Van ilyen gond? Komolyan lehet „Európa iszlámosodásának” veszélyéről beszélni? Melyek a kérdés valódi méretei és közép- és hosszú távon miként befolyásolhatja térségünkben a civilizáció fejlődését?
(adevarul.ro)
Mit jelent a saria, az iszlám törvény, mit feltételez és mennyire elfogadott a kompakt és rendkívül népes muzulmán kisebbségekkel rendelkező európai országokban?
Induljunk ki egy rendkívül komoly tanulmány, a Six Country Immigrant Integration Comparative Survey következtetéseiből, melyet a Berlin Social Science Center egyik kutatói csoportja készített hat európai ország (Németország, Franciaország, Hollandia, Ausztria, Belgium és Svédország) török származású és négy európai ország (Németország, Franciaország, Hollandia, Ausztria) marokkói származású muzulmán közösségeiben.
Fundamentalizmus – a 3 szabály:
– az igazhitűeknek feltételek nélkül vissza kellene térniük a múltban létrehozott örök és változtathatatlan szabályokhoz
– ezeknek a szabályoknak egyetlen lehetséges értelmezésük van és minden igazhitűre teljes mértékben kötelezőek
– a vallási szabályok elsőbbséget élveznek a világiakkal szemben
(adevarul.ro)
A fő, rendkívül súlyos, nagyon érdekes, de egyáltalán nem meglepő eredmény az, hogy a muzulmánok 60 százaléka az iszlám szellemi gyökereihez való visszatérést kéri, 75 százaléka a Koránnak csak egyetlen, értelmezések nélküli olvasatát fogadja el, 65 százaléka szerint, a vallásból ihletett törvények fontosabbak és relevánsabbak a helyi polgári jogrendeknél, 44 százalék egyetért a fundamentalizmust jellemző fenti három alapszabály együttesével. 60 százalék ellenséges a homoszexuálisokkal, 45 százalék a zsidókkal szemben, 54 százalék az iszlámnak az európai nyugat általi megsemmisítésétől fél. Összehasonlításképpen, a keresztényeknek csak 13-21 százaléka értene egyet ilyenfajta szabályok bevezetésével a keresztény vallással kapcsolatosan.
Gond? Egyáltalán nem, válaszolják egyes európai hivatalosságok, köztük Tur Landback, a norvég bíróságok egyesületének vezetője, aki 2011-ben a saria törvényszékeknek a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerbe integrálását javasolta, mivel a saria törvényszékeket nem ismerik el hivatalosan, de sok éve már nyíltan működnek több nyugat-európai országban.
Nem ez az egyetlen ilyen jellegű kezdeményezés, hiszen Mgr Rowan Williams, a canterbury-i érsek 2008-ban már javasolta, hogy a brit jogrendbe vezessék be a saria néhány elemét. A canterbury-i érsek azt mondta, hogy sürgősen mélyrehatóan meg kell változtatni az európai mentalitást ez jogi téren azt jelentené, hogy feladnák az erkölcstől független igazságügyi rendszer egyetemességének elvét, ezt csak a magánszférában tartva fontosnak. Az érsek úgy becsülte, hogy ez az elv, mely történelmi szempontból pozitív szerepet játszott a többség jogainak kibővítésében és a kiváltságos kisebbségek jogainak korlátozásában, most már nem felel meg a mai pluralista társadalmak igényeinek, melyek eltérő erkölcsi elveket követő csoportokból állnak. Kezdeményezését támogatta Anglia és Wales legmagasabb rangú magisztrátusa, Lord Nicholas Addison Phillips of Worth Matravers, aki azt mondta, hogy „nem látom semmi okát annak, hogy a saria, vagy bármelyik másik vallási törvénykönyv elvei miért ne lehetnének egy mediálás, vagy bármilyen másik alternatív konfliktus-megoldási formák alapjai”.
