Jogilag Romániában az egyetlen intézmény, amelynek joga volt lehallgatásokat végezni, legalábbis 2016-ig, az a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) volt, a Nemzeti Hírközlési Lehallgatási Központon (CNIC) keresztül. Az SRI ezt az összes állambiztonsági struktúra számára végezte, amíg a CCR (Alkotmánybíróság) 2016-ban problémákat nem fedezett fel a CNIC működésében. Csakhogy, hogy, hogy nem, hivatalos forrásokból sok évvel ezelőtt azt tudtuk meg, hogy a valóságban hazánkban minden erőszakszervezet rendelkezik lehallgatási technikával, és tényleg használták is ezt a technikát. A mai napig tisztázatlan furcsaság az, hogy a szóban forgó felfedezés akkoriban a legkisebb feltűnést sem keltette.
Idézzük fel a tényeket.
2007-ben Claudiu Săftoiut menesztették a SIE (Külföldi Hírszerző Szolgálat) éléről, miután a Băsescu ellen vizsgálatot végző parlamenti bizottság meghallgatásán azt mondta, hogy a SIE-nek saját lehallgatási technikája van, és az ilyen lehallgatásokat a főügyész beleegyezésével és nem a bírák engedélyével végzi, ahogyan azt az eljárás előírta.
A találkozó során, a sajtóban megjelent jegyzőkönyvek szerint, George Scutaru PNL-s képviselő megkérdezte tőle:
“Akkor mivel magyarázza, igazgató úr, hogy a hatályos jogszabályok szerint a lehallgatás egyedüli hatósága a SRI, amely egyfajta “szolgáltató”, amely ezeket a lehallgatásokat végzi, az összes szolgálattól, a többi intézménytől kapott kérések alapján, amelyeknek a megkapott végzéssel történő lehallgatások alapján információkra van szükségük?” – kérdezte. Nem tűnik ez önnek ellentmondásnak a hatályos jogi kerettel?”.
Most már tudjuk, mi történt: Săftoiu a SIE lehallgatásaival és a birtokában lévő lehallgatási technikával kapcsolatos állítólagos hamis vádak miatt lemondásra kényszerült. Gyakorlatilag azt akarták elhitetni, hogy valótlanságokat mondott, annak ellenére, hogy a volt igazgató továbbra is azt állította, hogy minden, amit a bizottságnak mondott, igaz volt. Csakhogy senki sem figyelt rá.
Csakhogy íme, mit fedezünk fel most utólag egy másik történet dokumentálása közben: néhány hónappal korábban, 2007 februárjában George Maior SRI-igazgató az EVZ-nek (Evenimentul zilei) adott egy interjút – amely ma is megtalálható a SRI hivatalos honlapján (2024. május 6-án 11:34 órakor még elérhető volt! – ERS) –, amelyben a következőt kérdezték tőle:
“EVZ: Egyetért-e a SRI azzal, hogy egyetlen, a parlamentnek alárendelt lehallgatási központ legyen, ahogyan azt a PNL és a PSD állítja?
G.M.: A SRI és a lehallgatási technikai része már a parlament ellenőrzése alatt állt. Paradox lenne egy ilyen központ létrehozása, amely egy újabb lehallgató hírszerző szolgálatot generálna. A világon minden szolgálatnak saját képességekkel kell rendelkeznie ezen a területen. Az események gyorsasága megköveteli az információgyűjtést számos forrásból, beleértve a technikai forrásokat is. És itt különösen a terrorizmusra gondolok. Nem szeretném, ha drámai helyzetekbe kerülnénk, hogy aztán visszamenőleg szemrehányást tegyünk magunknak, amiért ilyen változtatásokat eszközöltünk a szimbólumok kedvéért.
EVZ: Minden hírszerzési struktúrának megvannak a forrásai a lehallgatások elvégzésére?
G.M.: Léteznek a Külföldi Hírszerző Szolgálatnál, a Katonai Hírszerző Igazgatóságnál, és az igazságszolgáltatás területén működő intézményeknél a sajátos tevékenységükben, az ügyészségnél, a DIICOT-nál (Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság), a DNA-nál (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság). Azt nem szokás tudni, hogy a SRI a lehallgatásoknak még a 15-20%-át sem végzi el”.
De várjunk csak, ez még semmi:
“EVZ: Vannak a hírszerzési struktúrákon kívüli struktúrák, amelyek lehallgatással foglalkoznak?
G.M.: Igen, szerintem vannak ilyen struktúrák a jogi és állami struktúrákon kívül, ami rendkívül veszélyes, és negatív hatással van az élet normalitására, a közvitára. A jogszabályoknak egyértelmű korlátozásokat és tilalmakat kellene előírniuk”.
Săftoiu tehát nem csak igazat mondott, de leleplezései semmiségek voltak ahhoz képest, amit Maior néhány hónappal korábban mondott.
Maior esetében senki sem figyelt fel a kijelentések súlyosságára, Săftoiu esetében egy szörnyű botrány kerekedett, aminek a lefejezése lett a vége.
Ebből arra következtethetünk, hogy a médiában és a társadalomban kialakult botrányt diszkréten a SIE szította, amely kétségbeesetten meg akart szabadulni Săftoiutól, néhány teljesen őrült kezdeményezés szerzőjétől, mint amilyen például a SIE összes, 99%-ban titkos székházának karácsonyi koszorúkkal való feldíszítése volt, “A SIE boldog születésnapot kíván!” felirattal.
Azt viszont már nehezebb megérteni, hogy Maior korábbi, sokkal súlyosabb leleplezései miatt miért nem csinált senki felhajtást.
Tizenhét év telt el, de a kérdés aktuálisabb, mint valaha: mivel a technológia is jelentősen fejlődött, hány romániai erőszakszervezet rendelkezik lehallgatási technológiával, és hányan használják azt rendszeresen?
Bogdan Tiberiu Iacob
2024. május 1.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.