László Noémivel közös két kötete meggyőzte Kürti Andreát arról, hogy az illusztrációknak a felnőtteknek szánt könyvekben is van létjogosultságuk. Úgy érzi, a líra ad igazán szabadságot számára, de van, amikor a próza is líraként működik. A könyv világnapja alkalmából kerestük fel a Csíkszeredában dolgozó illusztrátort, aki Romániában elnyerte a legjobb illusztrátornak járó díjat, Budapesten többször … olvasásának folytatása
A baloldalnak az fáj, hogy mi megadtuk a magyar állampolgárság lehetőségét a határon túli magyaroknak – jelentette ki a Krónikának Potápi Árpád János, aki szerint az anyaországi ellenzék megpróbálja összeugrasztani a határ egyik és másik oldalán élő magyarokat. A magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára arról is beszélt, hogy a járványhelyzet alatt is zajlottak az idei … olvasásának folytatása
Enyhül, de azért még tart a vihar, amit Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója okozott egy olyan kijelentésével, amelyet a közönségnek még csak alkalma sem volt megismerni a maga a valójában, és főleg a maga egészében. Figyelem, mérges megjegyzések következnek!
A Q[uestioning]R[eality] Fest Kolozsvár első olyan eseménye, amely a fesztivált a kutatással ötvözi. Témája: Kolozsváros okos város. Ennek keretében az alkotók együttműködésre hívták a helyi közösséget, hogy megvitassák, elemezzék az okos város rejtett problémáit. A november 11-14. között zajló esemény a Wild Card for a Head Start kurátori rezidenciaprogram keretében, az Ecsetgyár égisze alatt kerül … olvasásának folytatása
Átadták a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagozati díjait hétfőn Budapesten. A kitüntetettek között több erdélyi is van: Kovács Kázmér sepsiszentgyörgyi építész, György Attila író, újságíró és Dobos Imre nagyváradi színművész.
A múlt szombaton valaki (esetleg valakik) leöntötte az alig egy hónapja Szeben főterén felavatott Samuel von Bruckenthal-szobrot piros meg sárga meg kék festékkel. Mert hogy az illető szobor egy romángyilkosnak állít emléket.
Halandóknak – tehát nem isteneknek és királyoknak – köztéri szobrokat a klasszikus görög világban kezdtek állítani. Akkor alakult ki a közösségi életnek, közművelődésnek, polgári szellemiségnek az az érzékenysége, amely a köztereket is a társadalmi változások élő szöveteként értelmezi, és az emberi test ábrázolásának megörökítését erkölcsi, politikai, szellemi teljesítményekhez és nem származáshoz – leginkább isteni elrendeltséghez … olvasásának folytatása
Számít-e, vajon ki hova kerül? Úgy értem, szoborként. Ha egyáltalán szoborrá válhat. Számít bizony. Ugye Bethlen Gábor egész alakos bronz szobormása milyen jól beilleszkedett a főtéri összképbe Marosvásárhelyen! Mintha mindig is itt lett volna. Pedig ez is hosszas vita tárgya volt. Persze nem mindenki olyan szerencsés, mint a Fejedelem.
Visszaszereztük tereinket. Két évtizedes száműzetés után a hagyományőrző kultúránk, az önfeledt játék és a jövőfaggató beszélgetések színterévé vált a marosvásárhelyi vár. A Rákóczi lépcső feletti sétány sátorutcái bőségszaruként kínálták a legváltozatosabb kézművestermékeket. A Színház téren felállított nagyszínpad hang- és látványelemei, az óriási LED-falak jó koncerthelyszínt teremtettek a bulira kiéhezett fiataloknak, nagyszülőknek és a totyogó unokáknak … olvasásának folytatása
Ékesen igazolták, igazolják az erdélyi magyar közösségek hagyományos nyári ünnepei is, amit oly sok tekintetben a bőrünkön érezhettünk a pandémia nem rövid időszaka alatt: semmi sem pótolhatja a személyes jelenlétet.