Románia elnéptelenedésének területi dimenziói. Az utóbbi 30 év alatti hanyatlás és elnéptelenedés áttekintése – Contributors

A sajtó, de még a halovány szakirodalom is – említésre méltó kivételektől eltekintve –túlnyomórészt országos szinten tárgyalja az ország elnéptelenedésének súlyos gondjait. Elegendő érv szól e megközelítés kiváltságossága mellett, a sajtóban keringő adatok rémisztő hangsúlyt helyezve az ország lakosságszámának a természetes népességcsökkenésből és a románok óriási kivándorlásából egyaránt adódó hanyatlására. Ráadásul a nemzetközi szintű összehasonlító értékeléseket elősegíti a nemzeti népességekről, különösen az európai térségből rendelkezésre álló adatok sokasága.

Az országos szintű demográfiai adatok a települési szinten nyilvántartásba vett adatok aggregációi: születések, elhalálozások, házasságok, válások, országon belüli lakhely-/tartózkodásihely-változások, kivándorlás és bevándorlás. A lakosság természetes fogyásának és a települések közötti lakóhely-változással történő belső migrációjának átvilágítása az elnéptelenedési jelenség drámai méreteit domborítja ki, ez utóbbi komponens nulla nettó migráción (szaldó) keresztül nem jelenve meg az országos szintű hanyatlás általános képében. A rezidens népesség települések szerinti száma teljes változásának (növekedés vagy csökkenés) meghatározásához a szokásos lakhely-változással járó (legalább 12 hónapnyi tartózkodás) külső migráció hozzájárulása, a bevándorlók és a kivándorlók száma is szükséges. Az Országos Statisztikai Intézetnek (INS), sajnos, nincsenek statisztikai eszközei e településszintű migráció regisztrálására. Csak megyei szintű becslések vannak, ami ismeretlen pontossági mértékkel teszi lehetővé a rezidens lakosság megyénkénti meghatározását. Csak a következő (2021-es) népszámlálás teszi majd lehetővé a rezidens lakosság település-, megye-, régió- és országos szintű pontos meghatározását (amennyiben másképp zajlik majd az előkészítés és a végrehajtás, mint a 2011-es népszámlálás alkalmával). Ám figyelembe véve a rezidens lakosság megyénkénti becsült számát az év elején, másrészről pedig a természetes növekedést/csökkenést és belső migrációt a megye szintjén, az adatok pontosságával kapcsolatos elég sok kérdőjellel, megbecsülhető a nettó külső migráció dimenziója. Ezt a cikket annak szenteljük, hogy feltárjuk a rezidens népesség természetes csökkenését/növekedését településenként (községek, városok, megyei jogú városok) és állandó lakhely-váltással járó belső migráció mértékét 2017-ben. Ez a lakóhely ugyanakkor a szokásos lakóhely is (itt lakik az illető személy), a rezidens lakosság fogalma az lévén, amelyet az Európai Unió országaiban 2010 után általában használnak. Tehát nem ismerjük a rezidens lakosok számát településenként, de meghatározható annak természetes úton és belső migrációval történő növekedését vagy csökkenését, ami a rezidens népesség alakulása irányának és dimenziójának a kifejeződése. Ehhez az alakuláshoz a települési szinten nem ismert, de e jelenség által érintett számos településen negatív jellegű belső migráció is hozzájárul, ami valójában növeli a rezidens népesség természetes csökkenésből és negatív belső migrációból származó csökkenésének éves dimenzióját.

Az ország elnéptelenedésének területi szintű dimenziói és jellemzői a 2017-es évre vonatkoznak és a legjobban a jelenségnek az egész 1990 és 2018 közötti időszakra vonatkozó országos szintű bemutatásával lehet értékelni és a (szerző egy másik tanulmányából átvett) 1. táblázat adatai biztosítják ezt a keretet.

