//
most olvassa...
Befektetések, Gazdaság, Infrastruktúra, Kormányzás

Mi az átverés Şova autópályáival: magyarázat 12 lépésben – Contributors

contributorsVagy a rendszerből valaki átverték Şova minisztert, ostobaságokat adva be neki, vagy ő próbál meg most becsapni minket. Vagy talán mindkettő, egyszerre? A jelenség szimptómái azonban világosak, az EFOR pedig már az év eleje óta figyelmeztetett arra, hogy így fog történni (lásd itt a Miért mennek Romániában lassan a közmunkák? jelentést):

* Egyetlen kormányt sem érdekli az elkezdett munkálatok befejezése, hanem újakat indít, hogy saját kliensei legyenek;

* A köz-magán társulásokat (PPP) rosszul értelmezi, gyors megoldásnak a pályáztatások, vagy az EU átláthatósági és versenykövetelményeinek elkerülésére;

* Csodamegoldásokat lebegtetnek, mint amilyenek a híres kínai befektetők, akik állítólag készek lennének gyorsan és jól dolgozni, saját technológiával és finanszírozással.

Valójában egy PPP közforrásokat (telek, hasznosítási monopólium) használ fel, tehát pontosan úgy kell megpályáztatni, mint bármilyen más közmunkát, különben porrá zúz minket a DG Competition és a bíróság. Következésképpen Şova és ’domnu’ Dan Diaconescu csodálkozásai tárgytalanok („Hogy pályáztatnád meg, uram, a munkát, ha a magánbefektető hozza a finanszírozást? Nem jobb, ha közvetlen tárgyalással szerződünk vele?”). A kínaiaknak pedig nem sikerült soha semmit sem megépíteniük Európában, egy kudarcba fulladt lengyelországi autópálya-próbálkozással, ahol a késlekedések és a rossz kivitelezés miatt felbontották a szerződést.

Amúgy minden marad a régiben: nincs pénz a folyamatban lévő elsődleges munkálatokra, melyek egy részét Európa 75 százalékban finanszírozza, de nekiállunk újaknak, 100 százalékban román pénzből (ami nincs), melyek vagy valóban elsődlegesek (Comarnic–Brassó, vagy a bukaresti elkerülő déli része), vagy nem. Nem tehetünk egyebet, mint újra elővenni a 2013. januári EFOR-jelentésben szereplő érveket, hogy lássák, helyesen láttuk előre.

Akkor, Otilia Nuţu kollégámmal együtt, megmutattam, hogy a CNADNR útkezelő vállalat miként akar gyorsforgalmi utakat megépíteni úgy 14 millió RON/km áron. A gyorsforgalmi utak valójában holmi DN-típusú (országút – E-RS) utak, melyek egészen egyszerűen nem haladnak át településeken. Nem autópálya-jellegűek, hanem mint bármilyen másik DN: kerítések nélkül, többé, vagy kevésbé törvényesen átmennek rajtuk nyulak-tehenek-kerékpárok-szekerek. Ezen kívül megtörténhet, hogy néhány lelkes polgármester újra engedélyezi házak, műhelyek és raktárak megépítését a gyorsforgalmi út szélén, tehát a helyzet visszakerül az eredeti állapotba, vagyis a településeken áthaladó DN-ékbe.

A Ludovic Orban/Mihai Grecu mandátu alatt a Közlekedésügyi Minisztérium (MT) felhagyott a – túl bonyolult – autópályákkal, hogy úgy 100 millió RON-ért megvalósíthatósági tanulmányokat készítsen olyan gyorsforgalmi utakra, melyek egy valószínűtlen jövőben megépíthetetlen autópályákat fognak összekötni, már ha a tapasztalatra és nem a reményre alapozunk. Akkor amiatt dühöngtünk, mert feleslegesen dobtak ki pénzt tanulmányokra, mert a kormányváltáskor rögtön lemondtak a gyorsforgalmi utak tervéről.

Aztán, amennyire a rendszerek rabjai vagyunk, bizonyos eljárásügyi és unalmas dolgok miatt is dühöngtünk: nem normális, hogy a CNADNR készítse a stratégiákat és az MT foglalkozzon a szerződésekkel és betegye az embereit a pályáztató bizottságokba, ahogy aztán már senki se legyen felelős semmiért. (Újabban már nem is a MT foglalkozik ezzel, hanem csak Şova úr, számunkra nem lévén világos, hogy technikai szempontból ki segít). Nem beszélve arról, hogy ebből az egész huzavonából – autópályákat-akarunk-de-inkább-gyorsforgalmikat-de-inkább-autópályákat – fél év alatt három különféle stratégiánk volt „új” utakra, de egyetlen utunk sem és minden tisztviselő arra várt, hogy kiderüljön, mikor áll elő egy új kormány a negyedik stratégiával.

Ma a gyorsforgalmi utak régi ötletét vesszük elő a naftalinból. Nagyon csábítóak, mivel nemzeti költségből mennek, tehát nem tartja a tarkónkon a szemét az EU. Lehet, hogy időközben kiadtak újabb százmilliót a megvalósítási tanulmányok felfrissítésére, a régiek ugyanis már öt évesek, a terepen a helyzet megváltozott, a forgalom más értékeket mutat stb. Ezen kívül új autópálya-szakaszokról szónokolunk, ahelyett, hogy a már elkészülteket fejeznénk be, ahol az EU adja a pénzt (IV. folyosó) és összekapcsoljuk azokat, ahol nagy torlódások vannak (Olt-völgye).

Mi hagyjuk majd Şova miniszter rostirónokkal játszadozni a térképeken az intenzíven vizualizált anyagokat igénylő újságírókkal és alább egyszerűen, 12 pontban elmagyarázzuk, miért tartanak a végtelenségig az út- és autópálya-építések.

* Már eleve olyan költségeket állapítanak meg a gyorsforgalmi utak számára, amelyekből egy civilizált országban autópályák épülnek, alagutakkal

* Állandóan ugyanazok által megnyert pályázatok, mert nincsenek sokan, kevesen alkalmasak erre, az idetévedt külföldieket pedig tudjuk, hogyan kell elkergetni, ha oda dugják az orrukat, ahova nem kell

* Gyorsan aláírt szerződések, mert stratégia hiányában nem tudod másképp kőbe vésni az utat a térképen és kifizetéseket végrehajtani, utólag pedig a következő években a költségvetésből kell azokat állnod, mert így szól a szerződés

* 15 évig tartó építkezések, mert még nem szereztünk meg minden telket

* A telkeket még nem lehet megvásárolni, mert a terv rossz

* A terv rossz, mert a CNADNR még nem ellenőrizte: nincs idő, mindenkinek legfeljebb 7 nap alatt kell OK-t mondania, a miniszter és a kormányfő sürgeti, tehát senkinek sincs ideje a terepen ellenőrizni

* Jön az építő és azt látja, a terep nem azonos a tervben szereplővel, módosításokat hajt végre és nyilvánvalóan kiegészítő szerződésekkel növeli a költségeket

* Mivel tudja, hogy az építő mindenképpen módosításokat fog végrehajtani, a CNADNR nem vásárolhatja meg a telket addig, míg nem kötöttek szerződést az építővel és az nem állt neki a munkának, addig ugyanis senki sem tudja pontosan, hogy végül merre halad majd az út a terv módosításai után, tehát nem kockáztathatjuk, hogy véletlenül más telket vásárolunk meg, mint amit kellene, mert aztán még a DNA is a nyakunkra jön

* Ezután jön az iszapbirkózás: ebben az országban minden négyzetméternek megvan a története, egy hiányzó tulajdonos, egy megbundázott visszaszolgáltatás, egy konfliktus valamelyik helyi hatósággal, melynek polgármestere más párthoz tartozik, mint a miniszter, vagy a helyi hatóság köztulajdonából nem kerülhet át az állam köztulajdonába, mert törvény alapján kapták meg és csak törvénnyel lehet módosítani, vagy felbecsülhetetlen értékű régészeti leleteket találnak és újra módosítani kell a tervet, a költségek megkétszerezésével stb.

* Végül, amikor végre mindenki munkához lát, a MT-nek nincs pénze és elodázza a kifizetéseket, mert egy adott pillanatban a leszerződött teljes összeg több mint kilencszerese az MT költségvetésének (minden kormány megköti a maga szerződéseit, mindenkinek folytatnia kell a korábbiakat, hogy ne legyenek perek, de kevesebb pénzt adnak nekik, hosszabb időre elnyújtva). Tehát minden szerződés átlagosan a szükséges összeg 1/9-ét kapja meg – átlagosan, mert valójában mindenki annyit kap, amennyit ki tud alkudni; a Bechtel 2009 tájékán a CNADNR költségvetésének 90 százalékát emésztette fel

* Az építő elhalasztja az építkezést és esetleg egy másik tervhez költözteti át a gépeit, amire kapott valamennyi pénzt

* Feltételezve, hogy egy adott pillanatban eljutnak az építkezés végére, a CNADNR-nek nincs pénze a karbantartásra, mert 17-szer többet költ hómentesítésre, mint Finnország, a minden egyes miniszter által a mandátum-végén-választási-kampány elején 5 évre megkötött szerződések alapján, hogy az utána jövő ne tudjon mit adni a sajátjainak. A CNADNR amúgy sem képes a karbantartást racionális forgalmi kritériumok (kereslet) alapján, mivel merev és elavult normatívák kötik gúzsba: „minden utat háromévente foltozni, ötévente újraaszfaltozni kell”. Mivel a pénz korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és amúgy sem elég a normatívák betartására, nyilvánvalóan informális alkudozások alapján adnak, hogy legalább egy kicsi jusson mindenkinek.

Sorin Ioniţă

contributors.ro, 2013. május 14.

In ce constă ţeapa cu autostrăzile lui Şova: o explicaţie ȋn 12 paşi

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK