Mi lenne, ha a “Korrupcióellenes harc!” helyett az “Igazságot, ne korrupciót!” kifejezést használnák?
A párhuzamos/alvilági állam tetteinek észbontó leleplezése özönvízszerűen jön, mintha egy csőből ömlene ki, mely szüntelenül bűzös joganyagot árasztana, ujjal mutogatva a Băsescu-Kövesi-Coldea-Stanciu négyesre. Az undorodott, atonizált és amorf közvélemény szeme láttára a jogállam, amennyire az a korai posztkommunizmusban kialakult, DNA-SRI taktikai mezővé változott, ami számtalan epizódban materializálódott: meghamisított akták, kivégzési folyosók, szelektív igazságszolgáltatás, vállalkozások rekvirálása, önkényes lerohanások, személyes bosszú, egyre nevetségesebb visszaélések, bizonyítékok manipulálása, melyek még ártatlan emberek halálát is eredményezték. Mindezeket – emlékszünk – maga Băsescu is elismerte: 1. Rá jellemző módon, a híres önfeljelentésszerű vallomásával, amelyet egy pohár rum mellett, a részeg mécses mocskos fényében tett: “Bogdan bírónő, ha a büntető törvénykönyv megengedte volna, nem 10, hanem 20 évet adott volna neki”. 2. Általánosságban, a “maffiaállam” kifejezéssel – amelyet nem más, mint ő maga kezdeményezett, hozott létre, adott neki mérhetetlen hatalmat, majd kiszabadult az ellenőrzése alól, mint egy varázslótanonc, aki kész börtönbe juttatni a mesterét.
(Ez az öntudatlanul a nyilvánosság elé vetett önfeljelentés önmagában is elég lett volna a hatóságoknak a nyomozáshoz. De hogyan is tehették volna ezt meg? Mármint – önmagukat is feljelentve?!)
Most végre a törvényhatóságok is rájöttek arra, amiről az újságok évek óta beszámolnak. A húsevő összefonódás ezekben a napokban kerül felszínre. Látva a Bizadea igazgatóhelyettestől való sietős megszabadulást, és azt az igyekezetet, amellyel az intézmény egy oroszbarát kémet kínált fel a nyilvánosságnak, várható, hogy más párhuzamos állami láncok is vannak a mélyben, amelyek nem tűnhettek el a semmibe Coldea tábornok nyugdíjba vonulásával. Így válik érvényessé az a meghatározás, amelyet a 2021. 09. 21-i “Pleșu úr zavaros állításai a párhuzamos államról” című cikkben adtam, és amelyből idézek:
A párhuzamos állam elsődleges, redukálhatatlan cselekedete, “téglája” abban áll, hogy a közhivatal vagy állami tisztség betöltője saját maga által inspirált vagy mások által elrendelt (akár zsarolással vagy fordítva, jutalmazással is) cselekedetet hajt végre személyes vagy csoportérdek kielégítése érdekében. A bűncselekményt a törvényes és alkotmányos hatáskörök és kötelezettségek megragadásával, bitorlásával, visszaéléssel, hűtlen kezelésével követik el.
Továbbá, a földalatti vagy párhuzamos állami szekvencia az ilyen cselekmények láncolata, összessége, amely egy titkos (a joggal párhuzamos) mechanizmust alakít ki. A mechanizmus lényege – modus operandi – az állam eszközeinek és hatalmának felhasználása büntetés, bosszú, nyilvános kompromittálás, a szakmai, politikai, üzleti és társadalmi szférából való kizárás céljából, többek között a célszemély, a párhuzamos államsorozat vezetője által követett érdek útjában álló személy törvénytelenségének, erkölcstelenségének és bűnösségének látszatát keltve. A taktikai területek? Mindegyik. A politikai versengéstől (pl. egy párt vezetésének bitorlása), az államban fontos pozíció elfoglalásáig (pl. egy bíró visszaélésszerű eltávolítása az Alkotmánybíróságról) vagy a parlamentben (pl. egy titkosszolgálati ellenőrző bizottsági vezető megbüntetése, amiért nem engedelmeskedett a parancsoknak) vagy a közigazgatásban (pl. az Útügyi Igazgatóság megkaparintása) vagy a szakmai testületekben (pl. az Orvosrend vezetőjének megbüntetése vagy az FRF vezetőségének elbitorlása), egészen a legcsekélyebb alkalmakon történő személyes viszálykodásig (pl. egy polgármester megbüntetése, mert közeledni próbált a főnök szeretőjéhez). Alapvetően az egész ország taktikai terep lett Băsescu alatt – és nem biztos, hogy ez nem folytatódott –még jobban álcázva (azaz titkos megállapodások nélkül, de „szemtől szemben”) Iohannis alatt.
Több bűncselekmény is szerepel ebben a definícióban, de egyik sem zúzta be az igazságügyben – Băsescu alatt, és utána is – egymást követő miniszterek orrát, akik közül néhányan éppen a Petrov és csatlósai által létrehozott RENDETLENSÉG megóvásával és nyílt védelmezésével tűntek ki a többiek közül. (Lásd az “optimalizált” minisztereket, mint Monica Macovei – alaposan gyanúsítható, Meleșcanu – Pleșiță, Cătălin Predoiu – két urat szolgáló pióca, Raluca Prună – emberi jogok fumigálója, Ana Birchall – don’t ask-don’t tell, Stelian Ion – USR-s cyborg…).
A quadrigába befogottak a valódi korrupciós ügyek üldözéséről és a kártérítések behajtásáról a hangsúlyt (ezen intézmények létének céljának teljes megfordításáig menően) a fogásokkal és komikus vádakkal tarkított médiacirkuszra helyezték át, amelyben fele-fele arányban voltak valódi ítéletre méltóak és valódi kitalált bűnösök, akik közül sokakat aztán feleslegesen el is ítéltek valódi vádak alapján, valódi folyosókon.
Emellett a célszemélyeket odavetették a 80 százalékban zászló alatt besorozott médiának is, amely vagy nap mint nap, vagy “csak” sürgető, egyszeri pillanatokban hajtott végre parancsokat egy-egy olyan kérdésben, amely egységes, összehangolt véleményt “igényel” (járványok, védőoltások, kormánybuktatások vagy -mentések, összevont választások, “stabilitás” háború közelében stb.) Nemrég a földszínű patkány, Cristian Tudor Popescu is leleplezte magát: megijedve attól, hogy felkerülhet Coldea sajtóbeli együttműködőinek a listájára, CTP sietett megelőzni ezt, és mintegy véletlenül bejelentette, hogy igen, többször is találkozott a SRI műveleti főnökével – na és? Fokhagymát sem evett, és a szája sem bűzlik! A patkány ravasznak képzeli magát: “önfeljelentést tett”, mielőtt feljelentették volna… Úgy halj meg, te Popescu? A fenébe veled, te formáló!
De Băsescu és cinkosai stratégiáját – a politikai riválisok megfojtása, az ország megfojtása, gyakorlatilag saját magának kisajátítani, elkobozni és irányítani a társadalmi-szakmai versenyt számos területen (még… a futballban is!) – más tényezők is elősegítették.
Például Hans Klemm amerikai nagykövet nevének nemrégiben történt említése a vizsgálatban a vitát a stratégiai partnerek állítólagos beavatkozásának területére tereli, olyan ügyekbe, amelyek meghaladják a partnerség határait, olyan ügyekbe, amelyeket – mindenekelőtt – NEM értenek meg, azok minden helyi, pszicho-történelmi, posztkommunista kulturális hátterével együtt. Nos, ha nem érted a helyi DNS-t és érzékenységet, akkor maximális a kockázata annak, hogy rosszul csinálod – felületesen, bürokratikusan, archetipikusan, fölényesen elutasítóan választva rossz taktikát, hitelt adva olyannak, akinek nem kellene – maximális. Jó az most, hogy Coldea tábornok cserbenhagyta őket? Mi lenne, ha a “Korrupcióellenes harc!” kifejezés helyett az “Igazságot, nem korrupciót!” kifejezést használnák?
Emlékszünk, hogy az amerikai nagykövetek szükségét érezték, hogy sorra, egymás után, nyilvánosan leckét adjanak nekünk a korrupcióellenes éberségből. Biden (akkori) alelnök mintájára, aki – néhány évvel ezelőtt, amikor Bukarestben járt – egy sui-generis szemináriumra összegyűjtötte Románia teljes politikai krémjét, akiknek nyomatékosan pumpálta az összes szokásos szemetet a korrupcióellenességről. Miért használom ezt a kifejezést? Mert az alapvető, tiszteletre méltó elvek, a demokrácia és a jogállamiság alapja, amelyeket az előadó ilyen pátosszal idézett fel, később szemétté váltak, amikor kiderült, hogy Joe Biden arra kérte Ukrajnát, hogy cserélje le a főügyészt, aki vizsgálatot indított egy olyan cég ellen, amellyel Hunter fia vagyoni jellegű kapcsolatban állt, megfenyegetve, sőt megzsarolva Kijevet, hogy – ha nem teszi – leállítja a Washingtonból érkező pénzügyi támogatást. Más szavakkal – egyet mondunk és mást cselekszünk.