1. Táblázat. A rezidens népesség számának csökkenése az 1990-2018 időszakban és a csökkenés komponensei

Időszak	Lakosságszám csökkenése	A természetes csökkenés és a külső migráció hozzájárulása
		Természetes csökkenés	Nettó Migráció
1990-2002 (13 év)	Ezer főben
	-1584	-259	-1325
	Arány %-ban
	100,0	16,4	83,6
2003-2010 (8 év)	Ezer főben
	-1425	-327	-1101
	Arány %-ban
	100,0	22,9	77,1
2011-2018 (8 év)	Ezer főben
	-799	-503	-296
	Arány %-ban
	100,0	62,9	37,1
1990-2018 (29 év)	Ezer főben
	-3812	-1090	-2722
	Arány %-ban
	100,0	28,6	71,4
Az adatok forrása: a népesség csökkenése és a természetes csökkenés: Országos Statisztikai Intézet (a továbbiakban INS); nettó migráció: a szerző számításai

 

Néhány fontos megjegyzés:

– a rezidens népesség óriási hanyatlása, mely az 1990–2018 időszakban elérte a 3,8 milliót és 2020-ra várhatóan eléri a 4 milliót;

– a külső migráció által okozott hanyatlás egyértelmű uralkodó jellege az egész időszak szintjén, az első két al-időszak alatti óriási kivándorlási hullámokkal;

– a külső migráción keresztüli hanyatlás mértékének csökkenése 2010 után, ezzel párhuzamosan a természetes csökkenésen keresztüli hanyatlás mértékének növekedése és e komponensnek az ország elnéptelenedése fő motorjává válása;

– a népesség természetes csökkenésének a migrációnál sokkal összetettebb, gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi és környezeti oksági tényezői és mechanizmusai vannak, mely tényezők és mechanizmusok az idők folyamán alakítják a lakosság szülési hajlandóságát és elhalálozását és melyeket hosszabb időintervallum alatti érvényesülés és változásokkal szembeni merevség jellemez;

– az egy millió főt meghaladó mértékű természetes népességcsökkenés, amihez 2015 után a 70 ezer fősre nőtt éves természetes visszaesés is társul több mint aggasztó az ország népességének jövőjére nézve; a természetes visszaesésnek a születésszám potenciális javulásával és a lakosság elhalálozási számának visszaszorításával történő csökkentése rendkívül nehezen megvalósítható és nagy pénzügyi kiadásokkal járó célkitűzés.

A természetes növekedés és a migráció a területi profilban

Az Országos Statisztikai Intézetnek a településenkénti (községek, városok, megyei jogú városok) természetes mozgásokról és lakhely-változtatással történő belső migrációról szóló adatai lehetővé teszik két komponensnek a rezidens lakosság számának dinamikájára történt hatásának számszerűsítését 2017-re vonatkozóan és a települések szintjén: a népesség természetes növekedése/csökkenése (az élve születettek és az elhalálozottak számának különbsége) és a települések közötti lakhely-változtatásos belső migráció. A harmadik komponens – a külső migráció mértéke települési szinten nem ismert, az Országos Statisztikai Intézet nem rendelkezve statisztikai eszközökkel e komponensek regisztrálására. Más szavakkal, nem ismerjük a rezidens lakosság települési szintű számát. Megyei szinten csak viszonylagos pontosságú becslések vannak a külső migrációról. Ezek a becslések azonban bizonyos információkat biztosítanak nekünk, melyek hasznosak lehetnek a települések demográfiai profiljának meghatározásában, a természetes növekedés/csökkenés és a nettó belső migráció, egyrészről, valamint másrészről egy megye összes településének külső migrációja közötti összefüggések értékelésével.

A rezidens népesség 2017-es megyénkénti alakulásának és a három komponensnek az év folyamán bekövetkezett növekedésre/csökkenésre gyakorolt hatásának általános képét a 2. táblázat mutatja be. Nem relatív mértékéket vagy rátákat használtam, hogy a lakosság számától függően értékeket adjak meg a három komponensre vonatkozóan és inkább abszolút értékek mellett döntöttem, hogy csak a népességszám 2017-es hanyatlásának mértékét emeljem ki a három komponens révén. A lakosság hanyatlása csaknem általános, csak 6 megyében és a fővárosban növekedett a lakosok száma – Brassó, Kolozs, Jász (Iaşi), Szeben, Temes és Ilfov. Az első 5 megyében a növekedés kizárólag pozitív belső migrációból származik, mert mindegyikben természetes népességcsökkenés volt. Bukaresten is természetes csökkenés volt, melynek mértékét viszont meghaladta a pozitív belső és külső migráció.

2. táblázat. A rezidens népességszám megyénkénti növekedése/csökkenése 2017-ben és a népességszám változásának komponensei – ezer lakosban

Ilfov megyében, a maga nagy gazdasági, ingatlanágazati és földrajzi elhelyezkedési sajátosságaival, a lakosság növekedése masszívan a pozitív belső migrációból (14 ezer lakos), de természetes növekedésből (csaknem 850 fő) is származik, ez lévén az egyetlen megye, mely ilyesmit fel tudott mutatni. A külső migráció ebben a megyében is negatív és az egyik legjelentősebb volt az országban, de elmaradt a pozitív belső migrációtól.

A rezidens népességszám alakulásának általános áttekintése a következő összegzéshez vezet:

– a népességszám 33 megyében hanyatlott, úgy természetes csökkenés, mint ahogy negatív belső migráció révén is;

– további 2 pozitív migrációjú megyében a természetes csökkenés nagyobb volt, mint a pozitív migráció és a népesség csökkent – Arad és Gyurgyevó (Giurgiu);

– 5 megyében és a fővárosban természetes csökkenés volt, de a pozitív belső migráció nagyobb volt a természetes csökkenésnél és a népesség növekedett (Brassó, Kolozs, Jász, Szeben, Temes);

– a rezidens lakosság csak Ilfov megyében ért el számbeli növekedést úgy természetes növekedéssel, mint ahogy pozitív belső migrációval is (ami nagyobb volt a negatív külső migrációnál).

A 2. táblázat adatai összképet nyújtanak a népesség alakulásában bekövetkezett változásokról és a három komponensről, mely kép szükséges az olvasó számára, de ugyanakkor túl sok statisztikai információt tartalmaznak és nehézséget okoz a megyéknek a három komponens szerinti jellegzetességeinek megértésében és a hierarchiák érzékelésében. Három alábbi ábra nyújtja a szisztematizált információt és – főleg – az ország elnéptelenedésének mértékét területi profilban.

 

A népesség természetes csökkenése a megyék felében meghaladta a 2000 lakost és a legnagyobb mértéket az ország déli megyéiben és Moldvában érte el (1. ábra). A természetes hanyatlás 1000 lakosnál kisebb – túlnyomórészt – az erdélyi megyékben, de néhány moldvai megyében is (Szűcsség/Suceava, Jász). Az erdélyi megyék között vannak kis megyék (Hargita, Kovászna, Szilágy), melyeknek hasonló természetes növekedésük van, de nagyobb és fejlettebb megyék is (Szeben, Brassó, Temes, Kolozs), ahol a születések száma enyhén növekedett olyan lépések más megyékhez képest itt látványosabb pozitív hatásai révén, mint amilyen a szülési szabadság és a gyermektámogatás növelése. Nagyobb létszámú gazdaságilag aktív női népességgel rendelkeznek (melynek az említett lépés szól). A lakosság természetes csökkenésének általánossá válása (Ilfov megye szigetet képez) és ennek mértékének felerősödése az utóbbi években az alacsonyabb születésszámnak kedvező gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők hatása konszolidálásának a következménye.

A lakhely-változtatással járó belső migráció (állandó rezidencia, ami megszokott lakóhely az ország lakóinak többsége számára) szerepének rendkívül fontos szerepe van a rezidens lakosság számának településenkénti alakulásában, tekintettel arra, hogy 2017-ben 380 ezer lakos változtatott lakóhelyet (ami közel azonos az előző években tapasztalttal): A megyén belül más településre vándoroltak (vagy ugyanazon a településen belül változtattak lakhelyet) az egész belső migráció 57 százalékát jelentették (216 ezer fő), ami azt jelenti, hogy a belső migráció jelensége elsősorban megyén belüli jellegű. A megyén belüli migráció a legnagyobb, kétharmadot meghaladó arányokat azokban a megyékben érte el, melyek gazdasági expanzióban vannak gazdasági növekedési pólusok megjelenésével és fejlődésével és melyek munkaerőt vonzanak a megye gazdaságilag kevésbé fejlett településeiről. Íme, ezekről a megyékről van szó: Bihar, Kolozs, Temes, Maros, Arad, Szatmár, Szeben. Az Északnyugat, Nyugat és Közép gazdasági fejlesztési régiókhoz tartoznak. Ahogy majd látni fogjuk, ezek azok a régiók is, melyek a legnagyobb mértékben vonzanak munkaerőt más megyékből is, elsősorban az ország déli és északkeleti részéből, ugyanis saját (külső migráció által is sújtott) megyéik nem képesek fedezni a szükségleteket.

A 2. táblázatban megfigyelhető, hogy 2017-ben csak 9 megyében és a fővárosban volt pozitív a migráció. Ez a pozitív migráció a fővárosban, valamint Brassó, Kolozs és Jász megyékben volt nagyobb a természetes csökkenésnél és biztosította ezáltal a rezidens népesség növekedését. De nem haladta meg a természetes csökkenést Arad, Bihar, Gyurgyevó, Szeben és Temes megyékben, így e megyékben a népességszám hanyatlása volt tapasztalható. A 2. ábra mutatja a megyék helyzetét a nettó belső migráció szintje szerint. Elsősorban az ország déli részének megyéi, mögöttük pedig a moldvai megyék a fő migránsforrásai a gazdaságilag fejlettebb megyék számára, elsősorban az erdélyiek számára, melyekhez hozzáadódik még a főváros és – eléggé meglepő módon – Jász megye is. E megyében a pozitív nettó migráció szaldója 2017-ben 1855 lakos volt, de legnagyobb része (1243 lakos) olyan személyekből áll, akik – különféle módokon – a Jászvásár Metropoliszi Övezetéhez tartozó valamelyik településében telepedtek le, Moldova Köztársaságból származva.

Túlnyomórészt negatív megyei szintű belső migráció adódik hozzá a népességszám természetes csökkenéséhez és erősíti fel a népességcsökkenés dimenzióját, a 3. ábrában pedig a két komponens hozzájárulása figyelhető meg a rezidens népességszám hanyatlásához.

A két komponens összeadódó hozzájárulásával bekövetkező elnéptelenedés Botosány (Botoşani), Bodza (Buzău), Dolj, Galac (Galaţi), Olt, Prahova és Teleorman megyékben meghaladta a 4 ezer lakost. Másrészről mindkét komponens hozzájárulása kioltotta a természetes csökkenés révén bekövetkező hanyatlást (a nagyobb pozitív nettó migrációval) és a rezidens népesség növekedéséhez vezetett Brassó, Kolozs, Jász, Szeben, Temes megyékben és a fővárosban.

Nem érdektelen és jelentéktelen dolog, hogy 31 megyében, melyekben 2017-ben 68 ezer fős természetes csökkenés volt, 32 ezer fős belső migráción keresztüli népességhanyatlás is tapasztalható, felerősítve a területi profilú elnéptelenedés dimenzióját.

A regionális szintű belső migráció

Láthattuk, hogy a megyéken belüli migráció a 216 ezer migránssal jelentős komponense a belső migrációnak, ami a teljes belső migráció 57 százaléka. Regionális szinten a régión belüli migráció természetes módon nagyobb a megyéken belülinél, 273 ezer migráns váltva lakóhelyet ugyanazon a régión belül, így a (380 ezer fős) teljes belső migráción belüli arány 72 százalékra növekedve, ami egyértelműen nagyobb a megyén belüli aránynál. Más szavakkal, csak 109 ezer személy változtatott lakóhelyet egyik régióból egy másikba. A régiók közötti migrációs áramlások hű kifejeződései a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés fokának és ütemének. A 3. táblázatban a migráció régiók közötti mérlege, a belső migráción keresztüli elnéptelenedés szembeötlő egyensúlyhiányai és regionális mérete tanulmányozható.

