyan néma – ellenzék által szélsőjobboldalinak bélyegzett) magyarországi sajtóból szerezhetünk tudomást.
Szükséges Románia részvétele a NATO nemzetközi misszióiban, mivel nő a potenciális konfliktusgeneráló tényezők száma – nyilatkozta a Krónikának Barabás T. János, a magyar Külgazdasági és Külügyi Intézet vezető elemzője az elmúlt napokban Afganisztánban elkövetett, két román halálos áldozatot követelő támadások kapcsán.
A végtelenségig lebutított romániai médiavilágból tájékozódva esélyünk sincs arra, hogy felismerjük a valóban fontos és a szenzációhajhász vagy a bulvár beszámolók közötti különbséget.
Románia kabuli diplomáciai képviseletének egyik tagja meghalt, egy másik súlyosan megsebesült abban a terrortámadásban, amelyet keddre virradóra hajtottak végre Afganisztán fővárosában – közölte kedden este a bukaresti külügyminisztérium.
Az „arab tavaszt” követő káosz, az amerikai csapatok kivonulása, a szunnita politikai érdekekkel szemben mélységesen ellenséges lépések teremtették meg az ISIS feltörekvésének kedvező környezetet. A csoportosulás szétveréséhez mindezeket figyelembe kell venni, állítja William McCants, a Brookings Institution ismert arabszakértője.
Szétnéztünk Budapesten a Keleti pályaudvar közelében a szabad ég alatt táborozó menekültek között. A helyzet nem idilli, ám távolról sem olyan tragikus, ahogy azt a migránsellenesek láttatni szeretnék.
Úgy tűnik, Norvégiának is elege lett az Iszlám Állam nevű terrorista csoportosulásból és csatlakozni fog azokhoz a nemzetekhez, melyek csapatokat küldenek a szélsőséges fenyegetés visszaszorítására. De Norvégia nem szokványos katonákat küld, hanem egy Punishers (büntetők – a szerz.) nevű különleges zászlóaljat, mely annyira kemény, hogy még az amerikaiak is félelmetes erőnek tartják.
Józanul a „Je suis Charlie” megnyilvánulásokról: sok képmutatás a médiában és főleg a politikai osztályban. Egyesek azt írták, hogy ez egyfajta „Ice Bucket Challenge” volt, de jó, hogy az emberek megmozdultak és hogy Franciaországban több tízmillió ember gyűlt össze a terrorizmus ellen tüntetni.