Magyarország kormányfője, Orbán Viktor áttörte a Vlagyimir Putyinnal szembeni európai blokádot és hivatalos látogatáson fogadta Budapesten az orosz elnököt.
(adevarul.ro)
A két vezető négyszemközti találkozója több mint két órát tartott, bár a sajtókonferencián azt mondták, hogy csak korábban már megtárgyalt, gazdasági együttműködésről szóló technikai megállapodások szerepeltek a napirenden. Akkor miről beszélt ilyen hosszan Magyarország kormányfője és Oroszország elnöke? Mi a látogatás jelentése akkor, amikor az orosz szeparatisták – a Franciaország elnöke és Németország kancellárja jelenlétében aláírt békemegállapodások ellenére – folytatták offenzívájukat, legyőzve az ukrán hadsereget és elfoglalva az összes stratégiai pontot az ország keleti részében? Milyen álláspontra kellene helyezkedjen Románia az új helyzetben?
Ezekről a témákról volt szó az Adevărul Live-ban, a Foreign Policy România által szervezett vitán, melyen Oana Popescu külpolitikai elemző, Cristian Diaconescu volt külügyminiszter és Iulian Chifu volt elnöki tanácsadó vettek részt. A vitát Ion M. Ioniţă moderálta.
Orbán gesztusa rés a NATO és az EU döntéshozatali rendszerén
Ioan M. Ioniţă: Konfliktusról, a térségünkről beszélünk. Románia körül egyre bonyolultabb a helyzet. Van egy Minszk 2 megállapodás és egy sokakat meglepő látogatás: Vlagyimir Putyin Budapesten. Gyanús tényezők kerítik be Romániát?
Cristian Diaconescu: Orbán gesztusa rés a NATO és az EU döntéshozatali rendszerén. Ha megnézzük, hogyan reagált a Nyugat az ukrajnai orosz agresszióra, látni fogjuk, hogy a NATO diplomáciai opciója az, hogy minimálisra kell csökkenteni a politikai-diplomáciai kapcsolatokat. Ez egy bevezető gesztus volt, még a szankciók alkalmazása előtt, amikor csak néhány kommunikációs csatornát hagytak nyitva. Az egész azt a célt szolgálta, hogy kifejezzék az ukránok iránti szolidaritást. Orbán megsértette a NATO és az EU döntését. Így hát arra számítok, hogy lesz egy reakció a NATO részéről. Egyes Magyarországon kormányon lévő pártok homofób, antiszemita akciói (így! – E-RS), mind egy reakció szükségessége felé mutat. Meg kell vitatni ezt a látogatást. Képzeljük el, hogy ebben a kontextusban Magyarországot még mindig köti az 5. cikkely elve: „Egy mindenkiért, mindenki egyért”.
Oana Popescu: Az EU és a NATO szabályok alapján működik. Úgy tűnik, hogy Oroszország, de nemcsak Oroszország, hanem most Törökország és Magyarország is a lehetőségek kihasználására játszik. Törökország, például, ma Oroszország mellett állhat, holnap pedig a NATO mellett, ha nyerhet ezen valamit. Miként fejthetjük meg Magyarország viselkedését? Ez egyfajta feladás? Milyen következményei lehetnek ennek a viselkedésnek? Ha a NATO és az EU nem reagálnak, akkor ezek a döntések felerősödhetnek.
Iulian Chifu: Ez a Románia bekerítésével kapcsolatos ügy attól függ, hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá. Ha olyan módon viszonyulunk-e a szomszédainkhoz, ami defenzívába kényszerít minket. Itt minden Románia belpolitikai helyzetétől függ: mennyire tartottuk be mi a NATO-s kötelezettséget. Amikor komoly, szilárd állam vagy, akkor eltűnik ez a fajta viszonyulás. Magyarország nem távozott és nem távozhat sem az EU-ból, sem a NATO-ból. Így hát, meg kell értenünk, hogy miért reagál Orbán Viktor így. A legutóbbi ottani felmérések azt mutatják, hogy a polgárok 57 százaléka ellenzi a kapcsolatokat Oroszországgal. Magyarország biztonsága a NATO szintjén továbbra is biztosított. Tehát ezen a téren visszafogottabb lennék. Ugyanakkor látom a pohár üres felét is: arra látunk hajlamot, hogy a korlátokat teszteljék. Egy olyan mozgásteret, ami még Putyin látogatásánál is veszélyesebb. Emlékezzünk Orbán illiberális demokráciával kapcsolatos gondolatára. E tekintetben ez egy árnyalatot visz be az EU alapvető értékeibe. Ezzel kapcsolatosan kellene megkérdezni a polgárokat, hogy ők ilyenfajta Magyarországot akarnak-e. A második kérdés Magyarország viszonyulása Ciprushoz: ne felejtsük, hogy bezárta az ottani nagykövetségét. Ne feledjük, hogy Tajvannak nagykövetsége van Magyarországon. Ezek a gesztusok túllépnek a közös európai politikán. Ez a nagy gond Orbán Viktorral.
Úgy tűnik, hogy ez a látogatás két elszigetelt, két száműzött között jött létre, akik kölcsönösen kezet nyújtanak egymásnak
Oana Popescu: A dolgok távolról sem csak fehérek, vagy feketék. Oroszország nem fog konvencionális támadást indítani. Amikor a régióban nincs ilyenfajta forgatókönyvről szó, akkor mit kezdünk egy olyan kevésbé éber partnerrel, mint Magyarország?
Ioan M. Ioniţă: Mi van akkor, ha megjelenik egy szeparatista mozgalom egy NATO-tagállamban, például Észtországban? Mit döntenének akkor egy NATO-tanácsban? Mert ez belső gond.
Iulian Chifu: Úgy tűnik, hogy ez a látogatás két elszigetelt, két száműzött között jött létre, akik kölcsönösen kezet nyújtottak egymásnak. A második elem az, hogy bekerül a fenyegetések kategóriájába a hibrid háború. A NATO szintjén a hibrid és az információs háború jelentik az új fenyegetéseket. Tehát ez az 5. cikkelyhez tartozik.
Cristian Diaconescu: Ez a NATO-szerződés mindenkire egyformán érvényes, vagy egyes államok esetében lehetségesek a kivételek? Ez a szerződés ideológiai szolidaritáson alapul, mert vállaltuk az értékeknek ezt a kölcsönösségét. Abban a pillanatban, hogy egy valamivel keményebb retorikát fogok látni egy állam, Magyarország részéről és azt fogom látni, hogy Oroszország retorikájára hasonlít, akkor van jogom kérdéseket feltenni. E tekintetben a NATO jelentős döntés előtt áll, mellyel korlátoznia kell egy expanziót, korlátokat kell kijelölnie. Számíthatok-e a magyar partnerre?
Iulian Chifu: Ez olyan államok játéka, melyek bizonyos megnyilvánulási szabadosságot engedhetnek meg maguknak, reakciókat és bizonyos vörös vonalakat tesztelve.
Oana Popescu: Miként határozhatjuk meg a veszélyt Romániára nézve? Meglehet, hogy ez egy tárgyalási játék. Olyan helyzetben vagyunk, amikor sok szó esik a retorikáról, a tárgyalásról, de számíthatunk-e arra, hogy Magyarország kitart a NATO irányvonala mellett, vagy már túlvagyunk ezen és Magyarország átállt a másik oldalra?
Cristian Diaconescu: Országként bekerülhetsz egy elmagányosodási helyzetbe, ami egy belső felfogásbeli gondot okoz. Felmerülhet a kérdés, hogy mit nyerhetünk a NATO révén? Egyes intelligens emberek részéről vannak mindenféle álláspontok, melyek megkérdőjelezik a kapcsolatokat az amerikaiakkal.
Ioan M. Ioniţă: Zajlik az információs háború.
Nagyon fontos a Lengyelország–Törökország–Románia hármas
Iulian Chifu: Visszatérnék az eredeti témához. Bennünket a kohézió terén érint hátrányosan. Orbánnak az a gondja, hogy sem a szocialisták, sem a liberálisok nem tudtak alternatívát nyújtani Magyarországon. Ez közvetlenül érint bennünket. De azt is látnunk kell, hogy ez nem egyéb egy politikai elgondolásnál.
Iulian Chifu: Oroszország csak akkor agresszív, amikor gyenge. Miből fog pénzt adni Magyarországnak? Ne nézzük csak Oroszországot, hanem nézzük a pragmatikus komponenst is.
Cristian Diaconescu: Putyinnak még 200 kilométert kell megtennie a Duna torkolatáig. Számíthatunk-e olyan NATO-döntésre, amit Magyarország megszavazna?
Iulian Chifu: Biztosan. Nem fér hozzá kétség. Ezt a kérdést NATO-szintre kell emelni. Másrészről Törökországot ki kell venni ebből a képletből, mert hűséges szövetséges.
Cristian Diaconescu: Én is nagyon bízom Törökországban. Nagyon fontos ez a Lengyelország–Törökország–Románia hármas. Ha még lett volna két évünk, még jobban fejlődött volna. Ez a legfontosabb terv.
Iulian Chifu: Meglehet, hogy két évvel az ukrajnai válság előtt semmi sem történt volna. Végső soron nem csinálhatsz politikát úgy, hogy felvetsz egy tervet, vagy azzal, hogy nincs meg a kémia egy külügyminiszterrel. Itt fontos teendők vannak. Az egyik jelentős tervet, melyet megpróbáltunk felépíteni, egyes politikusaink hiúsága miatt nem tudtuk végrehajtani. Előbb oldjuk meg a belső gondot, aztán gondolkodjunk a továbbiakról.
Ioan M. Ioniţă: Mi történt volna, ha Putyin Romániába látogat? Mi történt volna NATO-szinten?
Oana Popescu: Románia olyan pozícióval rendelkezik a NATO-n belül, amivel Magyarország nem, a mi üzenetünknek nagyobb a súlya. Az elnöki adminisztráció azt mondta, hogy júniusig előáll az új biztonsági stratégia tervezetével. Megpróbálkozhatunk egy elsődlegességi sorrend felállításával, mely megmutatja, melyek lennének a fő cselekvési irányok, hogy meglegyen a szükséges kontinuitás.
Putyin és Orbán a revizionista politika mottója alatt fognak össze
Cristian Diaconescu: Ezek a partnerségek fokozott bizalmat jelentettek. Ha létezik ez a bizalmi plafon, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az összes cselekvési irányvonaladat a partner szintjére helyezed és ő az övéit a te szintedre. E tekintetben sok partnerség néhány területre egyszerűsödik, másodsorban pedig lehetőséget ad a kényes témák felvetésére.
Ioan M. Ioniţă: Oroszország most revizionista politikát alkalmaz: erőszakkal csatolt magához területeket. Másrészről ott van Magyarország, ahol a Fidesz erősödik (így! – E-RS). Nem mondhatjuk úgy, hogy a revizionista politika az, mely alatt ők ketten egyesülnek? Akkor Romániának nem kellene óvatosnak lennie?
Iulian Chifu: Azok az állampolgársággal kapcsolatos demokrácia központok kudarcot vallottak. A romániai magyarok sokkal kiegyensúlyozottabbak és nem akarnak illiberális demokráciát. Orbán Viktor azt akarja, hogy újraválasszák. Ez nem fog Románia rovására megtörténni. Német etnikumú elnökünk van és sok más dolog, ezért nagyon nehéz lesz bármely magyar pártnak azt megmagyarázni, hogy miért gyenge a vezetés azokban a megyékben, melyek számára finanszírozást javasoltak. Ők szintén román állampolgárok, ugyanolyan gondjaik vannak, mint bármely románnak és elutasították Orbán politikáját.
Ioan M. Ioniţă: Nagyon köszönöm a beszélgetést. Nem rózsás a helyzetünk, de az a fontos, hogy megoldjuk a belpolitikai ügyeinket.
Balról jobbra: Cristian Diaconescu, Oana Popescu, Iulian Chifu és Ion M. Ionita az Adevarul Live stúdiójában (adevarul.ro – David Muntean)
Ana Stan
adevarul.ro, 2015. február 20., 10:20
Adevărul Live: Vladimir Putin la Budapesta. România, încercuită?
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.