3. táblázat. A régió között nettó (szaldó) migráció 2017-ben – migránsok száma

A táblázat adatai jó látleletet mutatnak a régiók közötti migrációról. A gazdaságilag kevésbé fejlett négy megyéből – Délkelet és a 3 déli régió – 2017-ben 24 ezer lakos vándorolt a többi fejlettebb 4 régió – Nyugat, Északnyugat, Közép és Bukarest-Ilfov – felé. Csaknem 17 ezren közülük a Bukarest–Ilfov régióba kerültek és jóval kisebb mértékben a másik három pozitív migrációjú régióba – Északnyugat, Nyugat és Közép. Az Északkelet Régió negatív nettó migrációval rendelkezik mind a 7 másik régióval szemben. A Délkelet Régiónak 6 régióval szemben van negatív migrációja, míg az Északkelet Régióval szemben pozitív a migrációja. A Dél-Munténia Régiónak is nettó pozitív migrációja van az Északkelet Régióval, de a déli szomszédaival – Délkelet és Dél-Olténia Régiókkal – szemben is, ugyanakkor lakosságforrás mind a 4 fejlettebb régió számára. Végül szintén a fejlettebb, pozitív nettó migrációjú régiók közül a Nyugat Régiónak nettó negatív migrációja van az Északnyugat Régióval szemben, a Közép Régiónak pedig negatív nettó migrációja van a Nyugat és az Északnyugat Régióval szemben is. Csak az Északnyugat Régiónak van nettó pozitív migrációja az összes többi fejlettebb régióval szemben, a Bukarest-Ilfov Régió kivételével.

A 8 fejlesztési régió nettó migrációjának térképe (4. ábra) mutatja a jelenség nettó különbségeit, a 2016-ra érvényes egy főre eső GDP térképe (5. ábra) mellé helyezve pedig kiemeli a gazdasági fejlődés és a migráció közötti szoros összefüggést. A 4 fejlettebb régió a gazdasági expanzió kellős közepén áll és a jövőben is munkaerőt fognak majd vonzani a kevésbé fejlett régiókból, felerősítve a belső migráción keresztül bekövetkező regionális szintű elnéptelenedést. De a 4 kevésbé fejlett régió emigrálási tartalékai folyamatosan kimerülnek a születésszám 1990 utáni csökkenése, mint ahogy a masszív külső migráció miatt is. Az utóbbi években hangsúlyosabbá vált munkaerőválságnak egyre nagyobb dimenziói lesznek, számos következménye pedig ma még alig ismert. De ez nem vonatkozik a legfontosabbikra közülük: a népesség természetes csökkenés és migráció révén bekövetkező hanyatlása hosszú távon érezteti majd a következményeit és folyamatosan hozzájárul a közúti és vasúti infrastruktúra siralmas állapotához, a második legfontosabb beruházásokat elriasztó tényezővé válva.

Néhány zárómegjegyzés

Az 1. táblázatban szereplő adatok az egész 1990 és 2018 közötti időszak alatti népességhanyatlás mértékére és a természetes csökkenés és külső migráció országos szintű hozzájárulására vonatkoznak. A 2. táblázat adatai a három komponens – természetes növekedés/csökkenés, belső migráció és külső migráció – hozzájárulását számszerűsítik a rezidens népesség megyénkénti növekedéséhez/csökkenéséhez 2017-ben. Az olvasó a 4. táblázatban az ország elnéptelenedésének igazi mértékét láthatja 2017-ben, a települések szintjére ereszkedve alá.