Ezt követően kiderült, hogy a korrupcióellenes jelszó leghangosabb hangadói két román származású ügyvéd – Gitenstein és Zuckerman –, akiket két különböző elnök, Biden, illetve Trump nevezett ki. Ami azt mutatja, hogy közös üzeneteik valójában a Külügyminisztérium bürokratikus táblázatából származnak, és egy bizonyos fajta PSZICHÓZIS fenntartására szolgálnak – RomániáBAN és RomániáRÓL. Gitenstein úr az utolsó Băsescu-időszak óta (természetesen nem jutalomból) a Tulajdonalap (Fondul Proprietatea) képviselőtestületének tagja lett, ahonnan 8 év után, 2021-ben távozott. Akkoriban a bukaresti tőzsde adatai szerint az FP tőkésítése 12 milliárd lej (kb. 2,4 milliárd euró) volt. Valószínűleg soha nem tájékoztatta az amerikai hatóságokat arról, hogy milyen alattomos módon alkalmazzák Romániában az amerikai fedőnéven mocskos szlogenné vált úgynevezett korrupcióellenes imperatívuszt.
Nem tájékoztatta azokat a románul beszélő Zuckerman úr sem, akitől azt vártuk, hogy jobban érti a romániai trükközéseket – és helyesen írja le Washingtonban, hogyan vált a szlogenből védőtető –. Neki kellett volna elsőként tudnia, hogy nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy egy Romániában gyakorlatba ültetett jó ötlet az ellenkezőjévé válik – és tájékoztatnia kellett volna a Külügyminisztériumot arról, hogy a kulcspozíciókban lévő emberek kihasználják az amerikai fedőnevet, hogy szervezett bűnözői csoporttá alakuljanak, vagyis a korrupció elleni küzdelem ellenkezőjévé!
Vagy talán a Külügyminisztérium TUDTA és hagyta, hogy ellenőrzése alatt tartsa ezt a számukra Keleti Szárnyként nyilvántartott teret? Igaz, hogy mi vagyunk a Keleti Szárny (a stratégiai-katonai rendben azok vagyunk és annak is kell maradnunk), de a keleti szárnynak ez a része rendelkezik névvel, sajátossággal és identitással, amelyet rossz hírbe dobva vagy figyelmen kívül hagyva a legrosszabbhoz vezethet: egy esetlegesen növekvő Amerika-ellenes hangulathoz. Valakinek meg kellene mondani az amerikaiaknak, hogy nem jó dolog a bennszülöttek kollektív érzelmeivel játszani, különösen nem egy nagyon érzelmes nép esetében. Egy megtépázott nagy szerelem nagy csalódássá válhat – beláthatatlan következményekkel. Kinek van érdeke, hogy – Washington azon “tehetsége” közepette, hogy időnként a szövetséges népek lábujjára lépjen – a kollektív gondolkodásmód az oroszok felé kezdjen fordulni? Miért hajtják maguk az amerikai hivatalnokok a vizet néhány helyi vándorszínész, “hieratikusnak” vagy egyszerű tudatlannak és tátottszájúnak a malmára, akik az Egyesült Államokkal szembeni ellenségesség ostoba, aránytalan átvitelével (nyilván, ha nem közvetlenül a KGB vásárolta meg őket…) igazolják Oroszország ukrajnai agresszióját?
A vitát még hosszan lehetne folytatni. Mi volt eredetileg? A nyugati nagyurak külső nyomása a rabszolgasorba taszításra, vagy belső készség a rabszolgasorba taszítottságra? Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az első valóság a román fogadófél KÉSZSÉGE volt. A szövetségeseknek MEGENGEDTÉK, sőt FELHÍVTÁK őket, hogy beavatkozzanak, elnézéseket adva cserébe… A Fekete-tenger környékén vagy bárhol máshol. Băsescu papa találta fel a szentjánosbogarakat. A tíz éves cotroceni-i trónra kerülésért cserébe.
Emlékszünk például arra, hogy Angela Merkel milyen lángokat lövellt ki az orrából és a szájából, amikor Băsescu felfüggesztése volt, és milyen pofátlanul szólította fel a román parlamentet, hogy szedje össze magát, és hagyja békén a szolgáját ebben az országban, valahol keleten… (Ő az NDK-ból származva!) Hát, persze! A Băsescu-Kövesi-Coldea-Stanciu quadriga soha egyetlen német céget sem vádolt meg. Csak a román cégeket vádolták meg – azért, hogy kivonják őket a piacról, és a külföldi cégeknek legyen mozgástere, ugye? Még mindig meglepődünk a kitüntetéseken, amelyeket Kövesi és Coldea kapott a külföldi nagykövetségektől?
Mind Macron (ízig-vérig neomarxista), mind Merkel (aki minden, csak kereszténydemokrata nem volt, főleg miután megtagadta mentorát, Helmut Kohlt) Kövesit az EPPO vezetőségébe juttatták, odáig menve, hogy a saját jelöltjüket is visszavonták! Hogy miért? Washingtonból kérték meg őket erre? Milyen nagy kötelezettségei vannak az euroatlanti Nyugatnak Kövesi asszonnyal szemben?
Senki sem templomajtó ebben a világban. (Az Egyesült Államok még Merkel után is kémkedett! 2011-ben.) Attól függően, hogy milyen ajtókat hagyunk nyitva, akár a hálószobánkban is találhatunk vendégeket… Miért van más státusza Lengyelországnak? Talán a szövetséges hatalmak rájuk is jobban rá akarták erőltetni magukat, mint kellett volna. De nem sikerült nekik. Hogy miért? Mert lengyel államférfiak irányítják, nem pedig román semmirekellők, akik készek a saját érdekeik kielégítésére áruba bocsátani a tisztségüket. Minden állami tisztségviselőnek, a világ minden táján, vannak személyes érdekei, de nem mindegyikük cseréli el azokat a nemzeti érdekekre, amelyeket védeniük kellene.
Másrészt, miért kellene az amerikaiakat hibáztatni azért, hogy Băsescu mellett döntöttek, amikor az elsődleges hiba a román választóké, akik kétszer is megválasztották őt?! Miért bíztak volna másban, mint akiben a románok bíztak? Túl sok metafizikai aggodalom nélkül, ők is a megbízó anyagával dolgoznak… A nagykövetség üzeneteivel azonban sokkal óvatosabban kellene bánni, mert valójában az ellenkező hatást kockáztatják a közvéleményben – nevezetesen az Amerika-ellenes érzelmeket, ahelyett, hogy a korrupcióellenes ragaszkodást erősítenék. És mindenesetre mindig kísérje őket az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességével, amit az amerikai diplomaták mintha… elfelejtenének, amikor olyan országokba jönnek, amelyekkel stratégiai partnerségben állnak. Legalább tettetniük kellene a tiszteletet, ha már valójában nincs meg…
A folyamatos botrány és a felháborodott közvélemény láttán a hatóságok és a tisztviselők reakciója halvány, hogy ne mondjam, nem létezik. Nem látjuk, hogy azok közül, akik eddig ostoba módon a korrupcióellenes harc bábuját lengetik, most előjönnének, és határozottan fellépnének a közfeladatot ellátó egyenruhás gengszterek ellen, akik megcsúfolták a – megint csak szükséges! – Gúnyt űztek az államból, az Alkotmányból, a polgárokból, sőt, saját magukból is, egyes tisztviselőkből! Nem látjuk az amerikai nagykövetséget előállni, hogy elmondja, hogy a korrupció elleni harc haszonlesőit és kullancsait meg kell büntetni, feltéve természetesen, hogy az ártatlanság vélelmét és az emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartják az ő esetükben is, csakúgy, mint a gengszterek esetében. A józan észnek ezt az üzenetét sehol sem látjuk. Mi lenne, ha a “Korrupcióellenes harc!” kifejezés helyett az “Igazságot, nem korrupciót!” kifejezést használnák? („Justice, not corruption!”)
Az Elnöki Hivatal hallgat. (Az, hogy Iohannis elnök kinevezte Iorga-Moraru ügyészt, mégiscsak előrelépés.) A kormány hallgat. A CSAT (Legfelsőbb Honvédelmi Tanács) hallgat. A CSM (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács) hallgat. Az ombudsman hallgat. Az igazságügyi miniszter hallgat. A PNL-PSD klikk hallgat. A nagykövetségek hallgatnak. (Visszavonja valamelyikük a kitüntetéseket, amelyeket Coldeának adományoztak?) A Coldea-féle földrengés sokakat félreállít. De senki sem próbál kimászni ebből a játékon kívüli helyzetből. Az egyetlen magyarázat az, hogy SENKI sincs – valójában – kint a játékból.
Eugen Şerbănescu
2024. június 8.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.