Klaus Iohannis hiúságának (népiesen önelégültségnek nevezzük) kalandja véget ért. A CSAT (Legfelsőbb Honvédelmi Tanács – ERS) csütörtöki ülésének hivatalos közleményében az intézmény homokba temette egy sokakat zavarba ejtő javaslatát. Romániában és máshol is, de leginkább máshol.
“A CSAT ülésén a román elnök arról tájékoztatta a CSAT-ot, hogy a múlt hét végén értesítette a NATO-szövetségeseket, hogy a szervezet főtitkári posztjára való jelöltsége visszavonásáról”.
Klaus Iohannis államfő felkérte a Tanács tagjait, hogy mondjanak véleményt Mark Rutte NATO-főtitkári jelöltségéről, és azok amellett foglaltak állást, hogy Románia támogassa a holland miniszterelnök jelöltségét”. (CSAT sajtóközlemény)
Így néz ki egy szász trükk a bukaresti politikában alkalmazva. Ha behúzott farokkal végrehajtott kilépését a CSAT-ban, azaz hivatalos keretek között helyezte el, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy milyen keretek között született és indult el a NATO-elnökségért való indulás javaslata? Szintén a CSAT-ban? Mert nem mondta meg nekünk! Talán egy olyan ötlet volt, ami Marcel Ciolacu fejében fogant meg? Vagy a Nicolae Ciucă által vezetett tábornokok bábáskodtak körülötte azzal az elképzeléssel, hogy nekünk is legyen “egy románunk a NATO élén”!
A “Homo mutus” (néma ember – ERS) tehát egy furcsa kezdeményezést próbált hivatalossá tenni, amelyről nem tudjuk, honnan jött és hogyan “sütötték ki”. Talán a nagyszebeni csodálatos családi környezetben születhetett, ahol az asszony azt mondta neki:
– “Kedvesem, nem tudnál találni egy másik munkát külföldön, hogy sétálgathassunk még erre-arra, és ne ássuk el magunkat Nagyszebenben?
Vagy egy masszázs közben az edzőteremben? Esetleg a cotroceni-i irodájában, ahol halálra unta magát, miközben várta, hogy megcsörrenjen a telefonja? Vagy a névtelen tanácsadók csoportja csomagolta össze őt egy külső teljesítmény lehetőségével, hogy elébe menve utazási szenvedélyének, de a a mellette esetleg még megcsíphető munkahelyek tudatalatti gondolatával.
Látják, mennyi ismeretlen bújhat meg egy ostoba ötlet mögött? És hogy mennyire megijedhet egy ember a névtelenségtől, amelybe egy olyan munka után süllyed, amelyben nem váltotta be az emberek elvárásait (azaz nem nagyon ért el semmit!). Csak nem fog visszamenni biciklizni a burgba, hogy arra ébredjen, hogy kifütyölik, vagy ki tudja mi eshetne meg még vele.
A sunyis-szászos kommünikéből azt is megtudjuk, hogy “a román elnök arról tájékoztatott, hogy a múlt hét végén értesítette NATO-szövetségeseit jelöltsége visszavonásáról”.
Vagyis valamikor csütörtökön vagy pénteken, szóval a szövetségeseket csütörtökön tájékoztatta arról, hogy visszalép, mi pedig csak csütörtökön (egy héttel később – ERS) értesültünk róla, egy száraz CSAT-kommünikéből, amelyben az információ az “egyebek” között szerepelt. Mert az csak nem járja, hogy válaszolnia kelljen és ki legyen téve az újságírói “poénok” áradatának!
Az ezzel a NATO-főtitkári posztra való jelölésének kínos ügye arra késztet, hogy felvetődjön bennünk más magánkezdeményezések lehetősége is a részéről. Mint például a lemondás az egyhangúság elvéről az EU külpolitikai döntéseiben. Éppen ő volt az, aki – Románia nevében – az egyhangú szavazás megszüntetését szorgalmazta egy “rugalmasabb döntéshozatali struktúra” kedvéért.
“Rugalmas” elnökünk kezdte meg a harcot a “pééészééédééé” ellen, és varrta aztán a nyakunkba, ő indította el a “Képzett Románia” projektet, és vesztette el valahol menet közben, a román gazdaságmentési program (PNRR) keresztapjának állította be magát, és besorolható a sírásói közé is. Ami a külpolitikát illeti, ő tekinthető annak a helyzetnek az építőmesterének, amelyben Románia most van.
A NATO-ért folytatott versenyből való visszalépésének híre ismét felvetette a kérdést sok román emberben:
– Vajon milyen munkára lenne alkalmas Klaus Iohannis? Hová küldjük őt dolgozni?
Cornel Nistorescu
2024. június 21.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.