//
most olvassa...
Élő múlt/Securitate, Cotroceni, Kárpát-medencei körkép, Külpolitika, Kormányzás, Magyar szervezetek, Magyar-román, Magyarokról, NATO/fegyveres ügyek, Parlament, Pártok, Politika, Romániai Magyar Demokrata Szövetség - RMDSZ, Történelem, XX. század

Jogos kérdés: Hasznos-e egy megaünnepség az Egyesülés centenáriumára? – CorectNews

Egyik anyagomban már májusban arra figyelmeztettem, könnyen meglehet, hogy a modern formátumú román állam létezése első száz évének jövő évi megünneplése inkább megosztottságot és gyűlöletet hoz majd magával, mint megbékélést. Az utóbbi napok történései igazolják, hogy a helyzet bonyolult és úgy tűnik, hogy Klaus Iohannis van a legkényesebb szerepben, aki egyre nehezebb egyensúlyozásra kényszerül.

Annyira, hogy jogosan merül fel a kérdés, tényleg jó ötlet-e a Centenárium jövő évi túlzottan pompázatos megünneplése. De erre én nem, legfeljebb elismert szakemberek – történészek, szociológusok, széles látókörű államférfiak és így tovább – tudnak válaszolni. Amennyiben rendelkezünk ilyenekkel, persze.

Tavasszal azt írtam, hogy már elkezdődött a Nagy Egyesülés (így! – E-RS) körüli bolondokháza, akkor ezzel a Nemzetegyesítési Háború Centenáriumáról (így! – E-RS) és a Nagy Egyesülés Centenáriumáról (így! – E-RS) szóló, május 3-án elfogadott törvényre utalva. A PNL (Nemzeti Liberális Párt – E-RS) által Klaus Iohannis számára gyártott, a PSD-ALDE (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) által drasztikusan módosított, a liberálisok által a CCR-nél (Alkotmánybíróság – E-RS) megtámadott törvény megmutatta nekünk, hogy mit jelent mioritikus stílusban ünnepelni. Ivászattal és táncolással kezdődik, verekedéssel végződik. A szóban forgó botrány hátterét itt megtalálhatják.

De szintén tavasszal jelentek meg a magyarok idegességének első jelei is: a nagy vezetők, Markó Bélával (az eredeti szövegben: „Marko Belo” – E-RS) és Kelemen Hunorral az élen az RMDSZ kongresszusán felfedték a kártyáikat – a magyaroknak egyáltalán nincs okuk jövőre ünnepelni, ellenkezőleg.

Ezt egy szünet követte, de a mérkőzés néhány napja folytatódott, amikor elérkezett a Nagy Egyesülést (így! – E-RS) előrevetítő első világháborús mărăşeşti-i, mărăşti-i és ojtozi hősi harcok századik évfordulója.

A magyarok újra elővették a románok számára boldog, ám a magyarok számára tragikus történelmi momentum tézisét.

Ezúttal kemény ellenreakciók kezdenek érkezni: egy közismert, Alexandru Cumpănaşu által vezetett civil szervezet (Románia Modernizációjáért Nemzeti Koalíció – CNMR – E-RS) hivatalosan követeli Kelemen Hunor román állampolgárságának visszavonását. Elvárnád, hogy egy emberi jogokra szakosodott szervezet tudja azt a banális igazságot, hogy a világon sehol sem lehet visszavonni a születéssel szerzett állampolgárságot, ezt törvény és alkotmány is rögzíti.

Nehezen hihető, hogy Alexandru Cumpănaşu ne tudná ezt, sokkal inkább a törvénynek a botrány eszkalálása kedvéért történő figyelmen kívül hagyásának vagyunk a tanúi.

Arról is értesülünk, hogy a történelemkönyvekből hirtelen eltűnt Măriuca Zaharia fiatal hősnő története (a 12 éves kislány állítólag megfigyelőként esett el a mărăşeşti-i csatában – E-RS) és így tovább.

De Klaus Iohannisnak is komoly gondjai vannak e téren.

A mărăşeşti-i emlékünnepségeken komoly szlalomot kell végrehajtani a szimbólumok között.

Hiszen Mărăşeşti-en és Ojtoznál azok ontották vérüket a bátor román katona mellett, akik ma a nem-barátok listáján szerepelnek, vagyis az oroszok.

Ugyanakkor pont azok ellen harcoltunk, akikkel most nagy barátok vagyunk: vagyis Németország és Ausztria ellen.

Azok hadseregében pedig, akárcsak Hitlerében a második világháború idején, ott harcolt az elnök szászainak többsége.

Akárhogy is nézed, nehéz helyzet.

Miként dicsőítsd az egyiket, hogy ne sértsd meg a másikat?

A következőket mondta az elnök a mărăşeşti-i beszédében:

Ez a megfelelő alkalom, hogy hálával idézzük fel a Berthelot tábornok által vezetett francia katonai misszió támogatását, mely jelentős mértékben hozzájárult az 1917 nyarán elért győzelmekhez. Ugyanakkor tisztelettel megemlékezünk a román katonák mellett a harcban, a mărăşeşti-i csatamezőn elesett orosz katonákról is”.

A dicsőítésben fordítva lett volna a helyes sorrend, tekintettel arra, hogy az oroszok több mint 25.000 embert veszítettek Moldvában, az elesett 27.000 románnal szemben, míg Berthelot franciái nagyjából 1.500-an voltak összesen.

Igen, de az oroszok ma a feketelistán szerepelnek.

Sőt, az elnöknek be kellett illesztenie egy kvázi fedező, az akkori ellenségek, mai barátok iránt könyörületességet mutató megfogalmazást is.:

Egy évszázaddal az első világháború után azokról is megemlékezünk, akik hazánk földjében pihennek, függetlenül attól, milyen zászló alatt harcoltak és milyen nyelven esküdtek neki hűséget. Béke poraikra!”.

Iohannisnak a végén muszáj volt leszögeznie azt is, hogy „Románia egy évszázaddal később erős állam, melyre a szövetségesek és partnerei támaszkodhatnak, stabilitási és biztonsági pillér ebben a térségben. Ez pedig nagyrészt a Román Hadseregnek (így! – E-RS) is köszönhető”.

Még jó, hogy az elnöknek még a hőseinkről szóló megemlékezésen is a szövetségesek stabilitásán jár az esze.

Nagyon valószínű, hogy a német etnikumúaknak az 1917-es harcok centenáriumával kapcsolatos kényes helyzete vezetett ahhoz, hogy éppen ebben az időszakban tartják példátlan, sőt kimondottan gyanús pompával az Össz-szászság Napjait.

Szerintünk több szempontból is gyanús: először is, a korábbi szokásos alkalmaknál 7-8-szor több szász vett részt, az ünnepség pedig jóval hosszabb (összesen nagyjából két hétig tart). 12.000 szászt hívtak meg, csak külföldről úgy tízezret, miközben a korábbi években csak néhány százan, legfeljebb kétezren vettek részt. Különben egész Romániában sincs több 14-15.000 szásznál. Másrészről idén nincs semmi különösebb alkalom, 2014-gyel ellentétben, amikor az észak-erdélyi nagy deportálás 70. évfordulója volt (nem világos, hogy a szerző kikre gondol, mert az erdélyi – nemcsak észak-erdélyi – németek Szovjetunióba deportálása 1945 és 1949 között zajlott; ha viszont a zsidókra, akkor nem igazán érthető az okfejtés – E-RS).

Nem utolsó sorban, az ünnepre hagyományosan szeptemberben kerül sor; idén arra hivatkozva kérték előrehozását augusztusra, hogy Németországban ebben az időszakban vannak a szabadságolások és könnyebb Romániába jönni. Érdekes, de Németországban, mint mindenhol máshol, MINDEN évben augusztus a szabadságolások hónapja.

Úgy tűnik, hogy valaki, akinek jó rálátása van az összképre, össze akarta mosni a német etnikumúak ünnepét az első világháború tiszteletére szervezett eseményekkel, hogy némileg „kiegyensúlyozza” a képet és jelezze, hogy rég véget ért az ellenségeskedések kora. És minél jobban feledtesse, hogy azokban az időkben a románok és a német etnikumúak a véres barikádok eléggé ellentétes oldalain álltak.

És erre a történelmi tényre, akarva-akaratlanul, folyamatosan emlékeztetni is fognak a következő évben.

Németország PR-akciója lenne a szászok idei megaünnepe?

Lehetséges, tekintettel arra, hogy a szervezéssel és finanszírozással idén a szászok egy sor németországi, nem pedig romániai szervezete foglalkozott.

Mindenesetre, egyre világosabb, hogy az első világháború és a Nagy Egyesülés (így! – E-RS) nem nagyon teszi boldoggá sem a magyar, sem a német etnikumúakat. És minél nagyobb lesz az ünneplés, annál szélesebbre és szélesebbre nyílhatnak ki újra a régi sebek.

Következésképpen talán nem lenne rossz ötlet, ha az elmúlt évszázadról szóló megemlékezés valamivel diszkrétebb, valamivel tapintatosabb lenne, a hiúságok kímélése érdekében. De, mint mondtam, erről a társadalom arányérzékkel és józansággal megáldott elittényezőinek kellene dönteniük.

Nagyjából úgy, hogy európai szinten történt, amikor a legendás német kancellár, Helmut Kohl 1994-ben, Németország képviselőjeként először kívánt részt venni a normandiai partraszállás – akkor 50. – évfordulója alkalmából szervezett eseményeken. Udvariasan elutasították, elmagyarázva neki, „még túl korai” lenne, hogy a német zászló együtt lobogjon a volt ellenfelek zászlóival. Még egy évtizednek kellett eltelnie, hogy Gerhard Schrödert beengedjék a 60. évfordulóra. De még akkor is voltak olyan amerikai és brit veteránszövetségek, melyek hevesen tiltakoztak: még túl korai.

Romániában vajon elég későn van már?

Bogdan Tiberiu Iacob

corectnews.ro, 2017. augusztus 8., 11:30

O întrebare legitimă: Este benefică o mega-sărbătorire a centenarului Unirii?

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.

Szerkesztési elveinkről bővebben itt talál tájékoztatást.

Beszélgetés

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Főtámogatók

KEDVENCEINK

%d blogger ezt szereti: