A PSD – PNL szövetség csak a vezetőknek készült, még kevésbé a párttagoknak, a buborék bezárult, és a pártok teljesen kartellesedtek. Egyértelmű, hogy ezek után a választások után, az Európai Unió szintjén, ha háborús gazdaságra állunk át, mindenki szenvedni fog – figyelmeztet Andrei Țăranu politológus professzor, aki hozzáteszi, hogy Romániában egyetlen párt sem lép ki a populista regiszterből.
Gondoljunk csak bele, hogy hat, nyolc hónap múlva, ha Európa gazdasága háborús gazdaságra áll át, olyan lesz, mint a világjárvány alatti gazdaság. Rengeteg polgár marad majd otthon, egy csomó katonát fognak fizetni, hogy készenlétben álljanak, hogy felkészüljenek, hogy sokba kerülő lőszereket használjanak, hogy különböző sokba kerülő és hasznot nem hozó dolgokat használjanak. Ezt néhány bölcs politikusnak el kellene mondania. El kellene mondani, hogy Európa nem lesz olyan, mint most. Talán paternalistábbnak kell majd lennie, de nem már nem fog a mostanira hasonlítani – mondja Andrei Țăranu a spotmedia.ro-nak adott interjúban.
Andrei Țăranu professzor úr, a PNL és a PSD számos nyilvános tárgyalás után úgy döntött, hogy együtt indulnak az európai parlamenti választásokon. A lista közös, de kérdés, hogy milyen eredményért küzdenek, úgy, hogy megérje? Mert a nagyobb tét csak ezután jön – az elnök- és a parlamenti választások.
Igen és nem. Tudni kell, hogy mindkét párt számára, sőt mindkét párt vezetői számára a tét az európai parlamenti választás volt és maradt. Mert, mint azt Crin Antonescu esetében is láthatta, 2014-ben, amikor elvesztette a választást, annak ellenére, hogy teljesen irreális célt tűzött ki maga elé, kénytelen volt távozni. Liviu Dragnea egyenesen börtönbe került, miután elvesztette az európai parlamenti választást, és hogy ne történjen velük semmi, ne adj’ Isten, különösen Ciucă úrral és Bode úrral, akik esetében előre látható volt, hogy egyedül nekiindulva el fogják veszíteni ezt a választást, megkötötték ezt a szövetséget. Nem hiszem, hogy a tárgyalások nagyon sokáig tartottak, a tárgyalások inkább a párton belül folytak, és azok szenvedése volt nagyobb, akik azt látták, hogy lekerültek a listáról.
Mert a PSD nagyrészt azt kapta, amit akart. Kicsit veszítenek és sokat nyernek, főleg a jövőben. Akár úgy, hogy ők adják majd az elnököt, akár úgy, hogy a miniszterelnököt, hosszú távú megtartják a kormányzást, és ez az, amiben érdekeltek, hogy hosszú távon stabil kormányuk legyen, akár úgy, hogy az elnök a PSD-ből érkezik majd, akár úgy, hogy az elnököt a PNL adja, de akit ez a szövetség túszként tart majd a Cotroceni-ben, ez a PSD-t a lehető legboldogabbá teszi, mert hozzáférhetnek a forrásokhoz egy olyan időszakban, amikor a világgazdaság, az európai gazdaság nagy fájdalmakkal küzd, és ez a fájdalom nem fog olyan könnyen elmúlni. Mint 2008-ban, most is a választások miatt halogatjuk a dolgokat.
A gazdasági válságot kétségtelenül külső tényezők okozzák, az orosz gáz hiánya, az ukrajnai háború, alapvetően a hadigazdaságra és a hadiiparra való lassú, lassú átállás, ami nagyon magas költségeket jelent, amelyek nem termelnek nyereséget. Nem tudom, miért gondolja mindenki, hogy ami ma van, vagy ami tegnap volt, az holnap megismétlődhet. Egyértelmű, hogy a választások után, mármint szigorúan az Európai Unió szintjén, ha áttérünk a hadigazdaságra, mindenki szenvedni fog.
