Andrej Kiska államfőtől a Ľudovít Štúr-érdemrend első fokozatát kapta Szigeti László, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója. A díjazottal beszélgettünk.
Szigeti László a díjjal (ujszo.com/SITA)
Hogyan fogadta a kitüntetést?
Örültem neki, s noha én kaptam, tudatosítom, hogy ez egy közösségnek szóló kitüntetés. A kalligramos szerzőket, munkatársakat, olvasókat, nem kevésbé a szlovákiai társadalomba integrálódni kívánó összes olyan szlovákiai magyart megilleti, aki arra törekszik, hogy a jogállami elveket mindenki, ő maga is, következetesen érvényesítse. Egy ilyen kitüntetés nem vakítja el a demokratákat. Ők továbbra is látni fogják, hogy az itt élő nemzeti kisebbségekre valójában alárendeltként tekint a többségi társadalom intézményrendszere, romantikus, egyszerre kirekesztő és asszimiláló nemzeteszménye.
A díjat Szlovákia 25. születésnapján kapta. Ennek tükrében hogyan értékeli a kitüntetését?
Csehszlovákia egységét támogattam. Mint a szlovákiai magyarok zöme, én is pátyolgattam az önáltatás mítoszát. Nevezetesen azt, hogy konfliktushelyzetben a csehek a szlovák többséggel szemben a szlovákiai magyarok mellé állnak. Erre, persze, sosem került sor. A csehek nemhogy a kisebbségi magyarokra, a szlovákokra is csak akkor figyeltek oda, amikor már nagyon érthetetlenné váltak számukra Pozsony elvárásai. A cseh szellem Csehszlovákiában is szigorúan a cseh államiság megerősítésén dolgozott, s még azzal is azt tette, hogy megfelelt a szlovák elvárásoknak. Az 1993 januárjától önállósult szlovák állameszme ugyanezt a modellt érvényesíti a magyarokkal szemben. Ennek brutalizált és európaiasított változatát egyaránt megtapasztalhattuk. Amikor kormányon vagyunk, többnyire az európaiasított arcát mutatja számunkra. Sajnos, a nacionalizmus közép-európai formái sehol nem teszik lehetővé a politikai nemzet létrejöttét. Miként anno akadtak cseh, ma is akadnak olyan szlovák demokraták, akik ábrándoznak ugyan a szlovák politikai nemzetről, vagyis arról a multietnikus jogállamról, amelyben a lakosság zöme a fennálló ideológia, nyelvi, vallási, faji, szociális különbözőségek ellenére képes az egyenrangúságot átélve a jóléti államért együtt dolgozni. De a számuk 1918-tól napjainkig elenyésző. Ezért érezhetjük magunkat nemegyszer kirekesztett, másodosztályú közösségnek vagy állampolgárnak. Valamennyi közép-európai nemzetállam zárkózott és kisebbségellenes, de a hiba nem csak a többségi nemzetekben van. A kisebbségekben is, amelyek ezt a zárkózottságot dogmáikkal, frusztrációikkal szentesítik.
Az önálló Szlovákia sikertörténet vagy inkább kudarc?
Az állam érdekérvényesítés, és az sem közömbös, hogy a nemzetállamok érdekérvényesítő szerepében milyen szerep jut a kisebbségi identitású állampolgároknak és közösségeknek. A jogállam elsősorban a konkrét állampolgárt szolgálja, s ebből fakadóan a társadalmi és nemzeti eszmét. Ennek az elvárásnak egyetlen közép-európai nemzetállam sem tesz eleget. Aki kisebbségiként az illiberalizmust preferálja, az nem háboroghat az identitását ignoráló illiberalizmuson. Az nem mondhatja magát demokratának. Vitathatatlan, hogy Szlovákia páratlan történelmi sikereket ért el, fölkerült Európa politikai, gazdasági és kulturális térképére, ami az itt élő magyarok sikere is. Feltehetően ezért ez a kitüntetés.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.