Aki üvegházban él, ne dobáljon köveket – Opoziţia

Amerikai olvasóim biztosan egy hegyekben rejtőző barlangban éltek, ha nem hallották a politikusok fecsegését az elnökválasztásunkba való orosz és kínai beavatkozásról. Szinte mindenki ismeri ezt a terelést. Ma már tudjuk, hogy az “Oroszország segített Trumpnak nyerni 2016-ban” történet hamis kreáció volt, köszönhetően Hillary Clinton kampányának. Természetesen a CIA, az FBI és a mainstream média segített neki abban, hogy ezt a képtelenséget terjessze, és meggyőzze az amerikai választók jelentős részét arról, hogy ez igaz.

U.S. Attempts at Regime Change

 

Külföldi olvasóim valószínűleg vakargatják a fejüket, és azt kérdezik maguktól: “Az amerikaiak tényleg ennyire tudatlanok?”. A rövid válasz a következő: IGEN! Iróniáról beszélünk a legtisztább formában, azaz olyan amerikaiakról, akik felháborodnak, ha a választásainkba való külföldi beavatkozásra utaló jelekről hallanak. Miért irónia? A második világháború vége óta az Egyesült Államok, a CIA-nak köszönhetően, rutinszerűen beleavatkozik más országok belügyeibe. Ez a beavatkozás magában foglalja a puccsok elősegítését és/vagy megrendezését. Más szóval, rendszerváltást.

Mit értek tehát “politikai beavatkozás” alatt? Ez a tevékenységek széles spektrumát öleli fel. Kezdődhet az ellenzéki politikai csoportok finanszírozásával és/vagy szervezésével. Aztán ott van a propaganda előállítása és elhelyezése a nyomtatott sajtóban, a rádióban, a televízióban és most már a közösségi médiában. Ez magában foglalhatja azt is, hogy a CIA kulcsfontosságú politikusokat toboroz “forrásként”. Nem azt állítom, hogy minden külső beavatkozás szükségszerűen illegális vagy helytelen. Németországban a kormánynak a nácizmusról valami demokráciához közeli dologra való átállítása helyes volt.

De a beavatkozás nem áll meg a jóindulatú cselekedeteknél. A lázadók vagy a hadsereg felszerelése, kiképzése és támogatása is létezik. Íme egy vicces tény – a CIA szerepet játszott abban, hogy 1963-ban a Baasz Párt hatalomra került Irakban. Nem csoda, hogy Szaddám később zavarba jött és értetlenül állt az ellene irányuló amerikai ellenségeskedés előtt, tekintve, hogy az USA kulcsszerepet játszott az iraki vegyi fegyverek kifejlesztésében, és közvetlen hírszerzési támogatást nyújtott Szaddámnak az Irán elleni háború során.

Az átlagos amerikaiakat az elmúlt 75 évben azzal hitegették, hogy az USA egyetlen érdeke a demokrácia és a szabadság előmozdítása. De nem ez vezetett az USA iráni és iraki beavatkozásához. Az olajról és az amerikai és európai vállalatoknak az olajhoz való hozzáférésének biztosításáról volt szó.

A Wikipedia szép vázlatot nyújt a különböző beavatkozásokról. Némelyik sikeres volt (és ennek következtében szörnyű civil szenvedést okozott), némelyik pedig kudarcot vallott. Ez a Wikipedia-cikk nem tárgyalja az USA szerepét az 1950-es évekbeli ukrajnai gerillaháború bátorításában, és nem foglalkozik a Nyugat szerepével az 1999-es oroszországi csecsen felkelés finanszírozásában – ez a háború tíz évig tartott. Izraelt sem említettem – az Obama-kormányzat közvetlenül beavatkozott az izraeli elnökválasztási kampányba.

Tehát nézze végig a több mint 50 beavatkozás listáját, és tegye fel magának a következő kérdéseket: Az amerikai beavatkozás stabilabbá, virágzóbbá és demokratikusabbá tette az adott országot? Vezetett-e az amerikai beavatkozás a békéhez és a konfliktusok csökkentéséhez? Azt hiszem, a legtöbb esetben a válasz egy határozott “NEM” lenne. Arra bátorítom az olvasókat, hogy a hozzászólásokban folytatott vitában tisztázzák ezt.

1941-1952: Japán

1941-1949: Németország

1941-1946: Olaszország

1944-1946: Franciaország

1945-1948: Dél-Korea

1947-1949: Görögország

1948: Costa Rica

1949-1953: Albánia

1949: Szíria

1950-1953: Burma és Kína

1952: Egyiptom

1952-1955: Ukrajna

1952-1954: Guatemala

1952-1953: Irán

1956-1957: Szíria

1957-1959: Indonézia

1959-1963: Irak

1959-1963: Dél-Vietnam

1959-1962: Kuba

1959: Kambodzsa

1960-1965: Kongó-Leopoldville

1960: Laosz

1961: Dominikai Köztársaság

1964: Brazília

1965-1967: Indonézia

1970-1979: Kambodzsa

1970-1973: Chile

1971: Bolívia

1974-1991: Etiópia

1975-1991: Angola

1975-1999: Kelet-Timor

1976: Argentína

1979-1992: Afganisztán

1980-1989: Lengyelország

1981-1982: Csád

1981-1990: Nicaragua

1983: Grenada

1989-1994: Panama

1986-1991: Szovjetunió

1991-1996: Irak

1991: Haiti

1994-1995: Haiti

1996-1997: Zaire

2000: Jugoszlávia

2001-2021: Afganisztán

2003-2021: Irak

2004: Ukrajna

2005: Kirgizisztán

2006-2007: Palesztin területek

2005-2009: Szíria

2011: Líbia

2012-2024: Szíria

Hadd mondjam el, hogy jó oka van annak, hogy az Egyesült Államokat nem értékelik, és egyes esetekben mélyen megvetik. Annyira el voltunk foglalva azzal, hogy másoknak megmondjuk, hogyan éljenek és hogyan kormányozzák magukat, hogy az Egyesült Államok nem kormányozta megfelelően saját magát. A nagyvárosokban – például Baltimore-ban – az olvasni nem tudó fekete gyerekek megdöbbentő száma ketyegő időzített bombát jelent, amely nagy szerepet játszik a hajadon anyák, az apátlan gyermekek és a drogfüggőség elharapózásában. A bűnözés sok amerikai nagyvárosban meghaladja a harmadik világ úgynevezett “szaros lyukaiban” tapasztalható bűnözést.

Van egy egyszerű javaslatom. Amerikának arra kellene összpontosítania, hogy a saját dolgait rendbe tegye, mielőtt meg meri mondani más országoknak, hogyan éljék az életüket.

Larry Johnson

2024. március 14.

ERS-kommentár: Bár a román fordítás nem tünteti fel a forrást, az eredeti cikk az A Son of the New American Revolution honlapon[1] jelent meg egy sokatmondó térképpel együtt az USA globális beavatkozásairól!

[1] https://sonar21.com/people-who-live-in-glass-houses-shouldnt-throw-rocks-u-s-hypocrisy-and-election-interference/

Cei care trăiesc în case de sticlă nu ar trebui să arunce cu pietre

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.