Miközben már lezajlottak választások ezekkel a témákkal. Ha kívülről nézzük Hollandiát, akkor azt mondanánk, hogy egy szélsőségest választottak. A kampány a lakhatási válságról, a migrációs válságról szólt.
És a holland mezőgazdaság fenntartható. És mégis, a hollandiai gazdák szövetsége volt a választás nagy nyertese. Egy párt, amely gyakorlatilag a semmiből jött, azoknak a pártja, akik teljesen elégedetlenek az európai politikákkal, különösen a közös agrárpolitikával és azzal, hogy a dízel-támogatásokat már nem biztosítják. Ez történik egy nagyon fenntartható mezőgazdaságban, nem úgy, mint Közép- és Kelet-Európában, márpedig, hogy visszatérjek a pártjainkra, az a helyzet, hogy ez a szövetség nem volt jól marketingezve (csak feltételezzük, hogy a nyilatkozó ezt értette a román értelmező szótárban nem létező „marchetat” kifejezés alatt! – ERS), politikailag pedig nem egy nagy újdonság. Háromszor volt már ilyen szövetségünk, vagyis már beoltottaknak kellene lennünk.
A probléma az, hogy nem volt marketingezve, mert nem olyan, mint 2012-ben volt, amikor egy olyan gonosz figura ellen irányult, mint Traian Băsescu. Nem olyan, mint 2008-ban, amikor a Boc-kormányt a PSD és a PDL alkotta. És ez egy olyan szövetség, amely, ismétlem, csak a vezetőknek készült, még a párttagoknak sem annyira, és sok polgárnak az az érzése, hogy ez valójában semmilyen problémát nem old meg számukra. Vagyis a buborék bezárult, és a pártok teljesen kartellesedtek. Nem kell kutatást végezni ahhoz, hogy lássuk, hogy eljutottunk a kartellpártokhoz, egyszerűen látod, bekapcsolod a tévét és látod a pártokat, a kartellt.
A választók, akik – mondjuk – teljesen kiábrándultak ebből a szövetségből, én a hagyományos PNL választói felé is nézek, még ha ők be is vannak oltva, és átmentek az USL (a PSD és a PNL 2011 és 2014 között létrehozott Szociális-Liberális Szövetség – ERS) epizódon, valahogy visszaszerezték, mert Iohannis elnök egy egész PSD-ellenes kampányt folytatott. Merre indulnak ezek a választók? Otthon maradnak a választásokon, vagy elindulnak az új, egyesült jobboldali pólus, vagy az AUR felé?
Egyelőre nincsenek olyan felmérések, amelyek egyértelműen megmutatnák, hogy ez a választóközönség merre tart. És ez az USR miatt van. Itt meg kell mondani, hogy az USR, ahogy az amerikaiak mondanák, résen van, csakhogy semmit sem tesz a maga sarkában. Egyszerűen csak arra várnak, hogy elragadják a PNL-től az ön által is említett elégedetlen választókat. Csakhogy lehet, hogy nagy csalódás vár rájuk, mert a PNL választói mindig is egy változékony választói réteg voltak. Kettő: ez a választói réteg nem csak a PNL, hanem a PDL szavazói is. Vagyis a PNL és a PDL összeolvadása a volt PDL-seket változtatja a legradikálisabb PSD-ellenesekké.
Harmadsorban, azt látjuk, hogy e pillanatban a leginkább felfújt az a szuverenista pólus, azaz az AUR és az SOS.
Ami azt jelenti, hogy lehet, hogy ennek a választóközönségnek egy része, a lebegő szavazók, ahogy nevezik őket, olyan választók lennének, akik esetleg negatívan, azaz egyszerűen radikálisan negatívan szavazhatnak majd. Újra emlékeztetek a 2000-es évre, amiről mindenki beszél, amikor sok fiatal tömegesen a PRM-re (Nagy-Románia Párt) szavazott, sokan közülük vagy egyfajta dacból, vagy az akkori Demokrata Konvenció iránti megvetésből tették ezt, amire 1996-ban reménykedve szavaztak. Tehát ennek a választóközönségnek egy része radikálisan szavazhat, más része nem szavaz, más része pedig az egyesült jobboldali pólus felé megy. Bár, ismétlem, olyan választói rétegekről beszélünk, amelyeket csak bizonyos szekvenciákban tudunk mérni.
