Románia az AEÁ-val meglévő kapcsolata újrafogalmazásának kellős közepén tart, az AEÁ pedig azt próbálja meghatározni, hogy az ukrajnai válság kontextusában milyen katonai erővel kell rendelkeznie Romániának, magyarázza George Friedman, a Stratfor geopolitikai elemzőügynökség alapítója.
George Friedman geopolitikai szakértő, aki idén másodjára jár Bukaresten, ahol az Aspen Intézet által szervezett III. Bucharest Forum-on vesz részt, az Adevărulnak egy Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásának lehetőségéről, az ukrajnai konfliktusról és a Románia és az AEÁ közötti katonai együttműködésről beszélt.
George Friedman úgy véli, hogy a NATO – „mely, valójában, az AEÁ-t jelenti, mert a szövetség többi része nem rendelkezik katonai erővel” – nem fog közvetlen, nyílt háborút folytatni Ukrajnában és rámutat arra, hogy az AEÁ által az Észak-Atlanti Szerződés Szövetsége keleti szárnyának megerősítésére tett minden lépése Románia azon erőfeszítéseitől függ, melyekkel megvédi önmagát.
A Skóciában tartott népszavazás apropóján lát-e valamilyen valós lehetőséget arra, hogy Romániában hasonló népszavazást tartsanak a magyar kisebbség autonómiájáról?
Engedje meg, hogy szélesebben értelmezett választ adjak. Láttam egy 300 éves régi szövetséget Skócia és Anglia között, melyet a szavazók csaknem 45 százaléka nem értett meg és mindez egy egységes, stabil Európa szívében zajlott. Most van egy Katalónia függetlenségét kívánó mozgalom, ahol egy másik, nagyjából 500 éves szövetség van, ezúttal Spanyolországgal. A második világháború végi általános megállapodás az volt, hogy több ne vessék fel a két világháborúhoz vezető határkérdéseket.
Bármilyenek is lennének most a határok, azoknak úgy kell maradniuk. Ez furcsa dolgokhoz vezetett Lengyelországban, amelynek egy részét a németektől vették el és Lengyelország lett belőle, Lengyelország szovjetek által elvett keleti része pedig a Szovjetunió része maradt. A Magyarország trianoni szerződéssel meghatározott határairól szóló kérdés ugyanúgy, ahogy Lengyelország, vagy Skócia határai sem voltak a helyiek ínyére, nem volt titok, hogy Magyarországnak sem felelt meg ez a paktum.
De Európa kötött egy megállapodást. A skótok miatt most ez a megállapodás egy kicsit megnyílt és azt hiszem, ez katasztrofális lehet Európára nézve. Egy válások olyanok, mint a csehek és a szlovákok közöttiek: bársonyosak. Mások könnyűek, mint amilyen a Skócia és Nagy-Britannia közötti lett volna. Másokat pedig, mint amilyen Lengyelország keleti határai, vagy Magyarország gondja Romániával, nem lehet kedvesen kezelni. Nem nyithatod ki az ajtót egy valakinek és a többinek nem. Éppen ezért zavartak nagyon a skóciai események. Nem azért, mintha az amerikaiakat tényleg érdekelné Skócia, de Európa a szövetségesünk. Szükségünk van egy stabil Európára és amikor Európa határainak kérdését vitákkal megnyitják, elkezdődik a háború. Amerikaiként tényleg nem érdekel, hogy hol húzódnak Románia, vagy Magyarország határai.
De ön magyar származású.
Igen, így van, és szoktam Magyarországra járni, és tetszik, de, őszintén, engem jobban érdekel Texas. Bár otthon magyarul beszélek, amerikaiként nőttem fel, hat hónapos koromban távoztam Magyarországról. Én akkor vagyok boldog, ha a határt ott látom, ahol most van, mert ezzel elkerülhetők a konfliktusok. Európának ez a valódi gondja: 1914-től 1945-ig 100 millió európai halt meg a határviták miatt. Hihetetlen szám. 1945-től 1992-ig Európát az amerikaiak, a szovjetek tartották megszállás alatt, a háborúról és békéről szóló döntéseket nem Párizsban, vagy Bukaresten hozták meg, hanem Washingtonban és Moszkvában. És nem volt egyetlen háború sem (csak deportálások, több millió meggyilkolt, lakóhelyéről elüldözött, börtönbe zárt, megalázott, kisemmizett ember, lelkileg nemzedékekre megnyomorított nemzetek. Köszönjük! – E-RS).
1992-től 2008-ig Európa autonóm, de nagyon virágzó volt. Most új időszak van. Európa autonóm, de nem annyira virágzó. Így hát, most felvetődig Európa igazi kérdése: tényleg véget ért ez az 1914 és 1945 közötti 31 éves időszak? Vagy már történelem? Vagy újra megtörténhet? Az európaiak nagyon bíznak abban, hogy nem történhet meg újra. Mi, akik tanulmányoztuk Európát, azt kérdezzük, hogy miért. Így hát minden határváltoztatástól félek, bármennyire is jogosak lennének Lengyelország, vagy mások követelései. Mert ha Európa elkezd változni, nem fog megállni.
De legalább egy tucatnyi szeparatista mozgalmat látunk Európában, hármat Spanyolországban, további kettőt Franciaországban, látjuk Olaszországot, Romániát, látjuk Transzdnyesztert. Európában sok szeparatista mozgalmunk van, hogyan boldoguljunk azokkal és ne módosítsuk a határokat sem?
Ha a térségbeli lakosság többsége az elszakadását akarja, akkor vagy háborút indíthatsz, vagy hagyod őket távozni. Amerikaiként én semmivel sem tudom meggyőzni a magyarokat arról, hogy ne akarják az elszakadásukat.
A régiókról lemondásból származó óriási kockázatokról beszél. Ezek a veszélyek vannak annyira nagyok, hogy egyes esetekben a háború a jobb opciók ezekre?
Egyes elszakadást akaró régiók veszélye a háború. Koszovó az egyik példa. Európa elég kivételeket tett a határváltoztatások terén, például Koszovó, hogy a kaukázusi Hegyi Karabah esetében. Számomra nem az a kérdés, hogy mennyire legitim a háború, hanem az, hogy miként kerülheted el a háborút. Nem tudom, hogy Európa képes-e elkerülni a háborúkat, nem tudom, hogy a 45-ös lezárta-e az európai történelmet, de az tudom, hogy egész Európában megjelennek nekünk az autonómiát kérő kisebbségek… És ezeket nem szabad önálló gondoknak tekinteni, még ha román vagy is, Magyarország nem egyetlen gond, ez része egy sor „szokványosságnak”, melyek kezdenek bekövetkezni. 1992-ben felbomlott a Szovjetunió. Egy részük, a balti országok, Ukrajna, mind független lett. Éljeneztünk. Rendben. De ha ezt a helyzetet örömmel fogadtuk, akkor a mostani helyzetet miért nem? Így hát nem vagyok semminek sem az ügyvédje, sem az ellenzője. Ez az európaiak gondja és ezt az árat kell megfizetni a nemzeti függetlenségért. De arra figyelmeztetek, hogy ha elkezdik ezt a folyamatot (valójában már el is kezdődött), nem tudom, hol fog véget érni.
Hasonló fenyegetéseket lát egy Románia és Moldova Köztársaság közötti lehetséges egyesülésben is, természetesen a Moldova részét képező Transzdnyeszterrel?
Ha bárhol el kezdjük mozgatni a határokat, akkor bárhol mozgatni fogjuk. Én azt mondom, hogy tekintettel az új oroszországi válságra, vagy az Európai Unión belüli jelenlegi válságra, most megtörténnek olyan dolgok, melyektől tíz, öt évvel ezelőtt féltünk. Én azt állítanám, hogy a teljes történelemből most van az a pillanat, amikor nem kellene felvetni ezeket a dolgokat. De természetesen, amikor a történelem folyamán eljön a káosszal fenyegető pillanat, az emberek kialakítják azt. Erre a kérdésre nincs semmilyen megoldásom. Amerikaiként egyszerűen azt mondom, hogy partnerséget akarunk Európával. Ha Európában kitör a káosz, a partnerségünk a mostaninál is gyengébb lesz. Mindenki arról álmodik, hogy békésen fogunk túljutni ezeket. Majd meglátjuk.
Lát valamilyen megoldást az ukrajnai konfliktusra anélkül, hogy nyílt háborúra kerüljön sor?
Ukrajnában nem lesz háború, mert az európaiaknak nincsenek hadseregeik, az amerikaiak pedig nem fognak háborút folytatni Ukrajnában. Az oroszok nagyon gyengék, kudarcot vallottak Kijevben, kudarcot vallottak keleten, most az energiával próbálkoznak. Nem hiszem, hogy sor kerül háborúra, abban az értelemben, hogy amerikai csapatokat mozgósítanának keletre és nyugat felé előretörő orosz csapatokat láthatnánk. De lesz egy kis hidegháború. Nem olyan, mint az előző, de lesz.
Nem indult már el?
De igen, most pedig szövetségeket hozunk létre. Románia esetében, Biden alelnök, Chuck Hagel védelmi miniszter látogatása után, a határ biztonságban van.
Nem tart elképzelhetőnek nyílt háborút, de azt látjuk, hogy megerősödik a NATO katonai jelenléte.
A hidegháborúban sohasem harcoltunk. Mi elég erősök voltunk ahhoz, hogy a szovjetek ne támadhassanak, mi nyilvánvalóan nem indíthattunk mélységi támadást a Szovjetunióban, nem vagyunk Napóleon, nem vagyunk Hitler, nem vagyunk őrültek. De kiépítettünk egy szövetségi struktúrát és Nyugat-Németországot e szövetség szívévé változtattuk és gazdag országgá változtattuk Nyugat-Németországot – segélyekkel, a piacunk megnyitásával előttük. Minden helyzetben az az amerikai stratégia, hogy vesszük a legsebezhetőbb országokat és megerősítjük azokat. És csak azután szavatoljuk a biztonságukat, amennyiben erre szükségük van. De az AEÁ stratégiája nem feltételezi azt, hogy a felelősség nagyobbik részét is magára veszi. Sohasem fogunk megpróbálni megvédeni egy olyan európai országot, mely nincs felkészülve önmaga megvédésére.
Egy katonai agresszió esetén sem?
Egy invázióval szemben nem védhetsz meg egy országot. Lengyelország 1939-ben hat hét alatt esett el. Hogyan védhetnéd meg? Hogy küldhetsz oda csapatokat?
De egy NATO-szövetségesről beszélünk. Romániának román állampolgárai vannak Ukrajnában. Mi van, ha meg kell majd védenie őket?
Magyarországnak is vannak állampolgárai, mi van, ha ő is meg akarja őket védeni? Figyelem! Nagyon ügyelnünk kell ezzel. Íme, mi a helyzet: a NATO egy katonai szövetség. A NATO-országok többségének nincs hadserege. Az amerikaiak szemszögéből nézve a NATO nem létezik. Bárki nyújthat neked jelképes támogatást, a britek és a franciák képesek konkrét, de korlátozott támogatást nyújtani. Amikor az emberek NATO-t mondanak, valójában AEÁ-t akarnak mondani. Az AEÁ pedig már háromszor beavatkozott Európában az utóbbi évszázadban és minden alkalommal az utolsó pillanatban tette. Miután megbukott a cár, egymillió embert küldtünk az első világháborúba. 1944-ben, Normandiában lerohantunk Európát. A hidegháború alatt defenzív csapatokat küldtünk.
Így hát, az amerikai stratégia négy szakaszt feltételez. Az első egy szövetségi struktúra felépítése. A második a szövetség megszilárdítását és felfegyverezését jelenti. A harmadik pedig azt, hogy a szövetségi struktúra átvegye a nemzetvédelemmel kapcsolatos felelősségek legnagyobb részét. A negyedik azt jelenti, hogy az AEÁ beavatkozást szavatol, ha szükséges, mivel már vannak itt csapatai.
Mi most a második szakaszban vagyunk. Lengyelországot, Romániát és Törökországot jelöltük ki létfontosságú szövetségesekként. Annak a folyamatnak a kellős közepén tartunk, melynek keretében meghatározzuk, miféle erőre lesz szüksége Romániának és mi lesz a kapcsolatunk Romániával.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A NATO romániai katonai jelenlétének a további megerősítésének leszünk a tanúi?
Még egyszer: a NATO-ból ki?
Amerikai csapatok Romániában.
Nem, ha a románok nem hajlandók egy ennek megfelelő erőt kiépíteni saját nemzetvédelmük számára.
Arról is beszélnek, hogy esetleg Patriot típusú védelmi rakétákat telepítenek Romániába.
