//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Emberi jogok, Irodalom, Kormányzás, Művelődés, Politika, Történelem, XX. század

Interjú William Totokkal, az IICCMER tudományos tanácsának tagjával: Egy „antikommunista” törvény betiltaná Adrian Păunescu szobrát – România liberă

romanialiberaWilliam Totok, a Berlinben letelepedett író és újságíró, az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet (INSHR-EW) tudományos tanácsának tagja azt mondja, azért volt szükség új „legionáriusellenes” törvényre (a 217/2015. sz. törvény), mert az előző „ködös” volt és „nem vette figyelembe a román fasizmus specifikus formáját, vagyis elsősorban a legionarizmust, mely a jobboldali szélsőségesség legláthatóbb és legelterjedtebb formája volt”.

(romanialibera.ro)

Totok, aki 1972 és 1975 között az Aktionsgruppe Banat-ba tömörült rendszerbíráló írók csoportjához tartozott, majd politikai fogoly lett „a szocialista államrend elleni propaganda miatt” (1975–1976), jelenleg a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) tudományos tanácsának is tagja, de bejelentette, hogy ezzel az interjúval mindaddig felfüggeszti a tevékenységét, amíg Radu Preda professzor áll ennek az intézménynek az élén.

Preda professzor a România liberă-nak nemrég adott interjújában kijelentette, hogy az új „legionáriusellenes” törvény „kommunistapárti” (az interjú magyar változata itt olvasható – E-RS). De Totok azt állítja, hogy az IICCMER-nek már rég ki kellett volna dolgoznia egy különálló „antikommunista” törvényt, mely korlátozná „azok jelenlétét a publicisztikában, akik a nemzeti-kommunista rezsimet tömjénezték és burkoltan továbbra is a ceauşiszta nacionalizmus és sovinizmus pozitív imázsát hirdetik”.

William Totok azzal érvel, hogy „ha létezne egy ilyenfajta törvény, akkor nem létezne Adrian Păunescu emlékére állított szobor és Vasile Milea tábornok nevét viselő utca sem. Totok hozzáteszi még, hogy „egy törvényi összemosás a relativizáláshoz” és „mesterséges szimmetriák kialakításához járulna hozzá”.

Miért gondolja úgy, hogy Romániában a „legionáriusellenesek” és az „antikommunisták” némiképp kibékíthetetlen állásponton vannak? Mikor kezdődött ez a háború?

William Totok: Nincs szó kibékíthetetlen álláspontokról, minden gond nélkül lehetsz legionáriusellenes és ugyanakkor a kommunizmus bűnei elleni is. A 217/2015. számú, módosított törvény államfő általi kihirdetése publicisztikai lavinát indított el, melyet főleg néhány zajos személy tart életben, akik a múltban jobboldali szélsőségesekként előtérbe került alakok rehabilitálására szakosodtak. Ilyen körülmények között felszínre került a régi legionáriusok és a neolegionáriusok mocskoszöld habja, akik azt hitték, hogy Romániában a végtelenségig megtűrt lesz a vasgárdista agitáció és propaganda. Jóhiszemű értelmiségiek is megszólaltak a törvény ellen, akik vagy nem olvasták el figyelmesen a törvényt, vagy egyáltalán nem tették meg, és megelégedtek azzal, amit a hivatásos agitátorok állítottak, akik arra panaszkodtak, hogy Romániában újra bevezetik a cenzúrát. Elvileg üdvözlendő dolog vitát folytatni a törvényről, mert tisztáz bizonyos kérdéseket. Másrészt sajnálatos, hogy szinte minden állásfoglalásban a legionárius áldozatokra helyezik a hangsúlyt, akik közül sokan kriminális cselekményekben vettek részt, mások pedig a vasgárdizmus győzelméért és egy diktatórikus rezsim bevezetéséért harcoltak. Mondok egy jellemző példát. Ez év végén kérték a legionárius rendőrség volt főnökének, Alexandru Ghicának (Alecu Ghyka) szentté avatását, akit a kommunizmus áldozatának és a „börtönök szentjének” neveznek. Eltekintek attól, hogy a nemzeti-legionárius állam időszakában Ghica egy számos gyilkosságban érintett elnyomó apparátust vezetett. Rabsága alatt a titkos legionárius parancsnokság tagja volt és továbbra is szélsőséges, Codreanu és Sima fasiszta ideológiából ihletődő projektek kidolgozásával foglalkozott. Volt elvtársaival olyan Románián gondolkodott, amelyben – például – betiltják a nemzeti kisebbségek nyelvén folytatott oktatást, a zsidókat kiutasítják stb. Ezek közül a radikális legionáriusok, volt rabok közül sokan 1990 után részt vettek bizonyos informális és politikai struktúrák helyreállításában, sok fiatalt állítva a maguk oldalára. A forradalom után igazi hangdobozaivá váltak egy újra feltámasztott és a demokrácia csillagzata alá igazított ideológiának. Olyan kiadványok, szervezetek, alapítványok és pártok megjelenése volt ennek az eredménye, melyek közvetlenül a legionarizmusból származtatták magukat. A később Mindent a Hazáért (Totul Pentru Ţară) párttá vált és ez év elején felfüggesztett Hazáért Párt (Partidul Pentru Patrie – PPP) alapítói között egy régi gárdistákból álló csoport is volt, és egy ideig Ion Gavrilă Ogoranu volt a tiszteletbeli elnöke. Ezt a személyt olyan legendák, mesék és történelmi híresztelések veszik körül, melyek hozzájárultak bizonyos életrajzi misztifikációk terjesztéséhez, azzal a céllal, hogy a gárdizmust egy ártatlan nemzeti-keresztény mozgalomnak állítsák be. Tehát sajnálatos, hogy ebben az egész vitában a kommunizmus áldozatait, akik egy demokratikus Romániát képviselnek, vagyis a parasztpártiakat, a liberálisokat, a szociáldemokratákat kétséges politikai múltú, a modern, nyugatias és szekuláris, antinacionalista és multikulturális értelmezésű jogállamiság elveivel és értékeivel ellentétes figurák árnyékolják be. A kérdésében szereplő háború nem létezik; csak egyesek vágya van arra, hogy mesterséges háborút robbantsanak ki.

Miért volt szükség új törvényre a fasiszta, rasszista, vagy idegengyűlölő jellegű szervezetek és jelképek, valamint a béke és emberiség elleni bűncselekményeket elkövető személyek kultuszát tiltására?

Az előző törvény ködös volt és nem vette figyelembe a román fasizmus specifikus jellegét, vagyis elsősorban a legionarizmust, mely a jobboldali szélsőségesség legláthatóbb és legelterjedtebb formája volt. A negacionizmus, mint háború utáni jelenség inkriminálása sem hozott létre kapcsolatot Románia történelmével. Így aztán a PRM (Nagy-Románia Párt – E-RS) aktivistáinak nem okozott gondot elismerni a náci Németország bűnös felelősségét a Holokausztért, de tagadták a Ion Antonescu fasiszta diktatórikus rezsimje által vezetett apparátus által végrehajtott dolgokat. A legionarizmus szimpatizánsai, vagy támogatói továbbra is útszéli kereszteket állíthatnak Codreanu arcképével – ahogy az tavaly decemberben történt, Nagyszebenben, az Égerfa Parkban –, miközben Hitler és a nácik kultusza tiltva volt.

Több neves értelmiséginek elsősorban az a baja a törvénnyel, hogy a szövegében nem jelenik meg a kommunizmus is a szélsőségesség egyik formájaként. Ez mulasztás?

Romániában két külön bizottság vizsgálta a két totalitarizmust; a törvényeket is külön kell választani. A 217/2015. sz. törvénynek nem a kommunista rezsim bűnei voltak a célpontjai. Szükséges lenne egy erre vonatkozó külön törvény. Az korlátozhatná azok jelenlétét a sajtóban, akik a nemzeti-kommunista rezsimet tömjénezték és akik burkoltan továbbra is a ceauşiszta nacionalizmus és sovinizmus pozitív képét hirdetik. Ha lenne egy ilyen törvény, akkor nem létezne Adrian Păunescu emlékére emelt szobor és Vasile Milea tábornok nevét sem viselné utca. A törvényi összekeverés relativizálásokhoz, mesterséges szimmetriák felállításához és nem utolsó sorban a történelmi revizionizmus bizonyos formáit bátorítaná azzal, hogy egyenlőségjelet tenne a két bűnös rendszer közzé.

A történészek és a publicisták attól félnek, hogy többé nem közölhetnek majd olyan írásokat, melyek legionárius szimpátiákkal rendelkező személyektől származnak. Ez egy lehetséges értelmezés?

Ez az értelmezés sokkal inkább egy olyanok által terjesztett diverzió, akik bizonyos szövegeket saját meggyőződéseik alátámasztására használtak fel. Másrészről ez a tézis másoknál a törvény felületes átolvasásának a következménye – mely semmiképpen sem vezet be új cenzúrát, egy „zsidó Gestapo” „új inkvizícióját”, ahogy azt az interneten terjesztett, erős antiszemita beütésű szövegekben olvasni lehetett.

Radu Preda professzor, az IICCMER igazgatója a România liberă-nak nemrég adott interjújában azt mondta, hogy „ez a törvény szélsőségesek”, „antidemokratikus antikommunisták”, vagy antiszemiták „hordáit hozta felszínre”, hanem „rávilágított Románia utóbbi évszázadban lezajlott, traumákat okozó múltjára vonatkozó történetírási minimális konszenzus hiányára”. Hogyan oldható meg ez a helyzet?

Radu Preda az úgynevezett „börtönök szentjei” ügy (a kommunista börtönökbe zárt, elsősorban ortodox papokról van szó, akiknek szentté avatásáért nagy erőfeszítéseket tesz úgy a Román Ortodox Egyház radikális része, mint ahogy számos jobboldali és szélsőjobboldali értelmiségi, újságíró stb. – E-RS) felvetése ürügyén egy félig-meddig burkolt legionárius propagandát folytat, néha olyan személyekkel együtt, akik különféle kiadványokban nyíltan hirdetik a gárdista ideológiát. Nehéz megérteni, hogy egy szociáldemokrata értékeket valló kormány miként nevezhette ki Preda urat a mostani tisztségébe. Méghozzá a Konrad Adenauer Alapítvány javaslatára, ahogy azt néhány napja olvastam a romániai sajtóban megjelent több cikkben. Külön beszélgetést igényelne az a tény, hogy az említett alapítvány egy több mint „illetlen” projektet támogatott, hogy Marta Petrescu Cioranról szóló kitűnő, Egy illetlen múlt, avagy Románia színeváltozása (Un trecut deocheat sau Schimbarea la faţă a României) című könyvének címét idézzem. Preda úrnak elég alkalma és ideje lett volna egy „antikommunista törvényért” „harcolni”. Jellemző az intézmény egyoldalú politikájára az a tény, hogy az IICCMER figyelmen kívül hagyja a kommunista rezsim által az utolsó 20 évben az ország nyugati határánál elkövetett bűneit, ahol több száz embert kínoztak meg, ítéltek el, vagy lőttek agyon a beazonosítható és felelősségre vonható katonák. Ezen az úton kívánom bejelenteni, hogy ennek az interjúnak a megjelenésének pillanatától mindaddig felfüggesztem tagságomat az IICCMER tudományos tanácsában, amíg ennek az intézménynek Preda úr az igazgatója.

Mit gondol, miért hiányoznak a román tankönyvekből a zsidó írók (Mihail Sebastian, Marcel Blecher, Tristan Tzara stb.), a tanrendet összeállítók tudatlansága miatt, vagy a nacionalizmus egyik formájáról van szó?

Valószínűleg mindkettőről. Az utóbbi években csak történelemtankönyveket olvastam és nem tudok véleményt mondani a román irodalomtankönyvekről. Mindenesetre arról nem hallottam, hogy fasiszta írók jelentek volna meg a román tankönyvekben, ahogy az Magyarországon történt, ahol Wass Albert, vagy Nyirő József ajánlott irodalom a diákok számára.

Romániában, más EU-országokhoz képest, ártalmatlanoknak tűnnek a szélsőjobboldal képviselői. Mitől válhatnának veszélyessé?

Az összefogásuk és ha a fenyegetésekről áttérnek a gyilkosságokra. Nem jelentenek marginális jelenséget, ahogy azt egyesek az utóbbi napokban hangoztatták. A Nagy-Románia Párt szétesése, mely 2000-ben Európa egyik legerősebb jobboldali radikális csoportja volt, nem egyenlő a szélsőséges jelenség eltűnésével. Időközben új pártok, alapítványok, vagy egyesületek jelentek meg, melyek lényegében a klasszikus fasiszta arzenálból átvett, a mostani helyzethez igazított ideológiai formákat terjesztenek. Ugyanezt a taktikát alkalmazzák a nyugati jobboldali radikális pártok is, melyek, például, felhagytak a nyílt antiszemita propagandával, ezzel szemben egy sor antiszemita kódot használnak, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseivel.

Egyesekben felmerül a kérdés, hogy miért nem jelent gondot Sztálin arcképével megjelenni az utcán, vagy Che Guevarás pólókat hordani, vagy éppenséggel árulni.

Ez nem paradoxon, mert éppen a ceauşiszta párt- és állami nacionalizmus egyes trák-őstörténeti, legionaroid és protokronista mítoszok színeibe átfestett támogatói üvöltenek versenyt az úgynevezett „legionáriusellenes törvény” miatt. Végső soron ők olyan törvényt sem fognak támogatni, mely korlátozná az ön által említettekhez hasonló jelképek kitűzését. Egy részük éppenséggel az elsők között kerülnének a kommunizmus bűneivel kapcsolatos törvény hatálya alá.

Másrészről a legionárius mozgalom vezetőinek továbbra is sok szimpatizánsuk van, még akkor is, ha nem mind vállalnák ezt nyíltan. Mi lehet ennyire vonzó bennük, ilyen sok idővel a haláluk után?

1937-ben a román választók csaknem negyede fasiszta csoportosulásokra szavazott, 17 százalék a legionáriusokra, 5-6 százalék a cuzistákra (Alexandru C. Cuza hívei – E-RS). Az akkor láthatóvá vált elképzelések maradványai tovább élnek, alkalmazkodtak, sőt, részben, a integrálódtak is a ceauşiszta rezsim politikájába. A korábbi rezsim fasizálódása, melyet egy rikító hazafiasság és egy agresszív nacionalizmus leplezett, mindenki számára főleg olyan propagandisták zajos agitációjával vált láthatóvá, mint Adrian Păunescu, vagy Corneliu Vadim Tudor. Ma ennek a szerencsétlen ideológiai keveréknek a továbbélésének vagyunk a tanúi, mely a nacionalista-populista demagógia kerekeit kenegeti, vallásos-fundamentalista, hajthatatlan hangsúlyok kíséretében.

Matei Cazacu IICCMER-tag válasza

William Totok România liberă-nak adott, 2015. augusztus 31-i interjúja több kérdést és érthetetlen dolgot vet fel, melyek megkérdőjelezik tudományos értékét és intellektuális komolyságát. Röviden, W. T, aki 2013 óta az IICCMER tudományos tanácsának tagja, elhatárolódik Radu Preda igazgató „egyoldalú” politikájától, akivel szemben súlyos, sőt nagyon súlyos vádakat fogalmaz meg, melyeket az igazságszolgáltatás útján szükséges megoldani.

Sabina Fati

romanialibera.ro, 2015. szeptember 2., 22:03

Interviu cu William Totok, membru al Consiliului ştiinţific al IICCMER: O lege „anticomunistă“ ar interzice statuia lui Adrian Păunescu

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Advertisements

Interakció

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: