Már írtam a tavalyi nép- és lakásszámlálásról (2021-es referenciaévvel) – a RPL 2021-ről. Akkor kifejeztem félelmemet, hogy az állami hatóságokkal szembeni általános bizalmatlanság, amelyet számos szociológiai tanulmány is bizonyít, negatív hatással lesz a népszámlálási eredmények minőségére.
Sajnos az első ideiglenes eredmények közzététele megerősítette a félelmeimet. Az etnikai hovatartozásra, anyanyelvre és vallásra vonatkozó táblázatokban 2.484.926 és 2.656.477 fő között szerepel “információ nem áll rendelkezésre” megjegyzéssel. Más szóval, ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan Románia lakosságának 14%-áról semmit sem tudunk.
Gyakorlatilag az ilyen eredmények mellett nem csak azt nem tudjuk, hogy egy etnikai vagy vallási csoportnak hány tagja van, de az evolúciójukról semmit sem tudunk mondani. A közzétett adatokból például az derül ki, hogy 2011-ben 1.227.623 magyar élt Romániában, 2021-ben pedig már csak 1.002.151 magyar. Úgy tűnik, a magyarok száma 225 ezerrel csökkent. De vajon tudjuk-e, hogy a 2.484.926 “nem elérhető információval” rendelkező ember között hány magyar “rejtőzik”? Lehet, hogy 300 ezer, és valóban nőtt a magyar lakosság száma.
Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy az ortodox hívők száma a népszámlálások közötti tíz év alatt 16.307.004-ről 13.989.584-re csökkent (a teljes népesség arányában 81%-ról 73%-ra). De honnan tudjuk, hogy a 2,6 millió “nem elérhető információval” rendelkező ortodox között nem az a 2,3 millió ortodox van, akik az utolsó két népszámlálás között “eltűntek”?
Röviden, a hiányzó adatok puszta mennyisége (minden hetedik ember esetében hiányzik) használhatatlanná teszi a legutóbbi népszámlálás etnikai hovatartozásra, anyanyelvre és vallásra vonatkozó adatait.
Az Országos Statisztikai Intézettől kapott magyarázatokból a következőket értjük:
* 1,1 millió önkitöltött kérdőív volt hiányos;
* A népszámlálók által személyesen kitöltött kérdőívek közül 500 000 szintén hiányos volt;
* körülbelül 1 millió személy esetében, akiket sem önkitöltéssel, sem számlálóbiztosok által nem írtak össze, az egyéni adatok kiegészítését “statisztikai módszerekkel, statisztikai és adminisztratív forrásokból származó imputálással biztosították”; nyilvánvalóan az etnikai hovatartozásra, anyanyelvre és vallásra vonatkozó információk hiányoznak ezekből a forrásokból.
(Érdekes lenne, ha az INS közzétenné az információ hiányának okait megyék szerinti bontásban. Jó lenne tudni azt is, hogy a hiányzó információk mekkora része a válaszadás megtagadásából, és mekkora része pedig az adatrögzítő platform mulasztásaiból vagy hibáiból adódik).
Kétségtelen, hogy a statisztikákban, beleértve a népszámlálási eredményeket is, elkerülhetetlen a hiányzó információ, különösen néhány olyan mutató esetében, amelyeknek fontos szubjektív összetevője van. Kívánatos azonban, hogy a rögzítő eszközök fejlesztése a közelítések nagyságrendjének csökkenéséhez vezessen. Sajnos az általunk elemzett esetben a tendencia éppen ellenkezőleg alakul: 2001-ben a legtöbb hiányzó adatot a vallásról jegyezték fel – 11.734-et, azaz a népesség 0,05%-át; 2011-ben már 1.259.739-et (6,3%), és most 2.656.477 személyről van hiányzó adat, ami a népszámlálási népesség 13,9%-át jelenti!
Milyen gyakorlati következményei vannak az ilyen adatok pontatlanságának? A törvény szerint például azokon a településeken, ahol egy nemzeti kisebbség a lakosság több mint 20%-át teszi ki, a polgárok a helyi hatóságokhoz az adott kisebbség nyelvén fordulhatnak (és nekik kell válaszolniuk). A hatályos jogszabály rendelkezik a vallási felekezetek finanszírozásáról is “a hívők számának a legutóbbi népszámlálás szerinti arányában”. A parlamenti választásokról szóló törvény kimondja, hogy a nemzeti kisebbségi szervezetek akkor indulhatnak jelöltként, ha a tagságuk eléri a legutóbbi népszámláláskor magukat az adott kisebbséghez tartozónak valló polgárok legalább 15%-át. (A példákat lehetne folytatni.) Nos, mindezeket a törvényeket nem lehet majd pontosan alkalmazni, vagy alkalmazásuk megtámadhatóvá válhat, mivel a népszámlálás ilyen hozzávetőleges eredményeket ad.
Tisztában vagyok azzal, hogy az RPL 2021 különleges körülmények között zajlott. A COVID-járvány19 miatt el kellett halasztani; az adatgyűjtés több mint fél évvel a referenciaidőpont (2021. december 1.) előtt történt. A közvetlen népszámlálásra a nyári szünetben került sor, ami megnehezítette a válaszadókkal való kapcsolatfelvételt.
Az RPL 2021 módszertana egy (Románia számára) innovatív hibrid módszertan volt, amely az online önbevallás (CAWI) és a személyes interjúkészítés kombinációja. A személyes rész is tartalmazott egy újdonságot, mivel az adatrögzítés már nem a régi papíralapú űrlapokon, hanem számítógépes platformon (CAPI) történt. Számos jelentés alapján úgy véljük, hogy az informatikai eszközök olyan hibákat tartalmaztak, amelyek az információk elvesztéséhez vezettek. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy a “próbaszámlálás” nem ellenőrizte kellőképpen az informatikai eszközök megbízhatóságát.
A népszámlálást hátráltatta az is, hogy a lakosság általában bizalmatlan volt a hatóságokkal szemben. Ezt az elmúlt évtizedek összes közvélemény-kutatásából tudtuk, de a román társadalom legutóbbi reakcióiból is, amelyek a kérésekre érkeztek.
Mircea Kivu
2023. január 9.
EuroCom - Romániai Sajtófigyelő 
Beszélgetés
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.