Nagyon valószínű a telepítésük. Amit az AEÁ nyújt, az egy technológiával és végső védelemmel kapcsolatos szövetség, ha odáig fajulnak a dolgok. Amit Romániának ebben a szövetségben adnia kell, az a kezdeti védelem. Azt hiszem, e régió és Románia gondja az, hogy az első kérdés, amit önök feltesznek az: „Mit fog tenni értünk a NATO?”. De az AEÁ által feltett első kérdés az: „Milyen NATO! Velünk beszéljetek!”. A második kérdés pedig: „De ti mit tesztek a saját védelmetekért?”. Lengyelország tett néhány jelentős lépést. Törökország, természetesen, jelentős katonai erő a térségben. Megértjük Románia történelmét, megértjük, hogy nem olyan, amilyennek lennie kellene, nem várunk csodákat. De Romániának kötelezettséget kell vállalnia a saját védelmét illetően. Ahogy mondani szoktuk, Románia függetlensége számunkra nem fontosabb, mint Románia számára.
Így hát nem hiszem, hogy háború lesz, hanem egy biztonsági övezet fog létrejönni közöttük. Románia és a Fekete-tenger fontos láncszemei ennek az övezetnek. Az AEÁ nagyon jó együttműködési kapcsolatban áll Romániával és azt hiszem, Románia tudja, mit jelent, ha az oroszok megérkeznek a Kárpátokba. Ezek az elemek a helyükön vannak, de a román közvélemény egy kihívással szembesül: akarniuk kell nemzetnek lenni. Vállalják a felelősséget a saját nemzetükért.
Ha Románia növeli a védelmi költségvetését, akkor ez vonzaná a külföldi szövetségesek katonai jellegű befektetéseit?
Számos amerikai magánbefektetést fog vonzani. Az amerikaiakat nagyon érdeklik a romániai befektetések. Az AEÁ külpolitikájában pedig, ahova a pénz és a befektetések irányulnak, oda irányul a külpolitika figyelme is. A Románia–AEÁ kapcsolat egyik gondja az volt, hogy nagyon nehéz volt Romániában befektetni, főleg ami a földgázt és más hasonló dolgot illeti, amelyek az amerikaiakat érdeklik és amelyeket fejleszteni akarnak.
Ez nem lehet aszimmetrikus kapcsolat. Nem mondhatják: „Íme, azt akarjuk, hogy megvédjék az országunkat, de nem akarjuk, hogy befektetéseket végezzenek Romániában”. Azt hiszem, javában zajlik kapcsolatunk érése. Azt hiszem, óriási lehetőségek van az amerikai befektetések idevonzásában – és nemcsak az energia területén. Az biztos, hogy az amerikaiak készek jelentős részeket szavatolni Románia nemzeti védelmi rendszeréből.
Nézzük meg Dél-Koreát. 50-60 évvel ezelőtt egy rizstermesztő nemzet volt. Ma a világ egyik legdinamikusabb gazdasága. Az AEÁ stratégiai partnerének lenni kockázatokkal jár, de minden bizonnyal előnyökkel is.
Lát valami veszélyt az AEÁ–Románia kapcsolatra Románia azon szándékában, hogy megerősítse kapcsolatait Kínával?
Nem hiszem, hogy ez bármilyen kihívást jelentene. De arra figyelmeztetném önöket, hogy a kínai befektetések általában kínai munkásokkal együtt érkeznek. Az amerikai befektetések sohasem hoznak magukkal amerikai munkásokat is – mert túlságosan drágák. Így hát az amerikai befektetések eltérnek a kínaiaktól. Az amerikai cégek románokat fognak alkalmazni, kiképzik őket, nem hozzák a saját munkásaikat. A kínaiak megteszik. De ez egyáltalán nem zavar bennünket. Ha jó üzletet kötnek Kínával, kössék meg. Az AEÁ nem szokott aggódni. Messze vagyunk és nagyon erősek, tehát nem zavarhat minket. De Románia barátjaként azt tanácsolnám, hogy nézzék meg gondosan, milyen megállapodást kötöttek a kínaiakkal – ugyanez érvényes az amerikaiakkal kötött megállapodásokra is. Mindig olvassák el a kisbetűs részeket is.
Elena Dumitru
adevarul.ro, 2014. október 2., 20:37
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.