Az Adevărul 24 évvel az 1990. június 13–15-i események után bemutatja a zsil-völgyi bányászok kevésbé ismert akkori fővárosi tevékenységét.
1990 júniusa: Miron Cozma utasításokat ad a bányászoknak (adevarul.ro/Mediafax – archív)
Miron Cozma bányászai 1990. június 14-e reggelén érkeztek meg Bukarestre és vették uralmukba a várost. Az általuk elkövetett szörnyűségekről több száz oldalt írtak, de a bányászoknak az Egyetem (Universităţii) tér megtisztításán és az értelmiséginek kinézők kegyetlen megverésén kívül más tevékenységeik is voltak. Miután megoldották a hosszú hajú és szakállas csavargók ügyét és feldúlták az ellenzéki pártok székházait, a bányászok behatoltak Bukarest peremkerületeibe, szétcsapva a cigányok között.
Az akcióra a rendőrség beleegyezésére került sor, a bányászok motivációját pedig nem volt nehéz megérteni: a Ion Iliescu FSN-jéhez (Nemzeti Megmentési Front – E-RS) hű sajtó a csencselők és cigányok által uralt helyként mutatta be az Egyetem teret.
„A Sportcsarnoknál, ahol a bányászok egy részét elszállásolták, időnként megjelent egy-egy busz, vagy teherautó. Azokról leszállt egy civil és azt kiáltotta: «Két busz Ferentariba, kettő Rahovaba!». És ezek között voltak, akik szívesen mentek. És hallottam, hogy nagyon megverték a szegény cigányokat. Egyesek kazettás magnókkal, rádiókkal, farmerekkel jöttek vissza”, meséli Dorin Loiş, aki 1990-ben szakszervezeti vezető volt a livazényi bányánál.
A bányászok leszálltak a teherautókról azokban a bukaresti negyedekben, ahol sok cigány él – Tei, Ferentari, Bucureştii Noi, vagy Rahova – és megverték azokat, akiket csencselőknek tartottak. Sok esetben a házakba is behatoltak és mindent elloptak, ami értékes lehetett (paplanoktól tévékig), ahol pedig semmit nem találtak, ott a bányászok betörték az ablakokat.
„Vigyétek a cigányt”
Az 1990. június 13-a és 15-e között Bukaresten elfogott és a măgurelei és băneasai katonai egységekbe szállított kb. 1.300 túszból több mint 700 cigány volt. A szerencsésebbek néhány nap múlva, megverve, sírva és átkozódva hazatért, nem igazán tudva, mi is történt velük.
(adevarul.ro)
Dumitru Feraru (58 éves, a jobboldali képen) Rahova negyedben lakó cigány etnikumú polgár elmesélte az Adevărulnak, hogy miként verték majdnem agyon a bányászok. „Június 14-e volt a szabadságom utolsó napja. Délután volt és Gheorghe Cazacu nagybátyámmal és Ilie Gae sógorommal az Egyesülés (Unirii) téren haladtunk át. Râmnicu Vâlcea-ból jöttek Bukarestre, hogy hűtőszekrényt vegyenek. A 21-es villamos megállója felé mentünk, hogy az «kidobjon» minket Bucur Obor-nál, ahol meg akartuk venni a hűtőt. Sfântu Gheorghe-nél láttunk néhány bányászt. Éppen néhány embert vertek, de a szemük sarkából minket néztek. A nagybátyámmal mi nagyon barnák vagyunk. Mindhármunkat körbevettek. Az egyikük azt mondja: «Hé, cigányok, elő az itt a piros, hol a pirossal!». És elkezdték az átkutatásunkat. A nagybátyámnál megtalálták a hűtőre szánt pénzt, azt hitték, csencselésből szerezte és elkezdték a fejét gumicsövekkel és dorongokkal verni. A nagybátyám ott maradt a földön, én pedig a sógorommal együtt futni kezdtünk. A Bucureşti üzlet előtt fogtak el minket, fejbe vertek és innen már semmire sem emlékszem, egészen délután négy óráig”.
Feraru és a sógora egy olyan járműben találták magukat, amilyet a rendőrség a rabok szállítására használ. „A járműben volt még kb. 50 ember, mind véresen, így. Măgureleben raktak ki bennünket. Olyan volt, mint a náci koncentrációs táborokban. Voltam Auschwitzban, filmeket is láttam. Ugyanolyan volt, mint Măgureleben”.
Dumitru Ferarut másnap áthelyezték a băneasai Rendőrtiszti Iskolába. Úgy helybenhagyták a bányászok, hogy az egész teste megkékült, ráadásul a koponyáján is volt egy repedés. „Vigyétek a cigányt, mert nem akarom, hogy itt haljon meg nekem”, parancsolta egy tiszt és a 9. számú kórházba szállították.
„Őrzés alatt utaltak be oda – egy fegyveres katona állt az ágyam mellett. Tudják, hogy néztek rám az emberek a kórteremben? Mint egy gyilkosra. Én, a bőrszínemmel és az az alak a géppisztollyal az ágyam mellett, képzelhetik! Ezt érdemeltem 15 évnyi tisztességes, munkakönyves munka után? Este felé bejött a kórterembe egy százados, elvitte az őrt és azt mondta, hogy az esetemben szerencsétlen incidensről volt szó és nincs semmi bűnöm. Azt mondja: «Peched volt, hogy pont ott voltál». Én pedig megkérdeztem tőle: «És akkor én most mit csináljak?». Távoztában odavetette nekem: «Amikor kiengednek, pereld be te is őket»”, idézi fel Feraru.
Egyetlen vétkes sincs
Dumitru Feraru 18 napot töltött a kórházban, mire jól lett. Az övéi eleinte semmit sem tudtak róla, halottnak hitték. „Két nap után tudtam megmozdulni. Szereztem egy érmét és felhívtam egy asszonyt Rahovában. A rendőrség őt arról értesítette, hogy a hullaházban vagyok. És ott talált egy olyan hullát, mely méretét és öltözetét illetően hasonlított hozzám. Amikor a zoknit is meglátta, mert annak ugyanolyan zoknija volt, mint nekem, elájult, szegény”.
Dumitru Feraru a 90-es évek közepén beiratkozott a Romániai Bányászjárások Áldozatainak Egyesületébe (AVMR) és az igazságát keresve beperelte az államot. Egyik intézménytől a másikhoz küldték, 2009-ben pedig odahaza, Rahovában levelet kapott Románia főügyészétől. Abban az állt, hogy megszüntetik a bűnvádi nyomozást Ion Iliescuval, Virgil Măgureanuval, Mihai Chiţac-kal, Victor Atanasie Stănculescuval, a bányászokkal, a rendőrökkel és általában véve a bányászjárás összes érintettjével szemben. Vagyis senki sem vétkes azért, mert Ferarunak a sötét bőre miatt furkósbottal beverték a fejét.
A bányászjárás idején elesett románok emlékműve az Egyetem (Universitatii) téren (adevarul.ro/Marian Vilau)
Mihai Voinea, Cristian Delcea
adevarul.ro, 2014. június14., 12:12
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.