Azt tudjuk, hogy ki a magyar. Ugyanúgy azt is, hogy mi a román. De mit jelent az, hogy romániai magyar? Egy székelyföldi magyar lánytól Bukaresten megkérdezték, hogy otthon forinttal fizet-e. Ez a történet azt mutatja, hogy nem mindnyájan tudjuk, mifélék a romániai magyarok. Egy külföldi számára ez még ködösebb. Az alábbiakban ezt próbálja tisztázni Szabó Csaba.
A romániai magyarok elhelyezkedése 2002-ben (adevarul.ro)
Romániai magyar: miféle az?
Ezt a kérdést gyakran felteszik, amikor külföldön járok, néha csak hallgatók, de – meglepő módon – néha-néha még értelmiségiek is. Ez, természetesen, azt jelenti, hogy fogalmuk sincs Európa történelméről és ahelyett, hogy egy kicsit elmélyednének az Öreg Kontinens társadalmi és történelmi tényeiben, csak az amerikaiakra mutogatnak ujjal, mert nem ismerik a történelmünket és a földrajzunkat. De vajon mi ismerjük-e?
Tehát: romániai magyar. Miféle szerzetez? Egyetlen rövid szóval is válaszolhatnék: erdélyi/transzszilván! De ez szintén nem lenne helyes. Először is azért, mert Erdély problémás fogalom, hosszú, több mint ezer éves történelme során számos eltérő földrajzi megfogalmazása lévén (itt most e társadalmi-történelmi fogalom történelméről van szó, mert a térségnek, természetesen, sokkal régebbi múltja van). Másodsorban azért, mert a „modern” Erdélyben, vagyis a Románia területén lévő teljes kárpáti medencében nemcsak magyarok élnek! A románok vannak többségben, ők adják a lakosság 80 százalékát, de vannak még jelentős számú etnikai és kulturális csoportok, mindegyik saját identitással: romák, németek – svábok és szászok –, örmények, zsidók, törökök, szerbek, horvátok, szlovákok, lengyelek, ukránok stb. Harmadsorban azért, mert Erdélyen kívül is vannak magyarok, bár jóval kevesebben, mint a 30-as években, amikor Bukarestet tartották a „második legnagyobb magyar városnak”. Tehát a helyzet bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. De legalább próbáljuk meg.
Egy romániai magyar Románia olyan állampolgára (vagy Magyarországé, újabban kettős állampolgárságunk is lehet), akinek magyar az anyanyelve. Ezt használja otthon, a barátaival, az elemiben, a középiskolában, akár még az egyetemen is. A legtöbb esetben románul is beszél, használja az állam hivatalos nyelvét. (Egyes esetekben az idősebb nemzedékeknek gondjuk van ezzel a nyelvvel). Ez az egyén par excellence magyarnak nevezi magát. Igen, jól értették, az identitás a kulcsfogalom. Az identitás nagyon egyszerű dolog: ki vagy, minek nevezed magad kulturális emberi lényként? Erre a kérdésre nagyon egyszerűen válaszolunk: romániai magyar (vagy erdélyi, ha az ország ezen szegletéből származunk).
Számunkra az állampolgárság és a nemzetiség, a jogi irodalomban és az angolszász, vagy francia kulturális hagyományban egyenlő fogalmak teljesen különböző értelemmel rendelkeznek. Az állampolgárság egy jogi és alkotmányos státusszal rendelkező kifejezés, míg a nemzetiség sokkal inkább egy kulturális, az identitáshoz közeli fogalom. Ilyen értelemben Románia magyar nemzetiségű állampolgárai vagyunk.
Ez nem annyira furcsa és egyedi – vagy problémás –, ahogy azt sok román és egyes külföldiek hiszik. Kiterjedt és terhes történelmének következtében Európa tele van etnikai és kulturális kisebbségekkel és nagy benne az identitások keveredése. Sok esetben saját autonóm területtel, vagy az identitásukat és a kulturális örökségüket védelmező különleges törvényekkel rendelkeznek. A romániai magyarok – legalábbis egy részük, a kompakt övezetben élő székelyek – még nem rendelkeznek területi autonómiával. Egy személynek, természetesen, több identitása is lehet. A szürkének nagyon sok árnyalata van.
Egy másik kérdés, amit a külföldiek fel szoktak tenni nekem: mit keresnek a magyarok Romániában?
– Olvass, kérlek, egy kis történelmet.
De spóroljunk egy kicsit az idővel: A magyarok a IX. században érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol 1920-ig ők jelentették a politikai és közigazgatási hatalmat (másrészről számos magyar paraszt, kézműves és – később – munkás is volt. Például, Ladó Árpád-Gellért történész szerint, az 1848-as forradalom előtt „az erdélyi magyarság legnagyobb számú rétegét a vármegyék jobbágyai képezték” – lásd itt – a szerz.). Ez több mint egy évezredes jelenlétet és kulturális örökséget jelent. Ennek ellenére Erdélyben már a XVII. században kisebbségbe kerültek – a román népesség lévén a többség. Nagy különbség van a diaszpórában élő kisebbségek, az újdonsült bevándorlók és a történelmi kisebbségek között. Ezt még érdemes megtanulni.
Ennek ellenére a romániai románok és magyarok közötti különbségeket a politika és a korrupt média mélyíti. Az az igazság, hogy az Erdélyben született románok jó barátok a magyarokkal. Ezerévnyi közös történelmen, hasonló énekeken, meséken és népi babonákon, ruházatban és díszítésben hasonló népművészeti elemeken osztozunk, sok szót adtunk át egymásnak és számos vegyes család létezik.
Azt szeretném, ha nemcsak a román politikusok, hanem az Erdélybe, Európa ezen csodálatos részébe látogató turisták is megértenék, hogy hogy a fenében lehet Romániában néha ugyanazt a nyelvet hallani, mint Budapesten!
A bevezetőt Sever Ioan Miu írta a MagyarRomániától/MaghiaRomâniától. Az angol nyelvű eredeti szöveget Szilágyi Róbert (MagyarRománia/MaghiaRomânia) fordította románra.
—
Szabó Csaba történelmet végzett a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és régészeti és ókori történelmi doktorandusz a Pécsi Tudományegyetemen. A MagyaRománia/MaghiaRomânia meghívott szerzőinek álláspontjai nem feltétlenül egyeznek szerkesztőségünk véleményével.
Szabó Csaba
adevarul.ro, 2015. február 6., 10:32
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.