Csatlakozunk, válaszolná lelkesen Redouanne Arouche Belgiumból, egy iszlámista párt vezetője, aki nagyon őszintén és nagyon nagy meggyőződéssel kívánja bevezetni a sariat a befogadó országban, bejelentve, hogy:
„Nincs semmiféle mérsékelt iszlámizmus. A Korán a sariahoz, a sirahoz és a hadith-hoz (Mohammed szavai) kötődik. Az iszlám nemcsak egy dogma, hanem egy politikai rendszer”
Elméleti aggodalmak marginális jelenségek miatt? Talán igen, csakhogy nézzék meg a nagy-britanniai Muslims against the Crusaders muzulmán csoport tevékenységének exponenciális növekedését – hogy csak a legismertebb példát említsük –, mely 12 város átalakítását célzó kampányt indított, beleértve a (Londonisztánnak nevezett) Londont, megannyi saria által kormányzott független iszlám állammá alakítását célzó kampányt indított.
(adevarul.ro)
Franciaországban a peremvidéki lakónegyedekben egész övezetek vannak – 751 ilyenfajta kényes övezetet „zones de non-droit”-tá, nyilvánítottak, ezek a ZUS-ok, ahogy a francia kormány hivatalos oldalán szerepelnek, pontosan bejelölve a műholdas térképeken és feltüntetve az utcaneveket: itt nagyjából 5 millió muzulmán származású francia állampolgár él. A helyzet hasonló a brüsszeli Scharbeek, vagy Molenbeek lakónegyedekben, melyeket pontosan ugyanezért magas kockázatú övezeteknek tartanak…
(adevarul.ro)
A vita tartalmi, mert a valódi vita már régóta két eltérő kulturális és ideológiai modell között zajlik, mindegyik egy bizonyosfajta viselkedési modellt, vállalt értékeket és hagyományokat kínálva. Egyrészről Európa ezeket a jogokat az alapvető jogok chartájába foglalta össze. De kevéssé ismert, hogy az iszlám világnak is van egy hasonló törvénykönyve, melynek az iszlámon belüli emberi jogokról szóló kairói nyilatkozat a neve és 1990-ben fogadta el az Iszlám Együttműködési Szervezet. Egy rendkívül érdekes dokumentumról van szó, melyre aztán számtalanszor hivatkoznak azokban a vitákban, melyek most az iszlám eredetű fundamentalista szélsőséges veszély kivédésével foglalkozó elemzőegységekben zajlanak. A nyilatkozat szövege teljesen világos, ami a saria szabályainak a világi társadalmak bármilyen másik típusú törvénykönyvével szembeni elsőbbségét illeti:
„10. cikkely. Az iszlám minden ember természetes vallása… 12. cikkely. Az iszlám törvényen belül, minden személynek joga van a szabad mozgásra… 19. cikkely d. pont. Semmilyen bűncselekmény, mint ahogy semmilyen büntetés sem létezhet az iszlám törvény által elismert normákon kívül… 24. cikkely. Az ebben a dokumentumban kihirdetett minden jog és szabadság alárendelődik az iszlám törvény rendelkezéseinek. 25. cikkely. Az iszlám törvény az egyetlen referenciaforrás a jelen nyilatkozat bármely cikkelyének értelmezéséhez, vagy tisztázásához”.
Ezzel kapcsolatosan figyelemre méltó az a kommentár, melyet az Abdurrahman al-Seba által jegyzett szövegben megtalálhatunk (2009, az islamhouse.org oldalon), melyben, miután ismerteti a kérdéses nyilatkozat szövegét, „ezen jogoknak a sariahoz viszonyított specificitásai”-ról beszél.
„Allahtól származó jogokról és ajándékokról van szó, nem emberiekről, melyek szenvedélyektől, irigységektől, szeszélyektől és mindenféle érdekektől függnek… Ezek olyan jogok, melyek az iszlám hithez kötődnek és melyeket az isteni törvény védelmez… Ezek stabil jogok, melyeket nem lehet sem megváltoztatni, sem csökkenteni, sem felfüggeszteni, akármilyen időszakról, helyről, vagy helyzetről van szó… Ezek körülhatárolt és nem abszolút jogok, hogy ne legyenek ellentmondásban az iszlám saria alapjaival… Például a vélemény-, vagy szólásszabadság mindenki számára szavatolt… de korlátozott, hogy elkerüljék annak rossz alkalmazását: vannak átléphetetlen határok, mert különben totális káosz lenne, Allah törvényeinek megsértése, az egyének elnyomása és a társadalom dekadenciája”.
Nagyon komoly helyzetről van szó, mely csak most tudatosul a politikai korrektséget minden áron fenntartani kívánó európai politikusokban. Akár a szélsőségességig is elmenve, miután éveken keresztül csökönyösen elutasítottak egy valódi vitát a jelenség méretéről és alapvető okáról, nevezetesen a befogadó országokban élő muzulmán közösségek kulturális és főleg vallási asszimilációjára irányuló politika szinte totális kudarcáról. Az Európai Unió továbbra is az ultranyitott és több, mint nyitott multikulturális modell alkalmazását javasolja egy olyan közösséggel szemben mely habozás nélkül hirdet egy zárt, a vallási dogma terén nem megengedő és nem fejlődő kulturális rendszert.
Ennek ellenére lennének törvényes eszközök, melyeket, úgy tűnik, mostantól integráltak a menedékjogi és az új európai polgári állapot alkalmazását ellenőrző rendszerre vonatkozó európai kezdeményezésbe. Ezzel kapcsolatosan nagyon világos döntések állnak rendelkezésre az Emberi Jogok Európai Bíróság részéről, melyek a lehető legegyértelműbb módon ítélik el a sariat, azt is törvényessé nyilvánítva, ha az EU területén betiltanak egy fundamentalista iszlám pártot.
A bíróság úgy véli, hogy a saria a demokrácia antitézise, tekintettel arra, hogy a ráció felsőbbségével, a szabadság, függetlenség, vagy a tudományos igazságok fényében fejlődő emberiség gondolatával ellentétes dogmatikus értékeken alapul… A bíróság elismeri, hogy a saria, híven tükrözve a vallás által diktált dogmákat és isteni szabályokat, stabil és változatlan jelleget képvisel. Teljesen idegenek tőle olyan elvek, mint a politikai részvétel szintjén megnyilvánuló pluralizmus, vagy a közjogi szabadságok folyamatos fejlődés. A bíróság emlékeztet arra, hogy egy ilyenfajta rendszer (saria), mely az iszlámból, mint politikai rezsimből származik, ellentétes a törvényi és jogi egységgel rendelkező nemzethez tartozás érzésével… Nagyon nehéz azt állítani, hogy tiszteletben tartod a demokráciát és az emberi jogokat és ugyanakkor egy sarián alapuló rezsimet támogatni, mely ennyire világosan elhatárolódik az Emberi Jogok Konvenciójában kifejezett értékektől, főleg ami a büntetőjogi és büntető eljárási szabályait, a nőknek a jogrendben fenntartott helyet illeti és azt, ahogy a magán- és közélet minden területén a vallásos felfogások szerint avatkozik be.
Emberi Jogok Európai Bírósága, a 2001. július 31-i döntés (mely határozatot a Bíróság Nagykamarája 2003. február 13-án erősítette meg – itt olvasható a teljes szöveg).
Ez nem elméleti vita. Arról van szó, hogy mi történik (vagy nem) a saját hagyományaival rendelkező Európával. Melyeket, íme, megtörténhet, hogy egyszer majd valaki csak a történelem tankönyvekből fog ismerni.
Cristian Unteanu
adevarul.ro, 2014. augusztus 27., 18:21
Sharia şi umbra sa deasupra Europei
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.