A PSD választói rétegét meg tudjuk mérni, mert vannak bizonyos korhoz, iskolázottsághoz, lakhatáshoz, gazdasági függőséghez stb. kötődő bizonyosságaink. A PNL és az USR választói rétege, amely elvileg képzettebb és szabadabb, nem tudjuk miért, 2016-2018-ban az USR mellé radikalizálódott, utána elhagyta az USR-t, mert elégedetlen volt az USR vezetésével, de mér nem tért vissza a PNL-be.
Ez egy olyan választói réteg, amelyik, ismétlem, vagy radikálisan szavaz, vagy teljesen kivonult a politikából, és nagyon jól tudja, megy egy adott ponton ön is írt olyasmiről, amit azok, akik tanulmányozzák a populizmust, már 2005-2006 óta tudnak, a mainstream mozgalmak, majd a populista mozgalmak alapvetően a polgárok kiszorítását követelik a közéletből, mert elrontják a játékot, elrontják az imázst, a polgárok jobban tennék, ha otthon maradnának, ők pedig játszhatnák az összes játékukat.
Ha már szóba került ez a fajta politikaellenes szövetség, ahogy ön nagyon jól nevezi, most mutatja meg a hatását, nagyon sok polgárnak, különösen azoknak, akik iskolázottak, egyfajta gazdasági mainstreamben vannak, nem igazán van kire szavazniuk. És akkor a kérdés az, hogy mégis elmennek majd szavazni?
A politikusok, és nem csak a románok, ragaszkodnak ahhoz a hozzáálláshoz, hogy a választókat hibáztatják, a szélsőségek és a populizmus terhét a választók vállára hárítják. Hallottam, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője azt mondta a románoknak Bukarestben, hogy ha populizmusra szavaznak, akkor legyenek biztosak abban, hogy egyúttal a putyinistákra is szavazni fognak. Ezt Weber mondja, de az ő politikai családjába tartozik Nehammer kancellár, és a PNL-ben is van elég, mondjuk úgy, populista frakció. Különben is, erről már beszéltünk korábban, a populizmus, egyre nagyobb adagokban, szinte minden romániai pártban megtalálható. A közös listán olyan képviselők is vannak, mint Maria Grapini.
Emlékeztetnék arra, hogy a FIDESZ egészen a közelmúltig az EPP tagja volt, és nagy botránnyal távozott onnan, Manfred Weber úrnak emlékeznie kellene a Giorgia Melonival folytatott tárgyalásokra. Ez egy európai kampány a populizmus ellen, mely, sajnos, a mainstream pártok politikai impotenciájából fakad. Mert, ha megnézi, egyáltalán semmi újjal nem állnak elő.
Azt mondják, hogy vannak mások, akik rosszabbak náluk, a szélsőségesek.
Gondoljunk csak bele, hogy hat, nyolc hónap múlva, ha Európa gazdasága háborús gazdaságra áll át, olyan lesz, mint a világjárvány alatti gazdaság. Rengeteg polgár marad majd otthon, egy csomó katonát fognak fizetni, hogy készenlétben álljanak, hogy felkészüljenek, hogy sokba kerülő lőszereket használjanak, hogy különböző sokba kerülő és hasznot nem hozó dolgokat használjanak. Ezt néhány bölcs politikusnak el kellene mondania. El kellene mondani, hogy Európa nem lesz olyan, mint most. Talán paternalistábbnak kell majd lennie, de nem már nem fog a mostanira hasonlítani. Macronnak a maga módján igaza volt, csak nem tudta, hogyan fejezze ki magát. Ő már nem tudja kifejezni magát, sem a franciák, sem az európaiak számára.
Emlékszik Titulescu szavaira: adjatok nekem okos belpolitikát, hogy jó külpolitikám legyen.
A Renew, amely a 3. legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, várhatóan elég nagyot fog esni, éppen Le Pen franciaországi felemelkedése miatt.
Azért mégiscsak Macron volt az egyetlen, aki megkongatta a vészharangokat, és azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább.
Nem tudom, hogy az EPP kongresszusi nyilatkozata végül hogyan fog kinézni. A bukaresti konklúziónak ezt kellene mondania.
Legyenek olyan döntések, amelyek lehet, hogy első látásra népszerűtlenek, de meghatározóak lesznek egy vezető számára.
Churchill azért volt nagy politikus, mert súlyos pillanatokban is kimondta az igazságot. Roosevelt nagy politikus volt, mert felkészítette az amerikai népet a második világháborúra és a demokrácia védelmére. Erről szólnak a nagy politikusok és a nagy pártok.
Vannak olyan mainstream pártok, amelyek kezdik elfelejteni küldetésüket. A demagógia a populizmus üzemanyaga.
“Adj egy jó belpolitikát egy jó külpolitikáért”. Hogyan néztek ki Románia tárgyalásai, hogy egy európai tisztséget szerezzenek Klaus Iohannisnak? Románia értesítette is a szövetségeseket, hogy Klaus Iohannist akarja a NATO élére, kijátszva a Keletnek a Nyugattal szembeni ellenérzésének ezt a kártyáját.
Itt legalább keltettek egy olyan benyomást, hogy a belpolitika jó. Románia egy stabil ország, egy olyan ország, ahol nincsenek támadások, ahol, ha van is szegénység, nincsenek olyan mértékű társadalmi robbanások, mint Franciaországban, Németországban, a PNRR működik. Tehát itt van egyfajta embléma, az Európai Uniónak az utóbbi időkben elért eredménye. És aztán ezzel a háttérrel, az Európai Unió e gyönyörű sikertörténetével szemben Iohannis urat úgy állítják be, mint egy jó tárgyalófelet, egy békecsinálót a belpolitikában, aki valami hasonlót tudna produkálni a globális európai kapcsolatokban.
Nem voltam katona, nem tudom, hogy egy katonai vezetőnek hogyan kellene kinéznie, a NATO funkciója a közelmúltig politikai volt.
Emlékszik, hogy közvetlenül 1991 után, a Szovjetunió összeomlása után azt mondták, hogy a NATO-nak, ha megmarad, inkább politikai szervezetnek kell maradnia, mint katonai szervezetnek. Nos, 2016 után a NATO kezd katonai szervezet lenni. Ráadásul az ukrajnai háború kezdetével, a közel-keleti fenyegetésekkel, a globális délen tapasztalható feszültségekkel a NATO-nak még inkább katonai jellegűvé kell válnia. A kérdés az, hogy továbbra is egy civil álljon a NATO élén, vagy gondoljunk egy olyan katonai személyre, aki tudja – Ciucă urat is beleértve -, hogyan kell zászlóaljakat, hadosztályokat, logisztikát elhelyezni? Ez egy olyan tárgyalás, amelyet a NATO-nak az állam- és kormányfőkkel együtt kell lefolytatnia.
Ez egy nagyon kemény tárgyalás, amelyről nem tudom, hogy Iohannis úr tudja-e, hogyan kell megnyerni. Igen, kihasználja ezt a nézetkülönbséget, a Kelet és Nyugat közötti szakadékot, amely most nagyon is látható. Ha már Nehammerről beszélünk, a Kelet a biztonság, a határháború, a gazdasági problémák, az ukrán búza megszállottja. A Nyugat az észak-afrikai és közel-keleti migránsoknak, az összeomló gazdaságokkal kapcsolatos problémáknak és az új típusú tiszta energiákra való áttérésnek a megszállottja. Tehát mi azt mondjuk, hogy van egy egyesült Európa, de egy szakadék húzódik a szívében, amelyet a politikusok nem tudnak megmagyarázni, és nem tudják, hogyan hozzák létre azt a thaumaturgikus (csodaszerű) képletet, amely kibékíti a Keletet és a Nyugatot.
Klaus Iohannis, akár bekerül a NATO-ba, akár bekerül az Európai Tanácsba, akár nem, a jelenlegi tisztségéből mindenképpen távozik. Lát-e most releváns elnökjelölteket megjelenni a politikai színpadon? Van Mircea Geoană, van Ciolacu úr, de nem tudjuk, nincs jelöltségi nyilatkozatunk tőle.
Az európai választások utánig folytatódik a legcsodálatosabb elnökjelölt Szent Grál-szerű keresése. Számomra ez értelmetlennek tűnik, engem jobban érdekelnek a politikai pártok. Ezek jelentik egy ország politikájának éltető erejét, és kevésbé az elnök.
A színpadon ma állók közül egyik sem túl vonzó. Geoană úrnak bizonyára vannak érdemei, a többiekhez képest rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik, de ő nem az, akinek mutatja magát, egy semmiből előbukkanó figura. Nagyon zavaros múltja van, ami a sógorához, az órákhoz, Vanghelie-hez kötődik, hogyan üldözte el Ion Iliescut, hogyan?
Mircea Geoană most jön és azt mondja: jobb vagyok, mint Ciucă. Ami a román állampolgárok nagy többségére igaz, ők jobbak Ciucánál, szegény Ciucă úrnál. Amikor kinyitja a száját, az a szenvedély halála. Nem értem, hogyan tudna őméltósága tárgyalni bármelyik politikussal, bárhol a világon. Főleg, hogy az oximoronokat úgy használja, mintha otthon lenne.
Geoană úr a külpolitikai tapasztalatával, a PSD élén szerzett tapasztalatával sokkal jobb, mint Ciucă úr. Csakhogy azt hallom Geoană úrtól: én voltam Románia nagykövete az Egyesült Államokban. A nagyköveti poszt egy kinevezett poszt. Az, hogy elfelejti elmondani, hogy olyan emberek, mint Adrian Nastase, Ion Iliescu bízták rá ezt a tisztséget, akik külügyminiszterré tették, azt mutatja, hogy nem csapatjátékos, nem olyan ember, akivel együtt lehet dolgozni. És valószínűleg ez az oka annak, hogy a PSD-t egyáltalán nem érdekelte.
Ciolacu ebben a tekintetben ravaszabb, megvan ez az aurája, valószínűleg Ion Iliescutól tanulta. Közel áll sok társadalmi kategóriához, szid minket, hogy nem szeretjük az időseket, szid minket, hogy nem értjük a világ nagy valóságait. Az, hogy nincs múltja, nyilván nagy gondot okoz. Úgy értem, őméltósága nem tudja elmondani, hogyan lett forradalmár, hogyan szerezte meg a különböző diplomáit, ez egy köd, egészen a nagypolitikában való nagyon rövid szerepléséig, ez olyan érzést kelt, hogy van ott valami.
A rosszfiúk is nagy konkurenciát jelentenek. Ott van Kína, ott van Törökország, ott van Oroszország. Orbán Viktor is folyamatosan ott próbál lenni, a nagy rosszfiúk ligájában. Ez nem sikerül neki teljes mértékben.
Orbán Viktor rendkívül kétszínű politikát folytat, és mint láthatjuk, gyakran be is jön neki, és ez bosszantó. Úgy értem, hiába tudja az ember, hogy mik lesznek a következő lépései, mégis végül arra ébredsz, hogy az Európai Unió mégiscsak ad neki újabb 10 milliárd eurót, elfogadja az oroszországi energiacsapot, elfogadja, hogy kínai gyárak épülnek Magyarország területén, sok német gyár mellett. Vagyis Orbán Viktor mindig is a Nyugat Kelettel szembeni képmutatására támaszkodott. És még egyszer mondom, sajnos ismét győzött. Ne felejtsük el, hogy gyakorlatilag egyetlen német autógyár sem hiányzik Magyarországról.
Magda Grădinaru
2024. március 9., 12:39
ERS-kommentár: A kényszeresen „orbánozó” Magda Grădinaru „független-objektív” médiamunkás interjúját a szintén „progresszív” – de azok között még a némileg gondolkodni képesek – ha nem Magyarországról van szó! – közé tartozó – Andrei Ţăranuval a belpolitikai tartalma miatt közöljük!
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.