4. táblázat. A települések megoszlása 2017-ben a rezidens lakosság számának dinamikája szerint

Települések	Települések száma	Települések száma melyekben:			Csökkenő népességű települések aránya – %
		Nőtt a népesség	Nem változott a népesség	Csökkent a népesség*
Község	2861	566	26	2269	79
Város és m.j. város	320	57	0	263	82
Összes település	3181	623	26	2532	80
* csökkenés természetes mozgással (negatív népességszaporulat) és belső migrációval; a külső migráció településszinten nem ismeretes, de nehezen fogadható el, hogy a rezidens népesség számának településszintű csökkenése csak külső migrációval történt volna; a külső migráció a két említett komponensen keresztül fokozza a népességcsökkenés mértékét Alapadatok forrása: INS

Az ország községei és városai demográfiailag belehalnak azok közömbösségébe, akik az ország vagyontárgyait kezelték és kezelik, melyek közül a népesség a legfontosabb. Az 1990-es években és e század első évtizedében lezajlott masszív emigrálás folyamatosan megfosztotta őket a fiatal és felnőtt népességtől, az utóbbi években évi 70 ezer főssé vált természetes csökkenés, a masszív emigrációval kiegészítve pedig felerősítette a hanyatlás és az ország helyrehozhatatlan elnéptelenedésének mértékét. Február első napjaiban heves viták zajlottak a romániai megyei jogú városok és városok egyesületei és a kormány között a helyi közigazgatás finanszírozásáról és annak szükségességéről, hogy a 2019-es állami költségvetésről szóló törvénybe bevegyék a minden egyes községre, városra, megyei jogú városra és megyére leosztott pénzeket. Meglepőnek tűnik, hogy úgy hoznak döntéseket a helyi közigazgatás finanszírozásáról, hogy településenként nem ismert a rezidens népesség száma. Csak az állandó lakhelyű népesség száma ismert településenként, mely népesség országos szinten – a hivatalos adatok szerint – 2,7 millió fővel nagyobb a rezidens népességnél. Valószínűleg jóval nagyobb a különbség, ami azt jelenti, hogy a rezidens népesség jóval elmarad a hivatalos számtól. Mennyire lehetnek realisták a településszintű finanszírozás/fejlesztési programok, ha nem ismert a rezidens népesség száma? Kinek szólnak ezek a programok? 2017-ben az ország községei, városai és megyei jogú városai 80 százalékában hanyatlott a rezidens népesség száma (4. táblázat).

A Képviselőházban 2017 szeptemberében elutasítottak egy törvényjavaslatot az állami gyermektámogatás növeléséről, melyet a parlamenti ellenzék egyik pártja kezdeményezett. A Képviselőház elnöke a következőket mondta: „A következő időszakban egy törvényjavaslattal fogunk előállni, mely elérheti számunkra ezt a célt és nemcsak ezt, vagyis a nagyobb gyermektámogatást. Egy kicsit összetettebb projekt lesz, mely elsősorban a gyermekeket fogja támogatni, de a szülőket is”. Ez 2017 szeptemberében volt és most 2019 februárjában vagyunk. A gyermekeknek és szülőknek bejelentett lépések nem jelentek meg. Ezzel szemben a 2019-re vonatkozó állami költségvetésről szóló heves viták közepette a Parlament, az egyik ellenzéki párt javaslatára, elfogadott egy módosítót (melyet a Képviselőház elnöke demagógnak minősített), melynek értelmében az állami gyermektámogatások jelentősen megnőnek majd 2019. március 1-étől.

Most készül a Románia 2040 Stratégia. Ez lesz majd az első stratégia, mely figyelembe fogja venni a demográfiai hanyatlás folytatódását és egy hanyatló népességnek szóló programok és stratégiák kidolgozását, vagy hozzáadódik majd az eddig kidolgozott többi három-négy stratégiához, melyek nem az ország népességének a valódi alakulására (a fejlődés legfontosabb tényezőjére) alapoztak? Kinek, Románia mely rezidens népességének szól majd ez a stratégia? Valójában ki lehet dolgozni egy tartós fejlődési stratégiát egy olyan népesség számára, mely egymást követő 30 éve hanyatlik, a távlatok pedig a hanyatlás folytatódását és mértékének növekedését vetítik előre? Nem az ország demográfiai helyzetének javítása és a hanyatlás mértékének, valamint az elnéptelenedés méretének csökkenése kellene legyen Románia legfontosabb és létfontosságú nemzeti projektje?

Vasile Gheţău

contributors.ro, 2019. február 21.

Dimensiuni teritoriale ale depopulării României. Privire de ansamblu asupra declinului și depopulării în ultimii 30 de ani

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.